| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Egy szótlan pad |
|
Lacoba
(Plátói szerelem)
Egy szótlan pad
Platina eget szel apróra a meg nem értés,
sasszárnya degeszre itatja az egereket,
s elhiszi a hős szerelmet – emitt apad,
ott kiönt - mint csapzott ürge rohan. Valahová...
Az út porán esőcseppként perel. Valamit,
ami tán' csak egy ármányban ázott veréb,
vagy esdeklő, céltalan ölelés a semmiben...
Oly nagy és hatalmas vagy te szerelem,
oly temérdek, hogy hajunk szálát is belakod,
oly erős, hogy sziklák borulnak lépteden,
oly kacagó forgatag, melyen megáll a világ...
***
Magányos tölgyön harkály kopácsol.
Az egyetlen padon öreg néne tegnapjai pihennek.
Kippre kopp ül a csend echóján nyerget,
felfalja a poroszkáló reményt, s
nem néz vissza – tükörtelen a tó pillantása,
hol csacska köröket ír egy eltévedt levél,
s a pad támláján egy lélek égre száll...
***
- Szegény. Sosem volt senkije...
Tán' csak ez a pad, s néhány rávésett név.
|
Ideje: Február 21, szerda, 22:41:28 - Veva
|
|
| |
|
| "Egy szótlan pad" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy szótlan pad (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 22, csütörtök, 17:22:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lakoba, tetszésnyilvánítás ürügyén ritkán írok - na jó, néha azért igen, így most is... Azzal kezdem, ami nem tetszik. Lehet, sőt: majdnem biztos, hogy csupán saját korlátaimba botolva hasaltam el, de az első négy soron bizony elvéreztem... Egyszerűen nem értem. Nem értem, mi köze a zárójelben lévő plátói szerelemhez, vagy magához a címhez - tehát a témához (Egy szótlan pad)... Támpontot bizony nem ad, hogy "Platina eget szel apróra a meg nem értés", és hogy "sasszárnya degeszre itatja az egereket" - ám a negyedik sorban szerencsére elrohan, legyen az bármi is, így nincs vele több dolgom... :))
Botlásom és sebesülésem ellenére eljutottam azonban az ötödik sorig, annak is az első mondatáig: "Az út porán esőcseppként perel." Ettől kezdve izgalmas, érdekes képek és gondolatok sorjáznak, a nyelvezet sem mindennapi, mégis tiszta, érthető ("hajunk szálát is belakod", "sziklák borulnak lépteden", az archaikus hangulatú "...ül a csend echóján nyerget", és a nagyon találó "tükörtelen a tó pillantása". Mindezt csak tetőzi, hogy végül eldobsz minden ragyogó eszközt, megdöbbentő, egyszerű szavakra váltasz... Jól bánsz a tollal, nohát. Csak az első sorok... Bánja a kánya. Vesztett csatáimat gyorsan elfeledem: kárpótoltál a végén, bőségesen. |
|
|
|
|
|
|
