Anglia is igent mondott, a barakkokba zárt urambátyámok meg csak hallgatnak....
Dátum: November 30, kedd, 13:54:06
Téma: Életünk napjaink
 |
Legutóbb amerikai sikereimről adtam hírt. Na, nem dicsekvésből, csak kifejtettem, hogy nem értem a világot... A magyar kasztrendszerről enciklopédiát lehetne írni.
|
A többiekről, az image-építőkről meg nem is beszélek.
Szóval az időeltolódás nagyon jó dolog. Már korán reggel egy e-mail fogadott egy nagy angol kiadótól, hogy olvastak ám tőlem az amerikai antológiákban megjelent verseim nagyon tetszettek.
Megengedem-e, hogy a "Labours of Love " című, 250 oldalas bőrkötéses antológiájukban egy versemet leközöljék. Természetesen a szerzői jogok az enyémek. Hogy én megengedem -e? És hogy gratulálnak?
Ez Magyarországon nemigen történhetett volna meg. Ez egy erópai történet. Hogy a magyar kulturális élet mikor lesz európai, halvány lilám sincs. Mindenesetre elküldtem egy verset....
A szomorú a dologban, hogy nem tudok rendelni belőle, mivel egy darab 25 font, ami átszámítva, szállítással, vámmal, stb. legalább 15e Ft. Így marad az antológia mások kezében, és az öröm az én szívemben, hiszen senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Sokszor gondolkodtam már azon, mi van, ha nem ide születek, hanem Amerikába, Angliába. De akkor talán nem én lennék, hanem egy sekélyes szőke cicababa, felszínes gondolatokkal.
Azt is felvetettem magamban, hogy én, akinek nem anyanyelvem az angol, nem írhatok jobb verseket angolul, mint magyarul.
És azt sem hiszem, hogy a magyar költészetben nagyobb lenne a verseny, mint az amerikaiban vagy az angolban.
Szóval a világot nem értem. Sem az angolokat, sem a magyarokat, tulajdonképpen még magamat sem igazán, miért döngetem a bezáruló kapukat itthon, még mindig, ugyanazzal a hévvel. Hiszen nem ez az, ami számít.
Már többször leírtam: van, aki amatőr. És van, aki az is akar maradni. Én nem akarok. Talán majd egyszer itthon is.... Vagy én megyek el, még nem tudom.
A pénztelenség nagy úr.
Ja, hogy nehogy azt higgyétek, hogy kamuzok, így fog kinézni az antológia: Ha nem illesztettem volna be, beteszem az albumomba, ott bárki megnézheti.
Halogen, a csalódott és még mindig küzdő.
|
|