Gőzben
Dátum: április 13, szerda, 19:25:18
Téma: Régi próza beküldések (leállítva)
 |
...Fáradtnak érezte magát és százévesnek. Pedig messze nem volt öreg, de a csalódottság és boldogtalanság már árkokat vont szeme köré...
|
A fürdőszobában tejfehéren lebegett a gőz. Eszter nyakig ült a tűzforró vízben, és folyamatosan engedte a csapból az utánpótlást, a dugót úgy helyezve a lefolyóba, hogy éppcsak szivárogjon a fölösleg. Fejét hátratámasztva, szemét lehunyva ült a testét körülölelő, zsibbasztóan forró vízben. Nyugodtnak látszott, de gondolatai egy helyben pörögtek, mint valami búgócsiga, amit újra és újra felhúznak.
Tudta, hogy elkerülhetetlenül itt a vég. Végetért a kapcsolat, amiben élt, bár ezt egyikőjük sem mondta ki. Úgy hűlt ki, ahogy az a kád víz fog, amiben ül, lassan, fokozatosan. Megpróbáltak mindketten úgy tenni, mintha semmi gond nem lenne, a problémamorzsákat nagy gondossággal söpörték a szőnyeg alá. Csakhogy a tengernyi morzsa idő közben hegyekké nőtte ki magát, és már nem lehetett nem észrevenni. Minduntalan belebotlottak ebbe a bizonyos szőnyegbe. Eszter a maga részéről ezredszer is megpróbált nagytakarítást végezni a kapcsolatukban. Tegnap is felhozta a témát, de megint teljesen fölöslegesen. Mintha valami láthatatlan falba ütközne minduntalan. Amint egy kis rést észlelt ezen a falon, minden alkalommal megpróbált behatolni rajta, de a szintén láthatatlan kezek máris hordták fel az újabb és újabb vakolatrétegeket.
Fáradtnak érezte magát és százévesnek. Pedig messze nem volt öreg, de a csalódottság és boldogtalanság már árkokat vont szeme köré. Hirtelen átfordította a csapot zuhanyállásba, és még forróbbra állította a vizet. Egyenesen az arcába fröcskölt a tussal, azt akarta, hogy fájjon, ahogy az ezernyi tűszúrás éri a bőrét. Hátha tud jobban fájni, mint ahogy a szíve fáj - bár ezt maga sem hitte. Azt mondják az okosok, a szív nem tud fájni. Ó, dehogynem tud, de még mennyire! És mennyiféleképpen! Volt, hogy úgy érezte, jéghideg satu két pofája fogja közre a szívét, és szorítja, csak szorítja egyre jobban és jobban. Máskor mintha izzó vasat döftek volna a közepébe, és időről időre jól megforgatták volna benne. De a legkegyetlenebb érzés az volt, mikor a szíve mintha legüres térbe került volna, a nihil kellős közepébe. Ilyenkor érezte magát a legelhagyatottabbnak, mintha egyszál maga élne ezen a bolygón.
Szeretett volna a gomolygó párával ő is köddé válni, és örökre eltűnni - talán észre sem vennék. Arcán a víz összekeveredett patakokban folyó könnyeivel. Elzárta a vizet, és kihúzta a dugót a kádból. Elgyötörten kimászott, és megtörölközött. Megnézte sírástól és a forróságtól kipirult arcát a tükörben. Egészen közel hajolt, mintha keresne valakit. Hol van az a lány, aki valaha voltam?? Hol van az a sorsáért tenni tudó, határozott, frappáns, dögös csaj, hová lett?! Hirtelen hátralépett, és teljes erőből belecsapott a tükörbe. Az üvegszilánkok csörömpölve hullottak a mosdókagylóba, szanaszét. Észre sem vette, hogy vérzik a keze, csak dühödten, zokogva állt a görbetükörré roncsolódott tükörrel szemben.
- Mi történt? Te normális vagy?! - a férfi kiáltására összerezzent, és csak ennyit mondott: - Nem, nem vagyok az...
A fürdőből a gőz lassan kiszökött a nyitott ajtón át. Tudta, ő sosem fog elszökni, amíg van hely a szőnyeg alatt...
2003. nov. 29.
|
|