Fullextra.hu - Szubjektiv vélemény az objektivitás reményében

Az amatőr-profi ellentét, szerintem, még nem teljesen lerágott csont... - Mondanivalóm "Janó" cikkéhez kapcsolódik és lehet, hogy egy rövidke hozzászólás is elég lenne, sőt az is lehet, hogy még arra se lenne szükség.

Nem mintha teljesen lerágott csont lenne az amatőr-profi ellentét, sokkal inkább azért, mert a témával kapcsolatos mondanivalómat talán nem is igazán való kimondani.
Kezdeném a Dokkal. Ki kell jelentenem, hogy engem személy szerint ott semmiféle hátrány, vagy inzultus nem ért, verseimet nem tűzték gombostűre elrettentő példának még a Gy&Gy- ben sem, egyszuszra bekerültem a versek paradicsomába, a Maradan-Dokkba, csupán az utólagos, finoman megfogalmazott mellékzöngék és az ügy hatásai irritálhattak volna. Amit nehéz kiheverni, az a szorongás, félelem a nyilvános megszégyenítéstől, ami azokban a napokban eltöltött, amikor a kritikára vártam és ezt még a kedvező fogadtatás megkönnyebbülése sem tudta azonnal kitörölni.

Arról, hogy bármiféle pénz szerepet játszana az elbírálásban, nem tudok, és nem is hiszem el.
Ugyanígy kétlem, hogy bármi szándékosság gátolta volna a Dokk megtekintését. Volt egy átalakítás a lapon és valószínűleg ez okozta az ideiglenes problémákat... De minek is oda menni, ahol az embert nem látják szívesen?!
Az Irodalmi Dokk-ot lehet bírálni, lehet szidni, de tudom, hogy nem érdemes, mert nincs értelme. Mindig is voltak irodalmi csoportok, melyeknek tagjai tűzzel-vassal védték a maguk igazát, és legszívesebben a maguk ízlésvilága szerint alakították volna át az egész irodalmi életet. Miért lenne ez másképp az Internet világában?
A "Virágozzék minden virág" szlogent legtöbb irodalmi weblap egyetértően hirdeti, de gyakorlatban ez legtöbbször azt jelenti: "virágozzék, de ne itt". Minden weblap vezetőségének, fenntartójának szíve joga, hogy kiválassza, kikkel hajlandó együtt dolgozni, kit hajlandó felengedni a világot jelentő, vágyott hálóra. De joga van-e az elutasításon túl, bármiféle nyilvános megszégyenítésre? Szerintem ez már a visszafojtott szadista ösztönök kiélésének körébe tartozik, és inkább orvosi, psichológiai eset.
Ma az alkotómunkát kóstolgató fiatalok és idősebbek számára többféle lehetőség van a művek internetes publikálására.
1. Készíthetnek egy személyi weblapot, ahová azt írnak, amit akarnak. Kérdés, hogy baráti körükön kívül, ki fogja olvasni, s a legkitűnőbb munka esetén is hány évnek kell eltelni ahhoz, hogy az olvasók nagyobb csoportja rátaláljon!
2. Csatlakozhatnak irodalmi portálokhoz.
    Ezek vagy közlik a műveket, vagy nem.
    Az elutasítás módja igen különböző. Éles bírálat, gúny kíséretében kipenderítik a lap elképzelésének nem megfelelő művet, vagy agyonhallgatva, azzal mondanak véleményt, hogy nem adnak nyilvánosságot.
     Sok olyan portál van, ahol megengedik a művek szabad áramlását, de a megjelenítés módja itt is a lap vezetőségén és a webmester jóindulatán múlik.
      Jelenleg a FullExtra az egyetlen olyan irodalmi portál, ahol az amatőr, vagy profi alkotó nemcsak szabadon publikálhat, hanem maga válogathat a megjelenítés különböző formái között, kívánságait, elképzeléseit a fenntartó figyelembe veszi és igyekszik teljesíteni,  ugyanakkor egyre szélesedő olvasótáborra is számíthat. Az ide látogató állandó kontaktust tarthat fenn a lap Administrátorával, a moderátorokkal és a belső levelezés, vagy a fórumok, üzenőfalak segítségével a többi taggal is. A többi az alkotó dolga.
        Még mindig nem írtam egy szót sem az amatőr-profi ellentétről. Miért? Mert itt, a Fullon nincs. Ha van ellentét, akkor az nem itt van.
        A FullExtra egyik célja éppen ennek az ellentétnek, megkülönböztetésnek az elsimítása, hogy ne a címke, hanem a mű döntsön arról, hogy ki mit ér. Bárcsak jutnánk el odáig, hogy az emberek csodálkoznának azon, hogy van ilyen szó az irodalomban, hogy amatőr, meg profi... Csak arról legyen végre szó, hogy ez a mű tetszik, ennek a költőnek a verseit szívesen olvasom, azét meg nem...
        Szép és őszinte cél.... De miért nehéz megvalósítani? Az amatőrökön múlik? Aligha. Egyszer már tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Meg kellene nézni, kik vagyunk, kik és milyen céllal kószálunk itt az Interneten a műveinkkel, és azt is meg kellene vizsgálni, mik a rejtett, vagy nyilvánvaló rugói a valahol mégis csak létező ellentéteknek.
Erről talán legközelebb...