Máglya a vizen
Dátum: December 11, kedd, 07:28:35
Téma: Haladó
Perctelen örök lábnyomaink
hűs melegét bőrömmel figyelem
- lágyan hullámzik lélegzetemmel -
bennem az elcsendesült életóceán.
Lelkemnek simogatóan vidám
emlékgyöngyöket játszva hajigál,
míg a sötétben egyedül mulató
felhőtáncban foltosan égő Holdat
oltja törött kagylóhéj szemem.
Ülök mint létben már kényszekövült
elmosódásra váró alig-homokszobor.
Hangtalan indulva peregnek le rólam
a fagyottnak hitt arany emlékszemek.
Örök szírtek éles elnyelő árnyékában
csendes elmémben borzongva élővé remegek.
Szél tündére cinkosan libben, körülleng,
- velem mókázna éjjében önfeledten -
hajamba suttogva kis kócokat beleborzol.
Játékával éleszt. Régi-új szunnyadó tüzek
a semmiből lángolni vágyni születnek
- benn félve zárt relytekmélyen -
eltemetettnek hitt önfeledt vidámság
hamuborított alig zsarátnokaiból…
( ébredni vágyott már
az elszunnyadott mosoly )
… felhőtlenség árny nélküli vágya fénylett
világtalan álmataggá vált képzeletében.
Remegőn nyílik a világ. Földre hullva szikrák
ugrálnak pattognak sercegve most köröttem
örömörvény bánat-elnyelő tüze készül
( már érzem fel-fellobbantod a távolból )
nevetésem bennem, belőlem most gyűlik,
egyetlen halomba, csillogóvá rakosgatom
a jövőt rajzoló partmenti habokban.
Végre elengedhetem hullámokon feléd
imbolyogva induló lángoló máglyát a vizen.
|
|