Fullextra.hu - Napjaim vidéken

Formabontó lesz az alábbi néhány sor. Kicsit naplós.

Apám szabolcsi volt, anyám meg zalai.Ékes példája a mondani szokásnak, miszerint kis ország vagyunk.Ahogy közelgek az ötven felé, valami aggódás, és féltés kezd megülni bennem, mint kivénhedt
vőfély kalapján a por, amit a padlásra vittek az emlékezni félő utódok.Igy meg is kérdeztem anyámat, hogy az a találkozás mi végben történt?!Apámat már nem tudom.Pár napja régi fotókat nézegettem.Szép pár voltak.Álltunk valami nyaraláson a gép elé, ők ketten egymás mellett, anyám
tenyerével borítva apám kézfejét, csak úgy a test mellett tartva a karokat, szemérmesen, tisztán.Családunkban sosem volt szokás a testiség kihangsúlyozása.Faluról jöttek mindketten, ahol az ilyesmi nem volt illendő.Megszólták azt, aki nem, a falu közössége által megszabott módon közeleg a leányhoz, annak a lánynak meg nagy szégyen volt az, ha teherbe esett mielőtt bekötötték volna a fejét.Annak jobb volt, ha a Tiszának megy, de a faluból mindenképpen.
Anyám már tizzennégy évesen summásként dolgozott.Falun azt tartották, aki nem dolgozik, az ne is egyék!Anyámnak meghalt az édesapja.Annyáról nem is igen kérdeztem, mert csak sírás lett volna a vége.Ami biztos, hogy rokonok nevelték, szorosan kötődött apjának rokonságához, azokat tartván családjának.Sokat emlegette a nagyapját viszont!Summásként aztán eljárt mindenféle mezőgazdasági munkákra.Megjegyzendő, hogy régebben a megöregedett, de családban élő asszonyok gyakran koldulni jártak, mert környezetükben megtürt emberek voltak csak, de ez volt akkor a falu törvénye.
Az ötvenes évek elején jött fel a fővárosba egy barátnőjével, hogy szerencsét próbáljanak.Falujában nem volt igazán kitől elbúcsúznia.Dolgozott a Danúbiában.Úgy mondja még az akkori vezér is kezet fogott vele egyszer, amikor meglátogatta a nem titkoltan fegyvereket is gyártó üzemet.Onnan eljött, mert nem bírta a vegyszereket a keze.Takarított valami mérnök úrnál, míg végül egy kórházba került kisegítő munkára a konyhára.Itt ismerkedett meg apámmal.
Hárman vagyunk testvérek.Apám édesanyja velünk lakott, máig nem tudom, mire hagyta ott a kis szabolcsi falut, ahol nevelkedett!Amíg szüleink dolgoztak, ő gondoskodott rólunk.Olyan jó ízű káposztás paszulylevest gyermekkorom óta nem ettem!Igaz is!Népi ételeinkről is lehetne bővebben írni egy alkalommal!Amikor nyaranta meg fél napos vonatozás után végül megérkeztünk a falujába, az meg maga volt a felfedezések helyszíne egy magamfajta városi gyereknek.Ott kezdődött a dolog, hogy nem tudtam biciglizni!Na most, aki falun lakik, vagy ismeri a falusi életvitelt, az tudja, hogy valamikor
egy kerékpár úgy hozzátartozott a vidéki ember napjaihoz, mint napjainkban az ezerketteslada a harmónikás tengerész harsogó zenéjével!
Arról, hogy hogyan lettem végül ismerője az egyensúlyozás, és tekerés összehangolt mozgássorának, majd egy következő alkalommal leírom.Addig is vegyétek elő a régi fotókat, hívjátok fel a szülőket!Rohanjatok hozzájuk!Kell az mindannyiótoknak!