Dinnyecsősz
Dátum: Február 05, vasárnap, 08:31:01
Téma: Régi próza beküldések (leállítva)
Utálom azt a kurva meleget! Vagy negyven fok még árnyékban is! Meghogy ott kell porba fulladni a krumplibogarakkal! Reggel felveszem a kalapom, kiballagok a földre. Leülök az árnyékba és vigyázom a dinnyét.
Apám régi kacatjai közt találtam egy poros, rongyos könyvet. A magunk boldogulásáról szól. Fent volt a padláson, a kacatok között. Kint ülök a földön, szemembe húzom a kalapot; ezt olvasom. Közben vigyázom a dinnyét. Elképzelem azt a sok jó dolgot, ami a könyvben van. Lassan olvasom, kicsit nehézkesen – az igaz –, de nagyon élvezem. Valami megcsillan a krumpli között. Odapislantok, valami újra megcsillan. Jobban felülök és lesem, mi lehet az. Kikandikál egy fémcsík a földből. Na, mi az? Feltápászkodom és odamegyek. Nem mozdul; egy fémcsík, de valamihez tartozik. Kaparni kezdem a földet körülötte. Ások, ások; izgat. Kurvára kiizzadok, aztán vagy másfél óra múlva körbekapirgáltam egy régi ládát. Na, az én kurva krumpli-dinnyeföldemen itt egy bazi nagy láda a földben?! Tuti, valami érdekes. Feszítgetem a tetejét, előkapom a bicsakot, feszítgetem azzal is. Egy reccsenés és kinyílik végre. Kurva sok pénz meg ékszer van benne. Na ne! Itt hagyom a kurva dinnyéket! Bemegyek az Otépébe, mondom; be akarok tenni lóvét. Nagyot néz a Palkó. Honnan van az – kérdezi hévvel, látja a kezemben a sok bankót. Jó lenni dinnyepásztornak – mondom –, kurvára megfizetik. Palkó elveszi. Mihez kezdesz vele – firtatja nagy sokára. Megveszem az Áfész-kocsmát. Minek – kérdezi akkor. Szeretem a dinnyepálinkát, hozok kalgörlöket, fellendítem az éjszakai életet; nyitok biliárdszalont is: jól élek. No!
Ülök a krumpli-dinnyeföldön, por van, kurva meleg; lapozgatom a rongyos könyvet. Kalapom szemembe húzva jó mélyen, izzadok mint a ló; vigyázom a dinnyét. Tán el is bóbiskolok kicsinyég; valaki szólongat. Hát ott áll az aszott krumplik között egy félmeztelen fiú. Na, csak gatya van rajta, de az is rongyos kissé. Figyelj már – ezt mondja okosan csillogó szemmel –, akarsz seriff lenni? Mi? Seriff? Az mi? – kérdezek vissza bágyatagon. Egy nagy jelvény az ingeden, és tiéd a világ. Te mondod meg, hogy kinek mit lehet. Rendőrfőnök, asszem. Persze hogy – vágom rá mindjárt, hogy megértettem. A rongyos gatya zsebébe nyúl mélyen, kotorászik, előveszi a jelvényt. No – azt mondja – gyere ide, rádtűzöm akkor. Feltápászkodom, hát tényleg rám tűzi a jelvényt; a zsebem fölé. Menj és tegyél rendet – mondja még halkan, aztán fütyörészve leszakít egy dinnyét, és viszi. Megyek az utcán, látom, hogy István bátyám a Marcsa kutyáját szidja. Mit csinált neked az a dög? – kérdezem felsőbbrendűen. A Marcsa is előkerül, látja, mi van, István bátyámnak ugrik, ki akarja kaparni a szemét. No, no, te Marcsa, hát szabad ezt? Nálam nem. Viselkedj rendesen, mert beviszlek – ripakodom rá erélyesen. A Marcsa meghunyászkodik, látja a jelvényt. Megyek tovább, előre köszön még a boltos Ilus is, meg a postás Évike. Öles lépteimet jól kimérem, lássák, ki a főnök!
Ülök a földön, megint esz a por, bámulom viszketegen azt a három satnyát, amit még őrzök. Hogy kitől? A rosseb tudja. Nem jár erre kutya se, de még a reumás teheneket se hajtja erre az a hülye Béci. Izzadok mint albán szamár. A hülye Béci meg elmehet a búsba. Majd inkább megeszek egyet, minek őrzöm? Itt poshadjak meg a 40 fokba? Emelem a seggem, már nyúlok is a bicsakért, hogy csak levágom azt a szárat, hát árnyék felhőzi be a karomat. Feltolom a kalpagot, hunyorgok a vakító fényben, hát nem ott áll a dinnyéim között egy Ladaniva? Kilógnak az ablakon a szőke picsák, azt nekem integetnek. Hogy a pitlibe ne mennék mán! Feltápászkodom, azok meg húznak be a kocsiba. Hát álmélkodom: dögös macák ezek egytől egyig. Engem kívánnak! Mit bánom a dinnyéket, vigye, ki akarja! Engem visznek a macák a szepesalji bányatóhoz. A vízbe hengergőzünk, maguktól dobálják le a gönceiket, és simogatnak, ahol érnek!
Ülök a földön és zabálom azt a fél dinnyét, ami megmaradt. Lep a por, csípi a seggem a lótetű, fővök megfele a kurva napon.
|
|