| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Napjaim vidéken |
|
 |
Formabontó lesz az alábbi néhány sor. Kicsit naplós.
|
Apám szabolcsi volt, anyám meg zalai.Ékes példája a mondani szokásnak, miszerint kis ország vagyunk.Ahogy közelgek az ötven felé, valami aggódás, és féltés kezd megülni bennem, mint kivénhedt
vőfély kalapján a por, amit a padlásra vittek az emlékezni félő utódok.Igy meg is kérdeztem anyámat, hogy az a találkozás mi végben történt?!Apámat már nem tudom.Pár napja régi fotókat nézegettem.Szép pár voltak.Álltunk valami nyaraláson a gép elé, ők ketten egymás mellett, anyám
tenyerével borítva apám kézfejét, csak úgy a test mellett tartva a karokat, szemérmesen, tisztán.Családunkban sosem volt szokás a testiség kihangsúlyozása.Faluról jöttek mindketten, ahol az ilyesmi nem volt illendő.Megszólták azt, aki nem, a falu közössége által megszabott módon közeleg a leányhoz, annak a lánynak meg nagy szégyen volt az, ha teherbe esett mielőtt bekötötték volna a fejét.Annak jobb volt, ha a Tiszának megy, de a faluból mindenképpen.
Anyám már tizzennégy évesen summásként dolgozott.Falun azt tartották, aki nem dolgozik, az ne is egyék!Anyámnak meghalt az édesapja.Annyáról nem is igen kérdeztem, mert csak sírás lett volna a vége.Ami biztos, hogy rokonok nevelték, szorosan kötődött apjának rokonságához, azokat tartván családjának.Sokat emlegette a nagyapját viszont!Summásként aztán eljárt mindenféle mezőgazdasági munkákra.Megjegyzendő, hogy régebben a megöregedett, de családban élő asszonyok gyakran koldulni jártak, mert környezetükben megtürt emberek voltak csak, de ez volt akkor a falu törvénye.
Az ötvenes évek elején jött fel a fővárosba egy barátnőjével, hogy szerencsét próbáljanak.Falujában nem volt igazán kitől elbúcsúznia.Dolgozott a Danúbiában.Úgy mondja még az akkori vezér is kezet fogott vele egyszer, amikor meglátogatta a nem titkoltan fegyvereket is gyártó üzemet.Onnan eljött, mert nem bírta a vegyszereket a keze.Takarított valami mérnök úrnál, míg végül egy kórházba került kisegítő munkára a konyhára.Itt ismerkedett meg apámmal.
Hárman vagyunk testvérek.Apám édesanyja velünk lakott, máig nem tudom, mire hagyta ott a kis szabolcsi falut, ahol nevelkedett!Amíg szüleink dolgoztak, ő gondoskodott rólunk.Olyan jó ízű káposztás paszulylevest gyermekkorom óta nem ettem!Igaz is!Népi ételeinkről is lehetne bővebben írni egy alkalommal!Amikor nyaranta meg fél napos vonatozás után végül megérkeztünk a falujába, az meg maga volt a felfedezések helyszíne egy magamfajta városi gyereknek.Ott kezdődött a dolog, hogy nem tudtam biciglizni!Na most, aki falun lakik, vagy ismeri a falusi életvitelt, az tudja, hogy valamikor
egy kerékpár úgy hozzátartozott a vidéki ember napjaihoz, mint napjainkban az ezerketteslada a harmónikás tengerész harsogó zenéjével!
Arról, hogy hogyan lettem végül ismerője az egyensúlyozás, és tekerés összehangolt mozgássorának, majd egy következő alkalommal leírom.Addig is vegyétek elő a régi fotókat, hívjátok fel a szülőket!Rohanjatok hozzájuk!Kell az mindannyiótoknak!
|
Ideje: November 30, kedd, 12:52:23 - fényesi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Napjaim vidéken" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Napjaim vidéken (Pontok: 1)
- veva Ideje: November 30, kedd, 14:08:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hhhu! Jajj! :(
Bizony rohannék én... - bár tehetném. A karácsony ezért tartozik a legfájdalmasabb ünnepeim közé. Akkor is, ha van kikkel ünnepelnem talán - Ők akkor is hiányoznak.
Amit a falusi életformáról írtál, azt még én is tapasztaltam gyerekként. Jaj, de sok mindenért ránk szóltak, hogy nem illik. ----------- Köszönöm! :) |
|
|
|
|
|
Re: Napjaim vidéken (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: November 30, kedd, 18:29:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | Öröm volt olvasni Téged ismét. Az én anyukám is faluból származik, apám városi. Anyai nagyszüleimnél sok időt töltöttem gyermekkoromban, úgyhogy tudom milyen a falusi élet. Bár az már más idő volt, mint amiről Te írtál. De a nagyszüleim elbeszéléseiből elég sok dolgot tudok az akkori időkről. Az biztos, hogy nagyon sokat kellett dolgozniuk. Elvették a földjeiket, az állataikat, így aztán napszámosként keresték a kenyerüket. Nagymamám fiatalon félárva maradt, a papája ott maradt a fronton. A tábornoka megható levelet írt a nagymama édesanyjának, amit a nagymamám még ma is őrizget. Biztos mindenkinek vannak ilyen történetei... |
|
|
|
|
|
Re: Napjaim vidéken (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: December 01, szerda, 05:00:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A tájjellegú ételek összegyűjtése jó ötlet! Tudod-e például, mi az a macsánka, tócsni, csíramálé, cibere, herőce? Egyszer Sopronban kaptam egy babos pogácsa receptet, de elvesztettem. Össze kéne gyűjteni mindent, míg meg nem halnak azok, akik ismerik a recepteket. |
|
|
|
|
|
|
