Szabadságot
Dátum: November 24, szerda, 20:01:52
Téma: Életünk napjaink


Az úri társaság kifoszt minket. Rabszolgák vagyunk saját országunkban. Amit nehéz munkával megkeresünk, az állam adók formájában elveszi tőlünk. Mindenki tudja mégse szól senki semmit.


Miért?
A politikusaink a vérünket szívják. A parlamentben eljátszanak nekünk egy színdarabot, lényegtelen kérdéseken vitatkoznak és a humorizálnak hogy az ágy alá söpörjék a fontos dolgokat. Hová tűnik az a rengeteg pénz. Szorgalmas nép vagyunk, ezt tartják rólunk a világ minden országában, saját földünkön mégsem sikerül érvényesülnünk. A nehéz munkák gyümölcsét mások szüretelik le, miközben az állam egyre szegényebb lesz.Az oszd meg és uralkodj elvén megosztják az embereket és uralkodni próbálnak rajtunk. Rabok vagyunk most is, csakúgy, mint mindig.
Nem ez a világ rendje. Nem azért születtem embernek és magyarnak, hogy hagyjam magamat. Vannak országok, amelyek sokkal előrébb tartanak nálunk és mi nem tudunk hozzájuk felzárkózni. Én nyertesnek születtem, mint mindenki más, nem hagyom, hogy ellopják azt, ami nekem jár. Szlovénia egy háború után sokkal közelebb áll a jóléti társadalom eszméjének megvalósításához, mint mi. Észtország a csőd szélén volt mikor feldarabolták Szovjetúniót, mégis virágzó országot sikerült építeniük pár év alatt. Miért?
Azért mert az ő politikusaik nem a saját zsebük megtömésén munkálkodnak, hanem az ország gazdaságának és gazdagságának fejlesztésével vannak elfoglalva.
A mi képviselőink, nem vezetik jól országunkat. A szegénység nő, Magyarország visszafejlődik. A miniszter egy fogalom, azt jelenti szolga nem nagyúr. Mégis ők fölözik le a hasznot. A mi munkánk hasznát. Mért nem tudunk jól választani.
Nem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy Magyarország csak vesztes lehet. Olyan sokat szívtunk, hogy ezt már az itt élő emberek természetesnek tartják. Én nem fogadom ezt el. Kölcsey azt mondta: „Isten áldd meg a magyart” és egy szebb jövőt kért nekünk. Azóta eltelt százötven év és mi még mindig várunk és reménykedünk.
Nem elég várni és reménykedni, menni és tenni kell. A szabadság egy olyan dolog, amit ki kell harcolni. És harcolni csak békés eszközökkel lehet. Nem akarjuk, hogy vér folyjék. De ami nekünk jár az jár. És ez az emberi méltóság. Ne nézzenek minket bolondnak.
Rádler Péter








Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=525