Baggio011: Az állomáson
Dátum: Július 13, vasárnap, 21:34:14
Téma: 168. szám
Csábítóan hűs az idő,
a szél sem viccel, nagyon komor
Hull a hó, s nehéz a levegő,
mégsem fagy arcomra a mosoly
Az esti órák peremén
oly izgatottan várlak
Jéghideg e forró december,
a sűrű ködben miért nem látlak?
Ám hallom már az igazságot,
a bemondó most elárult
Ez hoz nékem vigaszságot,
a szívem majdnem elárvult.
Majd köszönök a lámpáknak,
padoknak, a sárga színű háznak
A végtelen hosszú peronnak,
hol téged mindig hazavárnak
Igen, itt vagyok az állomáson,
túl megannyi vallomáson,
túl a kezdettől a jelenig, a végig,
innen emeltél föld alól fel a magas égig
S most köszönök az állomásnak,
mely tanúja volt millió vallomásnak.
Őrizd mindig titkom, őrizd a bókokat,
őrizd az emlékünk, s a szerelmes csókokat…
(Bazsó Gábor)
|
|