[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 57
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 57


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Gőzben


...Fáradtnak érezte magát és százévesnek. Pedig messze nem volt öreg, de a csalódottság és boldogtalanság már árkokat vont szeme köré...


A fürdőszobában tejfehéren lebegett a gőz. Eszter nyakig ült a tűzforró vízben, és folyamatosan engedte a csapból az utánpótlást, a dugót úgy helyezve a lefolyóba, hogy éppcsak szivárogjon a fölösleg. Fejét hátratámasztva, szemét lehunyva ült a testét körülölelő, zsibbasztóan forró vízben. Nyugodtnak látszott, de gondolatai egy helyben pörögtek, mint valami búgócsiga, amit újra és újra felhúznak.
Tudta, hogy elkerülhetetlenül itt a vég. Végetért a kapcsolat, amiben élt, bár ezt egyikőjük sem mondta ki. Úgy hűlt ki, ahogy az a kád víz fog, amiben ül, lassan, fokozatosan. Megpróbáltak mindketten úgy tenni, mintha semmi gond nem lenne, a problémamorzsákat nagy gondossággal söpörték a szőnyeg alá. Csakhogy a tengernyi morzsa idő közben hegyekké nőtte ki magát, és már nem lehetett nem észrevenni. Minduntalan belebotlottak ebbe a bizonyos szőnyegbe. Eszter a maga részéről ezredszer is megpróbált nagytakarítást végezni a kapcsolatukban. Tegnap is felhozta a témát, de megint teljesen fölöslegesen. Mintha valami láthatatlan falba ütközne minduntalan. Amint egy kis rést észlelt ezen a falon, minden alkalommal megpróbált behatolni rajta, de a szintén láthatatlan kezek máris hordták fel az újabb és újabb vakolatrétegeket.

Fáradtnak érezte magát és százévesnek. Pedig messze nem volt öreg, de a csalódottság és boldogtalanság már árkokat vont szeme köré. Hirtelen átfordította a csapot zuhanyállásba, és még forróbbra állította a vizet. Egyenesen az arcába fröcskölt a tussal, azt akarta, hogy fájjon, ahogy az ezernyi tűszúrás éri a bőrét. Hátha tud jobban fájni, mint ahogy a szíve fáj - bár ezt maga sem hitte. Azt mondják az okosok, a szív nem tud fájni. Ó, dehogynem tud, de még mennyire! És mennyiféleképpen! Volt, hogy úgy érezte, jéghideg satu két pofája fogja közre a szívét, és szorítja, csak szorítja egyre jobban és jobban. Máskor mintha izzó vasat döftek volna a közepébe, és időről időre jól megforgatták volna benne. De a legkegyetlenebb érzés az volt, mikor a szíve mintha legüres térbe került volna, a nihil kellős közepébe. Ilyenkor érezte magát a legelhagyatottabbnak, mintha egyszál maga élne ezen a bolygón.

Szeretett volna a gomolygó párával ő is köddé válni, és örökre eltűnni - talán észre sem vennék. Arcán a víz összekeveredett patakokban folyó könnyeivel. Elzárta a vizet, és kihúzta a dugót a kádból. Elgyötörten kimászott, és megtörölközött. Megnézte sírástól és a forróságtól kipirult arcát a tükörben. Egészen közel hajolt, mintha keresne valakit. Hol van az a lány, aki valaha voltam?? Hol van az a sorsáért tenni tudó, határozott, frappáns, dögös csaj, hová lett?! Hirtelen hátralépett, és teljes erőből belecsapott a tükörbe. Az üvegszilánkok csörömpölve hullottak a mosdókagylóba, szanaszét. Észre sem vette, hogy vérzik a keze, csak dühödten, zokogva állt a görbetükörré roncsolódott tükörrel szemben.
- Mi történt? Te normális vagy?! - a férfi kiáltására összerezzent, és csak ennyit mondott: - Nem, nem vagyok az...

A fürdőből a gőz lassan kiszökött a nyitott ajtón át. Tudta, ő sosem fog elszökni, amíg van hely a szőnyeg alatt...

2003. nov. 29.
Ideje: április 13, szerda, 19:25:18 - Netelka

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a szint főoldalára

Régi próza beküldések (leállítva)
Szint: Régi próza beküldések (leállítva)

"Gőzben" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Gőzben (Pontok: 1)
kerlac Ideje: április 14, csütörtök, 01:09:59
(Adatok | Üzenet küldése)
Elgondolkodtató az írásod. Pazarul megírt a helyzet, és kézzelfogható a kiúttalanság érzete...



Re: Gőzben (Pontok: 1)
Netelka Ideje: április 14, csütörtök, 05:58:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Köszönöm.



Re: Gőzben (Pontok: 1)
Anonyma Ideje: április 19, kedd, 14:09:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nahát Netelka! Megint lenyűgöztél. Nagyon tetszik ahogyan kibontod a "szilánkokká" válás pillanatait. Társas magány, szembesülés, tehetetlenség és a megalkuvás érzéseinek remek megjelenítése! Gratula!



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds