Ez volt a hét
Dátum: Szeptember 15, szerda, 19:13:54
Téma: Régi próza beküldések (leállítva)
 |
(perverz) Egyszer egy rózsa szirmára hamuztam. Merevedésem támadt. |
*
(jó tanács) Soha ne vegyél el olyan nőt, aki a dolgait a Te zsebedbe dugdossa. Például: kulcscsomó, pénztárca, mozijegy, kis tükrös rúzstok. Rossz ómen.
*
(allegória) Városunk egyik közintézményének férfi WC-jében, annak is a kézmosójának a falán, baloldalt, a fejmagasságnál kicsit feljebb, egy alumínium rúdon lóg egy frottírtörölköző. Ennek az alsó, lelógó vége rendesen el szokott vizesedni, de nem annyira, mint a felső, a rúd felöli oldala - kb. kétharmad, egyharmad arányban a lelógó vége javára. Ez azt jelenti, hogy az emberek kétharmada az alsó, egyharmada a felső végébe törli meg e kezét.
Én momentán mindig a felső részébe, csatlakozván ezzel azon sokasághoz, akik veszik a fáradságot, hogy egy kicsit feljebb emelik a kezüket, talán némi higiéniás meggondolásból is. De egy pici büszkeséget is éreztem, amiért eme kisebbséghez tartozónak vélhettem magam. A kisebbséghez (deviáns?) tartozni mindig egy sor kisebb-nagyobb előnnyel jár, jelen esetben pl. nem lesz vizesebb az ember keze kéztörlés után, mint e tevékenység előtt. De jelentheti ez valamiféle lázadó szellemiséget is, a progressziót, az örökké új utakat keresők hozzáállását is, persze allegorikusan. Kisebbség - többség, mensevikek - bolsevikek, haladók és maradiak, népnemzetbengondolkodók és urbánusok, liberálisok és konzervatívok, szoc.lib. bal és nemz. konz. jobboldal. Plusz a szakadár lakitelkiek.
Egy idő után azt vettem észre, hogy a törölköző felső vége (a mi oldalunk) kezd mindinkább, azaz egyre jobban elvizesedni. Úgy is mondhatnám hasonlóvá vált az alsó végéhez. (Status Quo?) Idővel elérte az egy az egyhez arányt, már ami a vizesedés mértékét jelenti a törölköző, úgymond testén. Ami azt jelenti, hogy az emberek mind nagyobb hányada kezdett el úgy gondolkodni, ahogy kezdetben a kisebbség. Én ekkor estem gondolkodóba. Mit tegyek most? Választani kell! ("Ó mondd, Te kit választanál?") De hál'istennek mégse kellett, ugyanis felfedeztem, hogy a törölköző közepe még nem is annyira nedves. Úgyhogy azontúl oda töröltem (a kezem).
Igen, ám az idő ismét telni kezdett (undorító szokása ez neki), és egyszer csak azt vettem észre, hogy a lelógó vég már nem is annyira nedves. Legalábbis a közepe és a felső végéhez képest. Mintha megszáradt volna valamelyest. Úgyhogy azóta oda törlöm (kezem).
Azonban egyre többen fedezték ezt fel, mert egy idő után ugyanolyan vizessé vált újra, mint a felfüggesztés felőli rész. S kezdődött minden elölről.
A törölközőcsere még egyelőre várat magára.
*
(való) Mind a kormány, mid az ellenzéki pártok mélységesen egyet értenek abban, hogy újfasiszta, hungarista eszmék nem valók az utcára. Nézetkülönbség csak a megvalósítás mikéntjében van közöttük.
*
(felelősség) A szegedi kórház betegelcserélődési ügyben a Fegyelmi Tanács határozatot hozott. E szerint felelősség terheli az Ápolót, a Beteghordót, a Fűtőt, az Udvarost valamint a kórház macskáját. Habár e legutóbbi felelőségének megállapításánál némi vita robbant ki annak megítélésében, vajon (a macska) közalkalmazottként vagy (egyéni) vállalkozásban végzi a tevékenységét. (Egérfogás)
*
(jóslat) Valamikor régen, még a 70-es években, egy S. Lem nevű lemgyel, akarom mondani lengyel író írt egy népszerű-tudományos művet. Ebben a könyvben a Lem megjósolta a fejlődést, vagyishogy milyen lesz a világ állapota 1990-ben, 2000-ben, 2010-ben és így tovább. Valahogy így: 1990-ben az Ember megfejti a delfinek beszédét, 2000-ben mindenki mozgólépcsőn közlekedik, 2010-ben birtokba vesszük a Marst, az ott lakó bennszülötteket örökös komornyikjává nevezi ki (az Ember) satöbbi. Ezeket a jóslatokat én akkor kivonatoltam, felirkáltam néhány cetlire, és betettem egy olyan könyv lapjai közé, amiről úgy gondoltam, megmarad örökre a birtokomban. Gondoltam, alkalmasint, ha majd odaérek az Időben (ugyanis azt gondoltam, én soha sem fogok meghalni; hogy én? meghalni? az lehetetlen!), leellenőrzöm mi is valósult meg Lem úr jóslataiból.
Sajnos az a könyv elveszett, az emlékeztetőkkel együtt.
Nem is csoda, hogy nem valósult meg belőlük semmi!
*
(esztétika) Mostanában a fiatal (s a nem is annyira fiatal) női körökben divat a nadrágkorca és a trikó alsó szegélye közötti terület nyilvánossá tétele, vagyis divat a kivillanó pucér has. Ez a néha résnyi, néha szűk arasznyi látványosság még nem volna probléma, hiszen a női has az szép. (Még ha nem is szép, akkor is szép, igazolván a mondást: a Szép az, ami érdek nélkül tetszik.) De van itt egy bökkenő. (bukkanó): a köldök. Itt már azért nem egyértelmű a helyzet! Sajnos köldök nincsen has nélkül, és fordítva. A köldök ott van, ahol lennie kell, ha akarjuk, ha nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek szép női köldökök. De igenis! Vannak arányos mélységű és átmérőjű, rendezett redőzetű köldökök, amikre még ránézni is esztétikai élvezetet jelent. Viszont vannak határozottan elrontottak, kaotikusan örvénylő bőrpöckökkel, amelyek jó közelítéssel is olyanok, mint egy iszlám szent város, miután az amcsik kiűzték a fundamentalistákat. Nem beszélve az un. negatív köldökről, amely nem befelé mélyed, hanem kifelé domborodik, mintha a kráter magja túlnőne magán a kráteren, mintegy megszüntetve azt (Te, te Anyagyilkos!), egy borzadályos kinövés, egy perverz pörc az esztétikum síkján. Na az ilyen köldök látványa az arra fel nem készült, jámbor nézelődő számára esetleg nem várt fiziológiai események kezdetét indíthatja el, amely ha átlép bizonyos határokat, szintén nem esztétikus.
|
|