Fullextra.hu - Vigi: Spiritually

...

Igaz lényed rámutat világodra, mert
megértésre csak szívedben lelsz,
Ő nem lök el magától, átölel
akkor is, ha sötétben vagy, s vétkezel
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Eszköz vagy csak, egy bocsánatos bűn,
a végtelenben hit, remény és szeretet,
bár egy "nyelven" beszélnek, mégsem
értenek az emberek "egy" nyelvet...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Szíved zaklatott, gondolataid kuszák
bátorságod hol van már..., mégis
egyedül csak te tudhatod:
az élet remény, megbocsátás, és szeretet;
Ne feledd, ha nevetnek is rajtad az emberek
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Lelked határain hárman állnak, s várnak,
a csend most békét varázsolt szívedbe...
A csoda, a tavasz Benned is bontakozik,
az Úr szeme téged figyel könnyezve...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Mázsás súllyal nyomja, húzza vállad,
mégse tedd le, vidd tovább sorsod terhét
hevítsd szíved szeretetét, mert hinned kell:
a mindenségből születtél, s vele vagy egész!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Végtelen hullámzás az élet, viharokkal teli...
szíved, lelked vágyja a békességet,
s a gyermeket, ki felnőtt, hiába keresi...
Pihenj lelked mezején, s bocsáss meg mindenért!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Állj fel, s indulj tovább, vár az Élet!
megfáradt tested virrasztott már eleget
szentélyed lelked, hol könny nélkül is sírhatsz,
korai még búcsút intened, az erő benned!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Megfestetlen képed, el nem dalolt dalod,
vándorló napjaid, mégha fáj is, búcsúzás is,
Ott dalol a szélben, lelked legmélyebb mélységében
Kél a kelő nappal, nyugszik az alkonyattal...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...