| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Vigi: Spiritually |
|
...
Igaz lényed rámutat világodra, mert
megértésre csak szívedben lelsz,
Ő nem lök el magától, átölel
akkor is, ha sötétben vagy, s vétkezel
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Eszköz vagy csak, egy bocsánatos bűn,
a végtelenben hit, remény és szeretet,
bár egy "nyelven" beszélnek, mégsem
értenek az emberek "egy" nyelvet...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Szíved zaklatott, gondolataid kuszák
bátorságod hol van már..., mégis
egyedül csak te tudhatod:
az élet remény, megbocsátás, és szeretet;
Ne feledd, ha nevetnek is rajtad az emberek
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Lelked határain hárman állnak, s várnak,
a csend most békét varázsolt szívedbe...
A csoda, a tavasz Benned is bontakozik,
az Úr szeme téged figyel könnyezve...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Mázsás súllyal nyomja, húzza vállad,
mégse tedd le, vidd tovább sorsod terhét
hevítsd szíved szeretetét, mert hinned kell:
a mindenségből születtél, s vele vagy egész!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Végtelen hullámzás az élet, viharokkal teli...
szíved, lelked vágyja a békességet,
s a gyermeket, ki felnőtt, hiába keresi...
Pihenj lelked mezején, s bocsáss meg mindenért!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Állj fel, s indulj tovább, vár az Élet!
megfáradt tested virrasztott már eleget
szentélyed lelked, hol könny nélkül is sírhatsz,
korai még búcsút intened, az erő benned!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
Megfestetlen képed, el nem dalolt dalod,
vándorló napjaid, mégha fáj is, búcsúzás is,
Ott dalol a szélben, lelked legmélyebb mélységében
Kél a kelő nappal, nyugszik az alkonyattal...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
|
Ideje: április 09, hétfő, 08:19:09 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Vigi: Spiritually" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vigi: Spiritually (Pontok: 1)
- prayer Ideje: április 09, hétfő, 10:17:03
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ahogyan egy hegytetőn állok, és a karjaimat magasba tartva ugrásra készen, mert a lebegés könnyű nyitott lélekkel, és nem szárnyakkal, de maradék erőm, porként hullik ujjaim közül, és az öröklét, ami bennem lüktet, s minden bölcsessége a világnak, hogy már nem tudom, vajon csak gondolataim játéka-e, vagy valóban lebegek!?.... És most elrugaszkodom!..... Ilyesmit éreztem csodálatos versedtől. |
|
|
|
|
|
Re: Vigi: Spiritually (Pontok: 1)
- blue Ideje: április 09, hétfő, 10:40:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A fény mindig átölel és igazán megértő...s erő maradt-e küzdeni, bízni? Az a jövő titka. Szép sorok. |
|
|
|
|
|
Re: Vigi: Spiritually (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: április 10, kedd, 09:08:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Vigi!
Megvigasztalt, új eröt adott Versed. Köszönöm.
Talán valahogy úgy, hogy " Aki a Kismadárra gondol, Annak rád is gondja van... " hisz számon tartja fejünk minden hajszálát.
Maradék eröddel küzdj- irod. Igen. Ez az egyetlen, amit Ember tehet.
Igy kezdem ezt a napot...
Szeretettel:
Zsuzsi :))) |
|
|
|
|
|
|
