Fullextra.hu - Szlovák valóság

...és egyszer majd a szlovák fülek is hallhatják, milyen gyönyörű a Magyar Himnusz!

Szlovák valóság

Rádiós csapatommal 12 napot töltöttünk északi szomszédunknál. Nem akárhol, hanem a Magas Tátrában. Gyönyörű. Kezdi túlélni a táj a 6 évvel ezelőtti vihart, amikor a fenyők 90 %-át kidöntötte a szél. Akkor is itt jártam – szerencsésen megúsztam, csupán egy picinyke karcolás jelzi a kocsim hátulján a kellemetlenséget.
Rendkívüli hely ez. Tátra Lomnic, Lanovka, Encián, Lomnici-csúcs, Gyönyörű szállodák, házak – közülük a legtöbb még magyarként épül, csakúgy mint a vasútállomás is.
Az emberek kedvesek, bár most nincs főszezon, de várják a turistákat. Elsőre nem reagál a bolti pénztáros a: „Kezitcsókolomra”. No majd holnap. Talán.
Elég sok dolgunk van. Versenyekre készülünk, antennát-, rádióállomást építünk, főzünk, sütünk magunknak. Békét hoztunk ide a Tátra tövébe. A csapatunk egy közös csapat vajdasági és szlovák barátainkkal együtt csemegézzük a knédlit, a chevapot, no és persze a magyar gulyást. Házigazdánk kivételével mindannyian magyar anyanyelvűek vagyunk, ám ez mit sem számít.
A hideg, szeles idő ellenére jól elvagyunk a délvidéki birs-, a karpatcki-, a zagyvai szilva- pálinka melegen tartja a bensőnket, no és persze az együttlét pedig a lelkünket. Jó kis csapat ez. Eredményben is jól szerepelünk a versenyeken, a cseh rendezők külön köszönik a nemzetközi csapatnak az aktivitást.
Ám... Azért valami esztelenség is vegyült a szépséges tájba, a jó hangulatú együttlétbe. 4-én a Szlovák 2. közvetítette a Szlovákia-Magyarország férfi kézilabda EB selejtezőt. A hírnek illetve a lehetőségnek nagyon örültünk. Az eredménynek is, de történt valami:
Felsorakoztak a kezdésre a csapatok, és felhangzott a himnusz... Legalábbis azt hittük, látszott, hogy a helyszínen ment normálisan, hiszen énekelték a játékosok, edzők, közönség egy része, de mi nem hallhattuk Himnuszunkat. Helyette egy rettenetesen fülsértő, hamisítvány volt hallható, illetve nem igazán volt hallgatható, mert nem voltak helyén a hangok, még a legsilányabb dallam is „Varázsfuvola” ehhez képest.
Megdöbbentő. Ma 2012. november 14 van. Borongós az idő, nagy ívben letojja a meteorológia az uniós és emberi normákat.
Várjuk, hogy egyszer megvirradjon a szűk fejek hajnala is, de már azzal is beérnénk, ha az alkony, vagy a sötét éj szállna rájuk...
Ám, én mégis azt mondom, hogy gyönyörű Szlovákia, lélegzetelállító a Tátra, kedvesek az átlagemberek. Aki teheti menjen el közéjük, hogy lássák: mi is az igazi valóság, és egyszer majd a szlovák fülek is hallhatják, milyen gyönyörű a Magyar Himnusz!