Prológus
Csillagfényes éjszakában fenségesen,magányosan nyújtózott az égnek a hófödte hegycsúcs.Lenn a völgyben egy kisváros terült el.Lakói nyugovóra tértek.Pár ablakban pislákolt némi fény,majd az is kialudt,s csak az utcákon elhelyezett lámpák fénye égett.Az egyik városszéli házhoz közeleső fák közül egy sötét ruhába öltözött alak figyelt.Fején si maszk,ami eltakarta az arcát,s csak a szeme látszott ki.Figyelte a házat,van-e benne mozgás.Nem volt.Tudta jól,tulajdonosa nem tartózkodik benne.Várt egy kicsit,óvatosan körül nézett,nincs valaki még rajta kívül itt,és gyorsan az ajtóhoz sietett.Álkulccsal kinyitotta,majd belépett rajta.Sejtelme sem volt róla,őt is figyeli valaki.
Ez a valaki az utca túloldalán álló autóból figyelte.A gyér fényben jól kirajzolódott felsőtestének körvonala.Törpe,háta púpos.Régóta szemmel tartotta a házat.Egy gyönyörű,fiatal,karcsú,fekete hajú lány lakott itt.Vadászott,s a vadász megtálta a prédát.Leste az alaklmat,mikor csaphat le áldozatára.Tudta,nincs itthon.Várt.Időközben észrevette a fák között osonó si maszkos férfit,aki megállt egy fa mögött,kis ideig álldogált,majd bement a házba.Elhatározta utána néz ki ez.Nem szerette a váratlan meglepetéseket,főleg nem a hivatlan látogatókat.Kiszállt az autóból,pisztolyát elővette,majd a bejárat felé vette útját.Lassan óvatosan bement az ajtón,pisztolyát lövésre készen a kezében tartva.
Peter gonolataiba merülten sétált a csillagfényes havas utcán nem messze az események szinhelyétől.Nem rég érkezett a városba,2-3 napja,ismerkedett a tereppel,emberekkel.Őslény kutató volt,s egy hír miatt repült ide.Találtak egy ismeretlen leletet,amit nem tudtak hova sorolni.Egy hatalmas lapocka csontot,és lábszárcsontot.Először azt feltételezték mammuté,de nem.Annál nagyobb volt.Dinószaurusznak tulajdonitották,de ahhoz kicsi volt,és teljesen más formájú,igy vita tárgyát képezte a tudósok között.Peter elismert szaktekintély volt,fiatal kora ellenére.Lexikális tudása redkivűli.Amit egyszer olvasott,látott hosszú évek múlva is pontosan visszatudta idézni,hajszál pontosan,szórol-szóra.
Peter gondolatait lekötötték a rejtélyes csontok.Már beszélt a hegyi vezetőkkel,s egyikük vállalta,felviszi őt a magasabban fekvő kis faluba,aminek közelében van a lelőhely,és ahol tartják,őrzik a csontokat.Alig várta az indulást.
A si maszkos férfi alaposan körülnézett a lakásban.Keresett-kutatott,de vigyázva tette.A lehető legkevesebb felfordulást hagyja maga után,,s ne hagyjon nyomot.Szakavatottan nézett be az asztalfiókokba,szekrényekbe,kereste a falba rejtett széfet.Minden helyiségen végigment,míg csak a szoba nem maradt.Mintha zajt hallott volna,megállt,hallgatózott.Feszülten figyelt..Pár pillanat telt el igy,ami örökkévalóságnak tünt.Lehet az érzékszervei játszottak vele,gyors elhatározással belépett a szobába és folytatta a kutatást.
Átnézett mindent,az ágyneműtartót,a két éjjeli szekrényt,foteleket,táskákat,míg végül a tükrös kis pipiere szekrény nem maradt. Hátra.Odalépett kinyitotta a fiókot,és egy kis szattyán zacskót fedezett fel.Kezébe vette,megrázta,s érzte elég tekintélyes súlya van,s zörög valami benne.Gyors mozdulattal kinyitotta,belenézett,s legnagyobb meglepetésére egy gyémantkövekkel diszitett arany nyakláncot tartott a kezében.Szeme felcsillant,megtalálta amit keresett,sőt többet is annál.Ezért biztos milliókat lehet kapni.Gyorsan visszatette a szattyán zacskóba,összehúzta a száját,majd ugyanazzal a mozdulattal beakarta csúsztatni az ingébe a zsákmányt,de csak félútig sikeredett a mozdulat.
Petert gonolataiból egy autó érkezése rázta fel.A bolt előtt állt meg az autó.Egy hölgy szállt ki belőle.Gyönyörű,hosszú fekete haja a derekáig ért,arca mint Cleopátráé.Mellei feszesek,teste karcsú,feneke formás,lábai vékonyak.Mintha egy manöken,aki most lépett le egy divatlap címoldaláról,s kelt életre itt.
Kecses,lágyan ringó csipővel,sétált el Peter előtt,kinyitotta bolt a ajtaját és belépett rajta,mejd becsukta maga után.
