Országok – emlékek: 1. Hollandia Dátum: Június 21, kedd, 07:51:05 Téma: Ország Világ
Tökéletes tavaszi idő: napsütés, szél, tulipánvirágzás. Ez az árpilis végi Hollandia.
Minden igaz, amit az országról mondanak, az összes sztereotípia visszaköszönt abban az öt napban, amit kint töltöttem.
Tökéletes tavaszi idő: napsütés, szél, tulipánvirágzás. Ez az árpilis végi Hollandia.
Minden igaz, amit az országról mondanak, az összes sztereotípia visszaköszönt abban az öt napban, amit kint töltöttem.
A mélyföldet csatornák osztják fel szabályos parcellákra, a fű zöldebb (pedig nem is a szomszédé), a virágok színesebbek, a levegőben érződik, hogy közel a tenger.
A soksávos autóutak melletti gondosan művelt földekről régi szélmalmok és modern szélerőművek köszönnek vissza.
Fapapucsot azonban csak kísérőnk, Sander lábán látok, és az ajándékboltokban. Persze klumpa vásárlás nélkül én sem mehetek haza. Körülbelül 200 métert teszek meg az utcán. A lépteim nagyokat koppannak, a lábfejem töri a kemény fa, viszont az étterembe érve a Haarlem környéki falusiak körében nagy sikert aratok.
Igaz, inkább a svéd Nils Holgersonnak érzem magam, már csak a piros sapka hiányzik a fejemről és a végéről a síp.
Szép is a kultúrák keveredése.
Apropó keveredés. Hollandia hajdani gyarmatainak lakói jócskán megtalálhatóak mindenfelé, a kínaiakról és az arabokról már nem is beszélve. A nagy városokban egymást érik a különféle közel-keleti specialitásokat kínáló gyorsbüfék. A kebabtól a „türkish pizzáig” minden van itt.
Amszterdamot sikerült a legnagyobb nyüzsgés idején felfedezni, a Királynő Napján. Ilyenkor a hollandusok narancssárgába (nemzeti viselet!) öltözve vetik bele magukat a városi kavalkádba. A főbb utcákat lezárják, és bolhapiaccá alakítva azokat, adják-veszik a használt portékákat. A bazárosok és a füves cigitől és/vagy sörtől bódult helyiek ünnepe ez.
Akadnak, akik hajókat, csónakokat bérelve a csatornákat járva tombolják ki magukat. De szó szerint! Budapest Parádét idéző „tucc-tucc” hallatszik mindenfelől.
A kíváncsi turisták lába este közeledtével a híres-hírhedt piroslámpás negyedbe vezet. Ahogy telik az idő, egyre több kirakatban jelennek meg a lányok munkaruhájukban - egy szál fehérneműben. Szőkétől a feketéig, teltkarcsútól a vékonykáig bő a választék. Aki esetleg „másra” vágyik, a kéklámpás negyed transzvesztitái közül is válogathat. Fotózni viszont szigorúan tilos!
A repülőn hazafelé az emlékeim rendezgetem. Túl sok, túl rövid idő alatt. Konklúzió?
Szép, érdekes – egyszer látni kell.
Összességében azonban ellentmondásos és egy kicsit túl liberális. Vagy csak én lennék prűd?
Mindenesetre szokatlan, hogy a csodálatosan tiszta és rendezett kertekben álló házakon nincs függöny, hogy bárki láthatja az emberek mindennapi életét. Furcsa, hogy a „lányok kerületére” templom vet árnyékot, hogy kisgyerekek játszanak a szex-shoppok igencsak sokat mutató kirakatai tövében, és hogy kisminkelt fiú csókolózik borostás szerelmével a buszmegállóban.
Miután leszálltunk Ferihegyen felhívom a családom, aztán a kedvesem, hogy tudassam, itthon vagyok. Hazaérve pedig, mielőtt felkapcsolom a villanyt, elhúzom a szobákban a függönyöket.
Örülök, hogy kizártam a külvilágot. Bent csak a szeretet és a meghittség marad, na és egy pár holland fapapucs.
