Fullextra.hu - Ez is egy vasárnap volt

Kora reggel a haifai pályaudvar napfényben fürdik, sehol egy lélek. A rend és a tisztaság jó érzéssel tölt el, mégis elémvillan a nyüzsgő, zajos Nyugati Pályaudvar.

Ellenőrzés - már mosolyogva fogadom. Elindul a vonat velem a Tel Aviv-i barátaimhoz. Megborzongok a ritka találkozás gyönyörűségétől. Bekapcsol a légkondicionáló, kellemesen hűvös. Az első megállónál vidám diákokkal, jól öltözött emberekkel népesül be a fülke, finom illatfelhő száll, ami emlékeztet a római pályaudvar különleges hangulatára. Vidáman kísér a decemberi ragyogó napsugár, a kéklő tenger, a hatalmas pálmafák, virágzó narancs- és banánültetvények látványa. Ilyenkor minden mély és mohazöld. Változik a táj, szépséges, mediterrán hangulatú házak emelkednek a domboldalakon.

Katona fiatalok népes csapata száll fel, ösztönösen összehúzom magam az ülésen, pedig nincs miért. Nevető lányok-fiúk, kezükben az „uzi” fegyver, ami láthatóan csak engem zavar. Ők nyugodtak, békések, természetes számukra minden, amit a hazájukért tesznek. Elröpül az a 2-3 év az életükből, örök barátságok, szerelmek, sorsdöntő találkozások megélői ők – a halál árnyékában.

Velem párhuzamosan, a hatsávos autóúton megcsillan a napfény ezer szikrája a végeláthatatlan autósoron. Megpillantom messziről a különleges gyémántbörze épületét, felgyorsul a szívverésem - percek múlva a Tel Aviv-i pályaudvarra érkezem. Ilyen látvány nincs sehol a világon. Kilépsz, megcsap az a leírhatatlanul párás meleg, ami átjárja tested-lelked.
Már barátaim ölelő karjaiban találom magam. Szép nap lesz a mai.

Gyorsan el is telik a nap. Este rohanva szállok ki a taxiból, hogy elérjem a vonatot. A hangosbemondó megzavar – Hederan terrortámadás történt -, ma már nem indulnak vonatok. A hatalmas Tel Aviv-i pályaudvar egy percre némaságba borul. Nincs pánik. Segítő kérdések mindenfelől, fegyelmezettség. Pillanatok alatt érkeznek a taxik, észre sem veszem, és már az autóban ülök négy különleges emberrel – egy európaival, egy etióppal és két orosz bevándorlóval. Percenként cseng a mobiltelefon, újabb és újabb részletek a terrortámadásról.

Nincsenek szavak – csak könnyek.

Hazatérek békés otthonomba. A kert melege simogat, lágyan átölel. Hosszú ideig újra csak egyetlen társam, a kedves, öreg számítógépem köt össze a világgal.