Peter még mindig a történtek hatása alatt állt.Érzékelte az autót,és a nőt,de még nem jutott el tudatáig a látottak.Hirtelen felfogta a jelenséget.Tudatosult benne a szép nő megjelenése,valahogy iszonyú szomjúságot érzett.szája kiszáradt,szive hevesebben verni kezdett.Önkéntelenül is gyors léptekkel az bolt ajtajához lépett és benyitott.Szeme a nőt kereste.Meglátta.Épp a bolt tulajdonásval beszélt,kérdezett tőle valamit,hol találja.A tulajdonos készségesen,vigyorogva segitett neki,le nem véve szemeit a nő alakjáról.Szemében kimondatlan vágy látszott,megkaphassa nőt.
Az látván a boltost,mennyire nézi,még pajkosan rá is játszott,a polchoz lépett,lehajolt,mitől feljebb csúszott szoknyája,kivillantva hosszú combját jobban.A boltos szeme még jobban elkerekedett,száját szóra nyitotta,majd úgy is hagyta,tátva.Peter önkéntelenül is a nőt nézte.Szeme a boltosra tévedt,majd elmosolyodott.Aztán felnevetett,jóizüen.Kacagott.A nevetés hangjára két szempár szegeződőtt rá.a boltosé és a nőé.
Gyönyörű szép kék szeme van. – futott át Peter agyán- s az alakja … ,kell nekem ez a nő! – határozta el magában.
A nő végig nézett Peteren.Tekintete végigsiklott arcán,egész termetén,ruházatán,majd megállapodott Peter szemein.Szép barnák voltak.Tetszett a férfi nevetése is,valahogy a jókedve átsugárzott rá,s ő nevetni kezdett Peterrel.Szimpatikus volt neki Peter,maga sem tudta miért,de átfutott az agyán:- Eltöltenék vele kettesben egy vad éjszakát!Ettől a gondolattól önkéntelenül is elpirult,szégyelte,ilyen gondolat jut eszébe épp itt a vegyesboltban.Zavartan felegyensedett,kezében tartva a keresett terméket,gyorsan odalépett a pulthoz,s fizetett.Azaz fizetett volna.
Ebben a pillanatban fény gyúlt a szobában,egy felhúzott pisztoly ravaszának hangja,majd egy parancsoló hang állitotta meg őt.
-Fel a kezekkel!Semmi hirtelen mozdulat,különben lövök,tolvaj úr!
Kezét a magasba emelte,várt mi fog történni.Háta mögül közeledő léptek zaját hallotta.Ha elég közel jön,hirtelen megfordul,és kapásból leüti a pasast,határozta el.Feszülten figyelt,a léptek egyre közeledtek,majd csend lett.Ebben a pillanatban megperdült,s teljes testsúlyát beleadta az ütésbe,De ütése csak a levegőbe kaszált.Ehelyett hatalmas ütést érzett lágyéka táján,fájdalmában felorditott,s térdre esett.Ugyanabban a pillanatban,fejét eltalálta a másik ütés,amitől eszméletlenül zuhant a padlóra..
A kis púpos törpe hangtalanul nevetett,majd nevetése felerősödött,míg végül hangos kacajban el nem halt.Lábával megmozditotta az ájult si maszkos férfit,megygyőzödve nem-e mozog.Zsebéből elővett egy vékony zongorahúrt,azzal át kötötte a földön fekvő kezét.Szakavatott gyors mozdulatokkal tette,aztán a falhoz húzta,felültette,nekitámasztotta.Felemelte a földről a kis szattyán zacskót,benne az ékszerrel,visszatette a helyére.A kis pipere szekrényen egy rádiótelefon volt,nem törödött vele.Körülnézett a lakásban és minden nyomot eltüntett ami arra utalt járt itt valaki.Sorra végig ment minden helyiségen,csak a szobát és az előteret hagyta utoljára.
Peter abbahagyta a nevetést,s kiváncsian nézte a nőt.Maga sem tudta,mi késztette cselekvésre.Gyors elhatározással megelőzte nőt,elővette zsebéből a pénzt,letette a pultra.Megfogta a nő kezét,pénzzel együtt és megszólalt:
- Legyen a vendégem hölgyem!Engedje meg bemutatkozzam,Peter Thompson vagyok,őslény kutató.
A nő ráemelte kék szemét,mélyen belenézett Peter barna szemeibe.Szemeztek egymással némán,kéz a kézben.Kommunikáltak.Mindkettejük szivverése felgyorsult,vérük felforrt,s azt kivánták,bárcsak egy szobában lennének édes kettesben.Eletelt pár pillanat igy.a nő finoman megszoritotta Peter kezét,és bemutatkozott:
- Yvette,Yvett Gordon vagyok,örülök megismerhettem Peter,elfogadom a meghivást. – mosolyogva tette hozzá. – Köszönöm.
Peter szivét kimondhatatlan öröm,boldogság járta át.Gyorsan körülnézett,keresett valamit,Megtalálta.A pulton egy vázában egy csokor virág állt.Gyorsan kivette a csokrot és Yvette felé nyújtotta.
- Fogadd el tőlem Yvette!
