Fullextra.hu - A jog állama, a jog álma

Most viszont háború van. Ide-oda utalások, hivatkozások, magyarázatok, magyarázkodások, olcsó poénok, vádaskodás és szarkazmus.

Joggal álmodunk, azzal kelünk és fekszünk. Jogot akarunk testünknek, szellemünknek, döntéseinknek, az élet minden területén!
Csakhogy még egy szedett-vedett klubban is vannak minimális tagsági szabályok, kötelességek, kötelezettségek. Mert minek is az állam, ha nem szabhat semmilyen feltételt a polgárai számára?
Ők ugyanis állampolgárok, az államéi, az állam polgárai – de könnyen megfeledkezünk erről...

Természetszerűen nem igazán szerencsés, ha a törvények törvényéhez gyakran hozzányúlunk, de a törvényekkel való babrálás amolyan magyar bogarasság, toldozzuk, foldozzuk őket – a jogbiztonságot ez bizony sem segíti elő...

Az alkotmányról a magyarok többsége 1990-2010 között nagyjából annyit tudott, hogy van. Jó volt, úgy volt jó, nem volt politikai játékszer – még az sem volt probléma, hogy a lingő-lengő demokráciánk alaptörvénye vészes időt jelző 1949. évi törvényként funkcionált, persze ’89-ben szinte teljes egészében átírták – igaz túl nagy véleménycsatát nem eredményezett a dolog sem a szakértők, sem a laikusok között.

Most viszont háború van.
Ide-oda utalások, hivatkozások, magyarázatok, magyarázkodások, olcsó poénok, vádaskodás és szarkazmus.
Liberális szabadságharcosok tollal, hangos szóval, transzparensekkel, uniós segédcsapatokkal állnak a véleménynyilvánítás barikádjain s teketória nélkül kompromittálják magukat, az országot, a nemzetet – az ’50-es évek diktatúrája köszön számukra vissza s már-már az Andrássy út pincéjében látják jogaikért megszállottan küzdő bajtársaikat, vagy ’44-es rémtettek áldozataiként jelennek meg lelki szemeik előtt.

Szóval legyen ingyenes mindenkinek a felsőoktatás (?) és ha lehet az állam fizesse a diploma átvételét követően az angliai lakbért és a lufthanza-jegyet, persze az ötéves egyetemet 15-20 év alatt is el lehessen végezni, no és végzésig folyamatos legyen a hallgatói jogviszony, az egyetemek kapjanak normatívát ezen hallgatók után, akik legyenek biztosítottak ez idő alatt s biztosításuk lehetőleg terjedjen ki az extrém sportok, vagy fesztiválok során elszenvedett baleseteket követő rekreációs kezelések megtérítésére, minimálisan 3 csillagos wellnes-szállodában.

Én is viccelek, mert az ember automatikus védekezési mechanizmusa lehet a humor.
Lehet, hogy a magyar orvosok esetleg nem flangálnának annyian külföldi klinikákra, ha a kollégáik a zsebpénz után is fizetnének adót?
Erről miért nem szól senki?
Vagy arról, hogy hányan szereznek diplomát/diplomákat a magyar felsőoktatásban, akiknek a középiskola bőven elegendő volna és akiknek a tanulmányi előmeneteléhez bizony asszisztálnak az egyetemek és főiskolák – tisztelet, mély tisztelet a kivételeknek.

Véleményem szerint az államnak igenis játékszabályokat kell szabni, a jogállam és a demokrácia keretei között. Persze vigyázni kell a szabálykönyvvel, nagyon vigyázni kell.
Demoralizáló, ha egy labdarúgó mérkőzésen rúgott gólt a meccsnapot követően érvénytelenítenek, vagy a legfőbb játékvezetői testület döntése alapján – mivel fejes kettőt ér – az eredmény nem 1:1, hanem 2:1 a hazaiaknak, netalán újrajátszatják a derbit mert a vesztes csapat balhátvédje sógora a szövetségi elnöknek.
Ezek bizony demoralizáló dolgok, mind a 22 játékos, mind a cserepad és az edzői stáb, mind a B-közép, mind a hidegvérű drukkerek, mind a vendégszektor, mind a TV-előtt ülők, mind a sporthíreket olvasók számára.