Egy szótlan pad
Dátum: Február 21, szerda, 22:41:28
Téma: Aknamező
(Plátói szerelem)
Egy szótlan pad
Platina eget szel apróra a meg nem értés,
sasszárnya degeszre itatja az egereket,
s elhiszi a hős szerelmet – emitt apad,
ott kiönt - mint csapzott ürge rohan. Valahová...
Az út porán esőcseppként perel. Valamit,
ami tán' csak egy ármányban ázott veréb,
vagy esdeklő, céltalan ölelés a semmiben...
Oly nagy és hatalmas vagy te szerelem,
oly temérdek, hogy hajunk szálát is belakod,
oly erős, hogy sziklák borulnak lépteden,
oly kacagó forgatag, melyen megáll a világ...
***
Magányos tölgyön harkály kopácsol.
Az egyetlen padon öreg néne tegnapjai pihennek.
Kippre kopp ül a csend echóján nyerget,
felfalja a poroszkáló reményt, s
nem néz vissza – tükörtelen a tó pillantása,
hol csacska köröket ír egy eltévedt levél,
s a pad támláján egy lélek égre száll...
***
- Szegény. Sosem volt senkije...
Tán' csak ez a pad, s néhány rávésett név.
|
|