Fullextra.hu - A szent város rítusa

/Már az őrség útban érte,/

Már az őrség útban érte,
rámutatnak, ő az úr!
Ezt az estét régen félte,
lefogják most cudarul...

Eddig isten volt a népnek,
úgy tisztelték szerfelett.
Holnap ő lesz az áldozat,
megváltótok, emberek!

Nem szalad el, nem teheti,
minden megkoreografált.
Őrök, bírák esnek neki,
pedig semmit nem csinált!

Őrparancsnok jól figyel rá,
személyesen ő felel.
Ha megszökne ez ifjú isten,
a helyébe lépni kell...!

Másnap reggel jő a végzet,
előtte nagy piramis.
Fel kell mászni sok lépcsőjén,
jaj, mily kínok várnak itt!

Mily meredek, milyen magas,
ide nem megy senki fel.
Csak a főpap, s emberei,
kik várják őt késekkel...

Míg tüdő zihál, szíve dobog,
légszomj rajta, s fáradtság.
Elcsigázva felérkezik,
várja szörnyű társaság...!

Vérszomjasan a szent kőnél,
megragadják négy felöl.
Ráfeszíték kéznél, lábnál,
ahová majd vére dől...

Obszidián penge nála,
most látni a főpapot!
Felemeli az áldozótőrt,
mely kezében csillogott...

Szívszaggató jajkiáltás
hallik fenn a magasból.
Onnan jő a szent szózat is,
egyenest a főpaptól...

Kezében a dobogó szív,
kitépetten, véresen.
Felmutatja égre, napnak,
megszállottan, rémesen...

Majd ledobják a holttestet,
a magasból hull alá.
Elvétetett az áldozat,
ezt egyétek, nem soká!

Mert hiszen a szentáldozás,
eszköze e véres test.
Nem sokára étel készül,
ezt egyétek emberek!

Így költözik majd belétek,
istenetek, életre.
Ki nem eszi e kenyeret,
nem lesz annak élete...!

Majd visszatér a körforgás,
idő zökken helyére.
Megkeresik az új istent,
s esküsznek a nevére...

Imádják őt, úgy tisztelik,
minden szépre nevelik.
Akire majd kezét veti,
meggyógyul, ők úgy hiszik...

Évre jön az ünnep napja,
bevonul szent-városba.
Pálmaág és virágeső,
nép áldása fogadja...

Őrparancsnok jól figyel rá,
személyesen ő felel.
Ha megszökne ez ifjú isten,
a helyébe lépni kell...!

Debrecen, 2007. 11. 15.