Fullextra.hu - Végkiárusítás

Részt vettem az ország kiárusításában, sőt mindezt szervezetten tettem...

A 90-es évek elején, mint sokan mások, tőzsdézésbe kezdtem. A tőzsde már a rendszerváltozás előtt foglalkoztatott, de esélyem sem volt rá, hiszen akkor Magyarországon még nem is létezett. Természetesen, megfogadtam, hogy, amint lesz itt is, azonnal belevágok a dologba.
Így is történt.

A brókercégek számomra egy külön világot képeztek, gyakorlatilag minden új volt nekem ott. A internet Magyarországon még volt elterjedt, így online üzletkötési lehetőség még nem volt. Tehát jelen kellett lenni tőzsdén, hogy az ember percre kész lehessen.

A brókerek - látván, hogy érdekel tőzsde - időnként elláttak ötletekkel. Egyik nap például kaptam egy tippet, miszerint próbálkozzak saját jogú kárpótlási jegyek vásárlásával, majd részvényekre cserélésével. Elmondták, hogy a kárpótlási jegyek tulajdonosával alá kell iratni egy nyilatkozatot, miszerint meghatalmaznak, hogy kárpótlási jegyeikkel kapcsolatban, saját belátásom szerint, teljes jogúan eljárjak. Az ügyek így jogilag teljesen védhetőek voltak.

Abban az időben zajlott a kárpótlási folyamat, és a kárpótlási jegyek tulajdonosai az éppen kibocsátott részvények(EGIS,Soproni sörgyár, OTP,...) jegyzésére is jogosulttá váltak a földvásárláson kívül. Na, de ki tudott akkor erről ?! A kárpótoltak örültek, hogy kaptak egyáltalán valamit, többségüket napi megélhetési gondok szorongatták.
A brókerek viszont tökéletesen képben voltak.

A kárpótlási jegyek beszerzésével azonban nem fejeződött be a dolog. A részvényekre cserélést is el kellett végezni, csakhogy volt egy kis probléma. A részvények jegyzését erősen korlátozták, mondván, néhány ember mégse vásárolhassa fel a fél országot, mint az végül is megtörtént, hiszen akkoriban szinte a földből bújtak elő a találékony ügyvédek.

Egy kárpótlási jegy tulajdonos, illetve meghatalmazott, csak korlátozott számban jegyezhetett részvényeket. A kibúvó azonban megvolt, ismerősöket kellett meghatalmazottként megjelölni. Így már minden gördülékenyen mehetett.

Nagy pénzekről volt szó, így teljesen érthető volt, hogy már a részvénykibocsási napok előtt 2-3 nappal hosszú sorok kígyóztak a jegyzésre jogosult brókercégek előtt. A "nem aludtam 3 éjjel, 3 nap" tehát teljesült, bár nem lakodalomról volt szó.

A sorban állásban ismerőseim is segítettek, váltva őriztük a pénzforrást, mint kiderült nem is fölöslegesen.
Időnkőnt portyázó autók tűntek fel a sorok mellett, majd miután az utasok megyőződtek róla, hogy fizetett sorban állóik - az úgynevezett "cövekemberek" - a helükön vannak, lassan továbbhajtottak.

A jegyzési nap hajnalán mindenki térdelőrajtba helyezkedett, várva a brókercég nyitását. A hangulat igen feszült volt, érezni lehetett, hogy akár verekedés is kitörhet, ha bárki a legkisebb mértékben, akár csak kísérletet tesz a sor megbontására. Hiába, nagy pénzekről volt szó ! Legalábbis, a többség számára ezek az 1-2 milliós összegek nagyok voltak, ráadásul 10-20 ezres tételekből álltak össze.

A cég alkalmazottai már nyitás előtt egy órával a helyükön voltak. Az ajtókat szigorúan zárva tartották. Utoljára ilyen sorban akkor álltam, amikor bélyegkibocsátásra vártam a Főpostán.

És eljött a nyitás pillanata. Ebben a pillanatban egy gépkocsi gördült a bejárat elé, amiből aktatáskás, elegáns férfi szállt ki, és a legnagyobb természetességgel mindenkit megelőzve bement az ajtón. Természetesen, lehetett a cég alkalmazottja is, de mint megtudtam, ügyvéd volt, aki ügyfelei pénzét hozta befektetésre.

Akár egy befektető előzte meg a köznépet, akár nem, ezek az így jegyzett részvények mindenképpen a nagyban utazó befektetők kezébe jutottak, ha máskor nem, hát a tőzsdei bevezetés után. Pénzzé ugyanis a tőzsdén lehetett tenni őket.

Mindenesetre, a többség elégedett volt, hiszen gyakorlatilag mindenkinek jutott valamennyi a zsákmányból. Ezután tőzsdére kerültek a jegyzett részvények, és itt már nem kötődött hozzájuk sem a kárpótolt, sem a meghatalmazott neve. Névtelenné, így aztán követhetetlenné vált, bárki megvásárolhatta és tovább adhatta. Erre mondják, hogy csak az első millióról ne kérdezzél ?

A mai T-Home mögött meghúzódó folyamatok is csak később álltak össze. Kezdetben vala a Posta, ami az összes, telefonnal kapcsolatos joggal rendelkezett. Aztán megalakult a Matáv, aminek részvényeit sebtiben be is vezették az akkoriban induló tőzsdére, és részvényeit természetesen saját jogó kárpótlási jeggyel is lehetett jegyezni. Tekintettel arra, hogy vásároltam belőle, folyamatosan követtem minden azzal kapcsolatos eseményt, hiszen az árfolyamok alakulásába a mindenkori események jelentősen belejátszottak. A Matáv árfolyamára hatással volt az is, hogy külföldi befektetők kezdték vásárolni, végül a Matáv részvények 98 százaléka a Deutsche Telekom kezébe került. Kicsit furcsállottam a dolgot, de azt mondtam magamban, ilyen a tőzsde, ez vele jár. Nem sokkal később megalakult a Westel 900 GSM, az első magyarországi mobilszolgáltató, aminek 100%-át aztán megvásárolta a Matáv. Új idők jártak, megjelentek az első internetszolgáltatók is, így logikus volt, hogy a Matáv is új üzletágat indít, így keletkezett a MatávNet, ami később, miért, miért nem az Axelero nevet vette fel, de itt nem volt vége, hiszen belőle lett a T-Online. Nem értettem, mire jó ez a rengeteg névcsere, még akkor sem, amikor a Westel T-Mobile-lá alakult, a Matáv T-Com-má, megjelent a T-Kábel, majd - mintegy betetőzésképpen - a T-s cégek T-Home-ba egyesültek. Ennek a mammutvállalatnak a 100%-os tulajdonosa természetesen, a már említett Deutsche Telekom volt.

Miért kellettek, akkor ezek a tiszteletkörök ? A boldog tudatlanság állapotát valahogy mégis fenn kellett tartani. És ez sikerült is, a boldogságot leszámítva.
Természetesen, az előzetes munkálatok is elismerésre méltók voltak. Több millió ember agyának átkódolása nem kis feladatot jelentett.

A helyzet azóta sem sokat változott, legfeljebb a finomhangolás és a tranzakciók előkészítése folyik nagyobb körültekintéssel, beleértve a törvényi előkészítést.

Ne felejtsük el, most a termőföldről van, így gyakorlatilag már a lét a tét.

- & -