Fullextra.hu - Hálóval fogott szerelmek

Hogy, mi a véleményem a net-es szerelemről ????
"Várj csak! Hol is kezdjem? Hogy magyarázzam?" jutnak eszembe Kosztolányi szavai.

Ez a net ugyebár viszonylag új dolog az emberiség történelmében, és mint minden új dolgot meg kell tanulni használni. Persze a csuda okos emberek már ki is elemzik a folyamatokat, még mielőtt beindulnak, de hát miért is ne, nekik is meg kell élniük valamiből.

Szóval, amennyire én tudom, aki szerelemre vágyik, az megkeresi az utat, hogy rátaláljon a szerelem, aki meg szerelmes, az úgysem akar mást.
Épp olvastam egy múlt századi tanulmányt arról, hogy mennyivel voltak hűségesebbek az emberek. Amennyire abból kiderül: semmivel, csak manapság már nem a szénakazal az ölelkezések színhelye. És persze régen erről nem illett beszélni, ma meg kimondottan divat lett. Persze nem a szerelemről, csak a szerelmeskedésről. A szex már külön iparággá fejlődött, de legalább a szerelemből ne legyen árucikk.

Na, tehát, hogy a lényegre térjek: ha már társat keres magának az ember, akkor igyekszik kihasználni a civilizációs lehetőségeket. Miért is ne? A mobil telefon is óriási ellenszenvet váltott ki kezdetekben, aztán kiderült: a modern kapcsolattartás nélkülözhetetlen része lett.
A netet is lehet sok mindenre használni. Társkeresésre is. És persze, mint mindenhol ebben is a szélhámosoké a vezető szerep. Ők lépnek először, ők használják ki az ismeretlenség előnyeit, és ők élnek leginkább vissza a lehetőséggel, hogy a másik emberhez ily módon közel kerüljenek. Csakhogy az emberek nagy többsége nem szélhámos, és a net rohamos terjedésével, egyre többen szeretnék arra használni ezt az új csodát, amire igazából szükségük van: azaz- kapcsolat építésre, és a meglévő kapcsolatok ápolására.

A virtualitás előnye, hogy itt van lehetőséged megmutatni magadból valamit, még mielőtt a külsőd alapján megítélnének. Mert ugyebár mindenki azt mondja: a belső értékek számítanak igazán, de amint megdöbbenve hallottam, a szóbeli kommunikációnak mindössze 10%-a játszik szerepet a teljes kép kialakításában. Nos a neten fordul a kocka, és megnő a verbális kommunikáció szerepe. Ez jó azoknak, akik jól tudnak bánni a szavakkal (és púposak, és féllábúak... ááá, dehogy, csak vicceltem). Vagyis, ha azt nézzük, hogy mi kell a teljes megismeréshez, itt a belső értékek felé eltolódhatnak az arányok. Persze, mint már fentebb is említettem: ez nagyban a felhasználóktól függ.

Ahhoz, hogy válaszoljak az eredeti kérdésre, vagyis, hogy mi a véleményem a netes szerelemről, először is tisztázni kellene hogy mit nevezünk szerelemnek. Nos sajnos, ez meghaladja az én képességeimet. A magam részéről el tudok képzelni tisztán virtuális alapon működő kapcsolatot is, amelyben ugyanúgy tombolnak a hormonok, ha a másiktól üzenet érkezik. Megtölti az ember napját derűvel a tudat, hogy van, aki meghallgatja, aki kíváncsi rá, és akinek fontos. De ha szavazni kell, a teljességre szavazok, azaz, mikor nemcsak virtuálisan, de fizikai valóságában is beteljesül a szerelem.