| Küzdőtér |
|
|
|
gabiga
Homlokodra a gondok egyre
mélyülő barázdát vonnak,
ajkad egyre vékonyabb, ahogy
szorítod össze, mert mondanád-
de már minek?
Alkonypír
Homlokodra a gondok egyre
mélyülő barázdát vonnak,
ajkad egyre vékonyabb, ahogy
szorítod össze, mert mondanád-
de már minek?
Szemed alá táskák ereszkednek,
sarkában szarkaláb, s bogara
szűkül, ahogy belül szűköl
a tehetetlenség-
Válladra nehezedett az idő,
görnyed, karod ernyedten lóg,
még a legyintés is nehéz-
alkonyodik...
De nézd! Ott a látóhatáron
a Nap utolsó sugara
alkonypírt gombol az égre,
emeld a szemed a fényre-
látod?
Homlokodról simítom a ráncot,
szádat szóra nyitod, és
rákúszik mosolyod-
így jobb, tudod?
Szemeden csillagfátyol, mit
szétpattant szivárványbuborék
rávon, már a szarkalábak is
nevetnek-
Válladat vállamnak vetheted,
öleljen szorosan karod, és
kövessük együtt a lenyugvó Napot!
ha akarod-
|
Ideje: Március 07, szerda, 08:57:30 - Veva
|
|
| |
|
| "Alkonypír" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Alkonypír (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Március 07, szerda, 13:57:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gabika gratulálok a győztes vershez, én is remeknek tartottam, nem véletlenül szavaztam rá. Azonban érzek benne néhány túlzott megmagyarázást.
"Homlokodra a gondok egyre
mélyülő barázdát vonnak," (pl. Homlokodon mélyülő barázdák)
ajkad egyre vékonyabb, ahogy (az egyre vitatható, mert fokozódást jelöl, te pedig mást szeretnél)
szorítod össze, mert mondanád- (kötőjel helyett gondolatjel kell, ami betűköz, jelecske így jön)
de már minek?
Szemed alá táskák ereszkednek,
sarkában szarkaláb, s bogara
szűkül, ahogy belül szűköl
a tehetetlenség-(ismét a gondolatjel)
Válladra nehezedett az idő,
görnyed, karod ernyedten lóg, (a nehezedett nem kell, és helyére a görnyedtet szuper)
még a legyintés is nehéz-(ismét a gondolatjel)
alkonyodik...
De nézd! Ott a látóhatáron
a Nap utolsó sugara
alkonypírt gombol az égre,
emeld a szemed a fényre-(ismét a gondolatjel)
látod?
Homlokodról simítom a ráncot,
szádat szóra nyitod, és
rákúszik mosolyod-(ismét a gondolatjel)
így jobb, tudod?
Szemeden csillagfátyol, mit
szétpattant szivárványbuborék(névelő hiány van)
rávon, már a szarkalábak is(a már feleslegesnek tűnik)
nevetnek-(ismét a gondolatjel)
Válladat vállamnak vetheted,(Vállad is elég, akkor is tárgy mondattanilag, nem kell azzá ragozni)
öleljen szorosan karod, és
kövessük együtt a lenyugvó Napot!
ha akarod-(ismét a gondolatjel)
Gabika mégegyszer írom, hogy remek vers. Az apró hibácskák a verseny adta rövid időnek tudhatók be. Gratulálok, s édesapám jutott eszembe, akit sajnos már 20 éve nem emelgethetek, s nem áll tolókocsija sem a kertben, pedig ismét itt a fametszés ideje. Köszi! |
|
|
|
|
|
Re: Alkonypír (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Március 08, csütörtök, 13:24:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nekem ez nagyon tetszik, Gabi. Szépen vitted a szemem a sorokon, kellemes a vers dallama, mondanivalója egyaránt.
Azért hadd kötözködjek egy keveset. A "látod?", "így jobb, tudod?" sorokat én elhagynám, kicsit erőszakoltnak érzem, és túl sok ott az egybecsengő rím (látod, ráncot, nyitod, mosolyod, tudod...) Sok. Az utolsó "ha akarod" se kéne szerintem.
"Technikai" észrevételem pedig az, hogy a gondolatjelek elé kell egy-egy space, nem írjuk rá közvetlenül az előtte álló szóra (tehát "mert mondanád -"). |
|
|
|
|
|
|
