Fullextra.hu - Lelkek tavasza 1.rész

Bíznék benne nem időtrabló írásom, ezért szeretném igényelni a kapható kritikát egy műértőtől. Köszönettel : Gergely

Emma pénztárosként dolgozott a nagyáruházban, ami nem éppen egy felemelő, megbecsült munka, de ő élvezettel dolgozott, mert céljai, a szomszédos országbeli főiskolára jelentkezés, és az utazás messzi tájakra tovább lendítették önbecsülését, és tizenkilenc évesen nem lehetett fásult az ember. Ám ezt nem tudhatta bárki, és így a pénztár mögött Emma látszata csalt. A gyönyörű vonásai miatt, melyek feltűntek sok-sok vásárlónak, főleg a férfinépnek. Az arcéle egy szép ovált rajzolt, rajta hófehér bőre selymesen és lágyan pihent, ajkai finoman keskenyedtek, a halvány rózsa színében fürdőzve csókra csábítóan. Szemei mélyfekete színben izzottak, értelmet sugároztak, és fennkölten tekintett a pillantásuk, kedvesség, határozottság fénylett belőlük. Bárki bátran farkasszemet nézhetett ezzel a lánnyal, nem kellett tartania kisebbrendűségi érzéseitől e szempár miatt, és ha első látásra el is akadt a lélegzete a párviadal alatt, a lány közvetlensége később gazdagon feloldotta azt. Orra szelíden meredt előre, egyenesen indult a homloka alól, és a csúcsa érzékien gömbölyödött ki a vonalából, majd szép ívvel futott a puha cimpák közé. Halántékán gyermekkori sebhely nyoma látszott, mint kis rózsaszín hasadás ékesítette meg homloka simaságát, mintegy figyelmeztetve, hogy mégsem egy sebezhetetlen angyallal van dolgunk. Koromfekete hajkoronája a fejére simulva omlott lefelé, melyet leggyakrabban hátratűzve hordott, ő nem takarta el arcát vele, mint mások, akik fel is hívják így a figyelmet gátlásaikra, hanem felfedte okos, magas halántékát bátran a világ előtt. Egyedül a füleit rejtették el sokaságukban vékony hajszálai, fülcimpáin nem is viselt ékszereket, csak ha igazán hangulatos helyre ment kikapcsolódni, akkor próbált ki egyet-egyet a pár darabos készletéből, a ruhájához a legmegfelelőbbet, ám végül mindig az ezüstszínű karika tetszett meg neki, mert egy kicsit dámává, vagy dámaivá varázsolta, és az illett sötét színű alkalmi ruháihoz. Karjai és lábai vékonyak, hosszúak, kecsesen ringtak testével együtt járás közben, mintha egy szép nádszál lengedezne a tó partján sokadmagával, enyhe szélben, naplemetében. Így lenyűgözte, és rabul is ejtette Emma látványa azt, aki fogékony volt az e fajta szépséges, szelíd teremtések iránt, és aki így érzett, az tisztelte, és hűen bálványozta imáival a hirtelen jött szenvedélyes rabságában. Aztán azoknak kifogyhatatlan tüzeket tápláltattak vágyaik a szívükben a legelső pillanattól kezdve, ahogyan a mellette lévő pénztárban ülő tanulófiú is tette azt. Ő kiharcolta magának, ha lehetősége is adódott rá a megfelelő főnökétől, hogy ha egy műszakba került Emmával, akkor mellette tölthesse el munkaidejét a két egymásba épített kasszában, had élvezhesse a lány közelében eltölthető idő örömét. Máskor, ha fiatal sármos fiúk jókedvvel flörtöltek a számlázás közben a lánnyal, sorban állás alatt, ő forrt dühében, elvörösödő arccal vagdalkozva dolgozott tovább, és alig bírta ki, amíg azok továbbálltak. Így bántotta őt a saját gyávasága, bátortalansága, hogy nem merte Emmát megkérdezni egy esetleges randevú eshetőségéről, inkább csupán szakmai dolgokról, vagy egyszerű hétköznapi ügyekről beszélgetett vele, szívének kárára, és így minden este csak álmodozhatott a lányról elalvás előtt. Egy évvel idősebb is volt a lány, érzelmileg ő pedig több évvel elmaradt tőle, és ezt jól érezte magáról, e fék által kerülhetett el szívbemarkoló felesleges katasztrófákat. Emma nem közeledett volna a gyakran mellette dolgozó fiúhoz, bár kedvelte, mert kedvesen, és védelmezőn viszonyult hozzá, de látta rajta a szerelmes gyötrődést, ezt elnézte neki, tudta fiatalabb nála, és jelenleg egy érettebb barátjának adta magát. Ez a fiú viszont nem épített lelkében imahelyet Emma iránt érzett szerelméből, habár nem is igen lehetett szerelemnek nevezni kapcsolatukat. Első találkozásaik még szédületes érzéseket váltott ki belőlük, ám később mindketten megelégedtek az általuk létrehozott szokások ismétlődésével, és Emmának végül be kellett látnia, hogy párja bár tetszetős számára, mégis hajlamos az unalmas életvitelre, így hosszútávra nem fűzött reményeket és terveket hozzá. Akkor viszont kényelmesen alkalmazkodott rövid szabadidejében a fiúhoz, és ezt az időt ő szabta kevésre, így tartotta magát szellemileg és érzelmileg egyensúlyban.