Levél az ápolónőtől
Dátum: Szeptember 28, kedd, 21:35:39
Téma: Életünk napjaink
Gondoltam már arra, mi lesz ha megöregszem. Bizom benne, hogy olyan ápolásban részesülök,
mint amilyet nyújtunk/ én nyújtok/ a betegeknek.
Van kivétel sajnos. Van aki nem figyel, nem érzi mi az amire a betegének szüksége van.
Összeszoruló szivvel olvastam a levelet. De bátran állithatom, nem ez a jellemző!
Igen! Figyelni kell, érteni, megérteni, óvni őket. Sokszor nem is a testi, hanem a lelki fájdalom
teszi tönkre életüket.
Csak az menjen ápolónőnek, aki át tudja érezni a fájdalmukat, félelmüket, vágyaikat, .......
Akinek nem esik nehezére az ágy mellé ülni, és beszélgetni. Csak az a baj, hogy kevés az
ápolónő, és sok a beteg.
De egy kedves mosoly, egy-egy kedves szó, bizony "csodát" tehet. Mert a Ők azonnal
észreveszikha a nővérkének rosssz a kedve. Sőt próbálják felviditani.
Ebből az ápolásban, amit a néni kapott nem kérek!!
De az is el kell mondanom, hogy meg nem becsült hivatás az ápolóé. De ott a hivatás szó....
ezt vállalta. Gyakran visszaélnek a türelmével, a szeretetével, amit el kell, el fog viselni, mert
a benne lévő empátia segitségével, bele tudja képzelni magát a beteg helyzetébe.
De azt is tudni kell mindenkinek, a nővér is emberből van!
A nővér is megbecsülést, és empátiát érdemel!
|
|