Fullextra.hu - Látogatás egy szeretetotthonban.

Csend van és nyugalom.
Az idő porszemcséi ülnek a falakon.
Idős ember jön felém vánszorogva,némán.
A fájdalom ráncai kígyóznak az arcán.
Üres tekintete a távolba mered,
mint egy eltűnt álom, mit senki sem keres.
Botjára támaszkodik lábai reszketnek,
meggörnyedve jár, léptei nehezek.
Az évek elszálltak felette, megöregedett.
Magára maradt, hiába szeretett.
Lezárult élete a végtelen csenddel,
mert tudja ő jól, hogy senkinek nem kell.
Szívem elszorul, lelkem a semmibe vész,
eszembe jut a halál, s az elmúló lét.