Fullextra.hu - Húsvét

Húsvét idejét a niceai zsinat 325-ben a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapban határozta meg.

A húsvét tehát változó időpontú ünnep. A húsvéti ünnepkör a virágvasárnappal kezdődik, nagyhéttel folytatódik, majd a húsvétvasárnapot követő fehérvasár- nappal záródik. A húsvéti ünnepkör népünk hitvilágában és szokásaiban igen jelentős volt. A hiedelmek és szokások egyrészt ősi, pogány eredetű tavaszváró, tavaszköszöntő, tavaszt előcsalogató szokások, másrészt egyházi eredetűek. A határt azonban nem lehet élesen megvonni a kettő között, hiszen a kölcsönhatás rendkívűl erős volt. A tűz-, víz-, ételszentelés a pogány gyakorlatból a keresztény liturgia részévé lett, majd mikor az egyház már elég erősnek érezte hatalmát ahhoz, hogy ezeket kivesse, tovább élt a népi hitvilágban. A húsvéti ünnepkörben legfontosabb szerepe a víznek volt, a víz külsőleg belsőleg tisztító, gyógyító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit alapján.
Egykori leírás szerint a húsvétot megelőző pénteken a szegedi lányok megfürödtek a Tiszában. Az utat szótlanul tették meg, hogy ne fogjon rajtuk az igézés. Egészség és szépségvarázslás volt az oka, hogy ezen a napon más vidéken is, különösen a lányok a patakban, vagy a kút vizében mosakodtak.
A húsvéti locsolkodás szokását mindenki ismeri. A húsvéthétfő régi elnevezései: vízbevető-, vízbehányóhétfő szemléletesen érzékeltetik a locsolkodás egykori módját. A néprajzi leírások szerint a legények elsősorban a kiszemelt jövedőbelijüket, a házas férfiak rokon asszonyokat, a fiúgyermekek kislányokat locsoltak. A locsolóversek feltehetőleg nem nagy múltúak, hiszen a locsolás egykori módja nem indokolja. A húsvéti népszokásban fontos szerepet játszik a tojás, mely különösen ebben az időszakban termékenységi szimbólum. A rájuk festett, karcolt motívumoknak, sajátos jelrendszerének üzenet-, és érzelemközvetítő feladata is volt.
A tojás nemcsak a húsvéti locsolásban játszott szerepet, hanem a húsvétot követő vasárnap, a komálásnak vagy mátkálásnak nevezett szokásnál. A két egymást megajándékozó lány a tojáscserével örök barátságra lépett, ezután komázták, és magázták egymást. Beköszöntéskor, a sokak számára ismerősnek hangzó versikét szavalták: Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam Koma küldte komának, Hogy váltsa ki komának Ha nem váltja magának Küldje vissza komának! A tojás sorsa gyakran az volt, hogy a fiúgyerekek kezén játékszerré lett a tojásdobálás, tojásgurítás alkalmával. A tavasz behozatalának jelképezésére vagy köszöntésére sok helyütt szokás volt a zöldághordás, zöldágjárás.(Bújj, bújj zöldág...) A zöldág egyházi megfelelője a barka, melyet virágvasárnap szoktak megszentelni. A megszentelt barkának a rontásban és gyógyításban, gonosz- és féregűzésben, de még a dörgés és villámlás elhárításában is fontos szerepet tulajdonítottak. (Tátrai Zsuzsanna cikke alapján, Kis magyar néprajz a rádióban)