| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Ez is egy vasárnap volt |
|
Kora reggel a haifai pályaudvar napfényben fürdik, sehol egy lélek. A rend és a tisztaság jó érzéssel tölt el, mégis elémvillan a nyüzsgő, zajos Nyugati Pályaudvar.
Ellenőrzés - már mosolyogva fogadom. Elindul a vonat velem a Tel Aviv-i barátaimhoz. Megborzongok a ritka találkozás gyönyörűségétől. Bekapcsol a légkondicionáló, kellemesen hűvös. Az első megállónál vidám diákokkal, jól öltözött emberekkel népesül be a fülke, finom illatfelhő száll, ami emlékeztet a római pályaudvar különleges hangulatára. Vidáman kísér a decemberi ragyogó napsugár, a kéklő tenger, a hatalmas pálmafák, virágzó narancs- és banánültetvények látványa. Ilyenkor minden mély és mohazöld. Változik a táj, szépséges, mediterrán hangulatú házak emelkednek a domboldalakon.
Katona fiatalok népes csapata száll fel, ösztönösen összehúzom magam az ülésen, pedig nincs miért. Nevető lányok-fiúk, kezükben az „uzi” fegyver, ami láthatóan csak engem zavar. Ők nyugodtak, békések, természetes számukra minden, amit a hazájukért tesznek. Elröpül az a 2-3 év az életükből, örök barátságok, szerelmek, sorsdöntő találkozások megélői ők – a halál árnyékában.
Velem párhuzamosan, a hatsávos autóúton megcsillan a napfény ezer szikrája a végeláthatatlan autósoron. Megpillantom messziről a különleges gyémántbörze épületét, felgyorsul a szívverésem - percek múlva a Tel Aviv-i pályaudvarra érkezem. Ilyen látvány nincs sehol a világon. Kilépsz, megcsap az a leírhatatlanul párás meleg, ami átjárja tested-lelked.
Már barátaim ölelő karjaiban találom magam. Szép nap lesz a mai.
Gyorsan el is telik a nap. Este rohanva szállok ki a taxiból, hogy elérjem a vonatot. A hangosbemondó megzavar – Hederan terrortámadás történt -, ma már nem indulnak vonatok. A hatalmas Tel Aviv-i pályaudvar egy percre némaságba borul. Nincs pánik. Segítő kérdések mindenfelől, fegyelmezettség. Pillanatok alatt érkeznek a taxik, észre sem veszem, és már az autóban ülök négy különleges emberrel – egy európaival, egy etióppal és két orosz bevándorlóval. Percenként cseng a mobiltelefon, újabb és újabb részletek a terrortámadásról.
Nincsenek szavak – csak könnyek.
Hazatérek békés otthonomba. A kert melege simogat, lágyan átölel. Hosszú ideig újra csak egyetlen társam, a kedves, öreg számítógépem köt össze a világgal.
|
Ideje: Szeptember 13, hétfő, 08:31:38 - edami
|
|
| |
|
| "Ez is egy vasárnap volt" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ez is egy vasárnap volt (Pontok: 1)
Paulus (pars@freemail.hu) Ideje: Szeptember 15, szerda, 15:38:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Te elmondtál egy élményt, az érzéseidet, de abszolult nem néztél a dolgok mögé. meg se próbáltad. Ki robbantott, és miért. Mik az ő szemponjai? Miért képes valaki feláldozni magát és magával rántani a halálba ártatlanokat? Írásodban Izrael mintha maga a Paradicsom volna. (Az angyalkák, pufók, mosolygós katonák "Uzival") Talán nézz szét a Falon túl is. Ott van a Pokol. |
|
|
|
|
|
Re: Ez is egy vasárnap volt (Pontok: 1)
wanderer75 Ideje: április 21, szombat, 15:38:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Na, ha még olvasod a hsz.-eket ehhez, a régi írásodhoz, szeretném, hogy tudd, hogy én melletted állok, Veled érzek!!! |
|
|
|
|
|
|
