Alkonypír
Dátum: Március 07, szerda, 08:57:30
Téma: Aknamező
Homlokodra a gondok egyre
mélyülő barázdát vonnak,
ajkad egyre vékonyabb, ahogy
szorítod össze, mert mondanád-
de már minek?
Alkonypír
Homlokodra a gondok egyre
mélyülő barázdát vonnak,
ajkad egyre vékonyabb, ahogy
szorítod össze, mert mondanád-
de már minek?
Szemed alá táskák ereszkednek,
sarkában szarkaláb, s bogara
szűkül, ahogy belül szűköl
a tehetetlenség-
Válladra nehezedett az idő,
görnyed, karod ernyedten lóg,
még a legyintés is nehéz-
alkonyodik...
De nézd! Ott a látóhatáron
a Nap utolsó sugara
alkonypírt gombol az égre,
emeld a szemed a fényre-
látod?
Homlokodról simítom a ráncot,
szádat szóra nyitod, és
rákúszik mosolyod-
így jobb, tudod?
Szemeden csillagfátyol, mit
szétpattant szivárványbuborék
rávon, már a szarkalábak is
nevetnek-
Válladat vállamnak vetheted,
öleljen szorosan karod, és
kövessük együtt a lenyugvó Napot!
ha akarod-
|
|