Egy beigli party története
Dátum: December 23, csütörtök, 22:40:56
Téma: Életünk napjaink
 |
Immár évek óta kedves szokás a város vezetésétől, hogy karácsony előtt egy héttel beiglivel és más egyéb finomságokkal vendégeli meg dolgozóit. |
Nem volt ez másképpen idén sem. Déli tizenkettőre voltunk hivatalosak a díszterembe. Előttem van, ahogy kollégáimmal mentünk lefelé a lépcsőn, a díszteremből halk zene áradt felénk..., s ahogy egyre közelebb értünk már-már az ajtó elé, hol már nagy volt a sűrgés-forgás, lelkünket átitatta a Csendes éj jólismert melódiája. Elfoglaltuk helyünket, végignéztünk a terített asztalokon. Ízlésesen volt megterítve, fehér abrosz és az elmaradhatatlan mákos és diós beigli, finom illatuk belengte az egész termet. Halk diskurzust folytatott mindenki, miközben az ének lassan elhalkult és viszonylagos csend lett. A város vezetése megköszönve munkánkat a lassan elmúló idei esztendőről és az elkövetkezendőről mondott pár gondolatot. Jóleső érzésekkel ültünk egymás mellett, és újra felcsendültek a szeretet ünnepének lelket és szívet símogató dallamai. Teljes valónkkal éreztük át és adtuk át magunkat annak a békés, boldogító érzésnek, ami teljes egészében uralta immár a díszterem közösségét.
Úgy tűnt vezetőink elmondták mindazt, amit mondani szerettek volna nekünk, megint egy kis nyűzsgés vette kezdetét, de egyszer csak kezében könyvvel felállt egyik kollégánk...
Hirtelen csend lett, szavai most is élénken élnek emlékezetemben. Az ünnepről beszélt, és az áhitat, amit közben éreztünk cseppenként hatolt mind mélyebbre szívünkben. Pillantásom megállapodott néhány kollégámon és éreztem, hogy ők sem éreznek másképpen, mint én. A szavak hatására átéreztük a szeretet csodájának érzését, mert a szeretet maga a csoda. Némafilmként pergett le előttünk az a réges régi betlehemi éjszaka, ahonnan a Világ Világossága, maga a Szeretet útjára indult, hogy otthonra találjon minden ember szívében.
Miközben néhányan a könnyeikkel küszködtek, kollégám lassan a történet végéhez ért.
Most szeretném nektek a saját szavaimmal továbbadni miről is mesélt ezen a pénteki napon...
A Karácsony sokak számára valóban kellemes, hiszen ünnepelnek, örvendeznek és vigadoznak, jól érzik magukat.
Mégsem volt szép mindig és mindenkinek, és a mai napig sem az a karácsony. Gondoljunk most azon embertársainkra, akik nem térhetnek otthonukba, mert nincs nekik. Ha van otthonuk, akkor sem várja őket senki sem szeretettel sem anélkül. Gondoljunk az utcán éhezőkre, fázókra, azokra, akiknek még egy szelet kenyér sem jut sem most, sem máskor.
Gondoljunk a gyászolókra, akik elvesztették szeretteiket és most megtörten, szívükben a gyász mardosó érzésével ülnek egy sötét szobában tanácstalanul, megtörten. Gondoljunk azokra a gyermekekre, akiket szüleik nem nevelnek otthonukban, rájuk, az állami gondozottakra. Gondoljunk az elhagyottakra, akikkel már nem ünnepelnek együtt a szeretett kedvesek, gondoljunk hétköznapjaikra, érezzük át velük a magány fájó perceit, óráit. Gondoljunk beteg embertársainkra, akik nem lehetnek szeretteikkel, mert kórházban vannak. Gondoljunk a haldoklókra, és mondjunk el értük egy imát.
Legyenek ezek a percek a csend, a nyugalom a békesség percei, halljuk meg agyonhajszolt világunkban a szív szavait Becsüljük meg, amink van, és álljunk embertársaink mellé a nyomorúságuk idején, a magányosság és a kétség óráiban.
Dicsőség mennyben az Istennek... Békesség földön az embernek... És szálljon az ének fel a magasba, át a drótkerítésen, az aknazáron, országhatárokon, hogy a szerető szívek gondolatban megölelhessék egymást.
Szeretetteljes, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok. Szeretettel: Vigi
|
|