Yvette kicsit zavarba jött,meglepte a Peter,s a virág,amit feléje nyújtott.Önkéntelenül is kipirosodtt az arca.Tetszett neki Peter határozott fellépése,megjelenése,gyorsasága,mellyel felismerte,tetszik neki,és viszont.Peter is tetszett neki.Maga sem tudta miért,de megkérdezte.
_- Peter kikisérne a kocsihoz? – s pajkosan,kislányosan félrehajtotta a fejét,amitől fekete haja szétrebbent,majd vissza.Megfordult,kecses járással kiment a boltból.Peter szeme akaratlanul is a lány lágyan ringó csipőjét nézte.Ösztönösen ment ki a lány után.Odakint a lány beszállt az autóba,nyitva hagyta az ajtót,megvárta míg Peter odaér.Benyúlt a retiküljébe,elővett egy névjegy kártyát Peter felé nyújtotta:
- Itt a telefonszámom,hivjon fel Peter,megbeszélünk egy találkozót,szeretném jobban megismerni.
Peter elfogadta a névjegyet,megköszönte,majd a lány becsukta a kocsi ajtaját és elhajtott.Peter sokáig nézett az autó után.Elhatározta találkozik a lánnyal és addig udvarol neki,míg be nem adja a derekát.Az autó eltünt,Peter továbbra is csak állt egy helyben,gondolatait Yvette kötötte le.
A si maszkos férfi feleszmélt.Hasogatott,fájt a feje,ugyanakkor a lágyéka táján is fájdalmat ézett.Hirtelen eszébe jutott minden.Kezét hátrakötötték,nem tudta mozgatni.Megpróbált felállni,de nem sikerült,még mindig szédelgett.Körülnézett a szobában.A pipere szekrény melett volt,ahol meglepték.Ültében körülnézett,mit tudna felhasználni keze kiszabaditására.Észrevette a rádiótelefont.Meg akarta szerezni.Bele rúgott finoman a pipere szekrénybe,vigyázva ne csapjon zajt.A rádiótelefon arrébb csúszott,de nem esett le.Ezt látván,eldőlt,hanyatt feküdt,mind két lábával átkulcsolta a pipereszekrény egyik lábát és felemelte.Addig emelte,míg a rádiótelefon le csúszott róla,és a földre esett.Visszaengedte a pipereszekrényt,majd addig,addig forgolódott,míg megkötözött kezével megfogta a rádiótelefont.Ebben a pillanatban lépéseket hallott,Gyorsan felült,s ugyanoda támaszkodott a falnak,ahol feleszmélt.Lehunyta a szemét és várt.
A törpe látva még eszméletlen a si maszkos,odalépett hozzá és megrázta,lekevert neki két pofont,ébredjen fel.Az kinyitotta a szemét,a törpére nézett.Méregették egymást.A törpe hirtelen mozdulattal lerántotta a si maszkot,látni akarta az arcot.Egy fiatal fehér férfivel nézett farkas szemet.A törpe megszólalt:
- Ugye tudod hogy büntették a középkorban a tolvajokat?
Semmi válasz,,igy hát folytatta:
- Levágták a kezüket,ne tudjanak lopni többett.
Még mindig semmi semmi válasz.A törpe elismerően csettinett a nyelvével:
- Ez aztán a bátorság! – várta a hatást,de semmi. – Vagy csak dac? – tette hozzá gúnyosan.
Míg a törpe beszélt hozzá,hátrakötött kezével tárcsázni kezdett a rádiótelefonon.barátját,Petert hívta,aki kutató volt.Tudta ébren van,ilyenkor teszi esti sétáját a városban az utcán.Azt akarta,hallja mi történik vele.Anno sokat gyakorolt bekötött szemmel különböző rádiótelefonokon,hivást kezdeményezni.Addig gyakorolta,míg be nem idegződött.Érezte,egyszer hasznára válhat,ha bajba kerül.Most bajba került.Igen nagy bajba.Sikerült tárcsáznia,s immár a telefon kicsengett.Köhögött egyet,a törpe ne vegye észre.
Az ügyet sem vetett rá,folytatta mondokáját:
- Nos,ha nem akarsz megszólalni,majd szóra birlak máshol.Válogatott eszközeim vannak hozzá,tapasztalni fogod.
Peter,Peter vedd már fel,ennek a fele sem tréfa!Életveszélyben vagyok!- futott át agyán,miközben ösztönszerűen köpött egyet,és igy felelt:
-Azt se sosem fogod megérni,törppojáca!
A törpe egy ugrással ott termett és teljes erejéből szájba rúgta őt,amitől oldalra zuhant.Szája felhasadt,vérezni kezdett.Foga meglazult,éles fájdalom nyillalt belé.Összszorította a száját,és elfojtotta magában a kiáltást.Nem akart örömet szerezni a törpének.Kezéből kiesett a rádiótelefon,nem tudta hova lett.Tény hiváson maradt.
Gondolataiból rádiótelefonja halk csipogása,rezgése rántotta vissza a valóságba.Benyúlt zsebébe,elővette,füléhez tartotta és beleszólt:
- Itt Peter Thompson,kivel beszélek?- s várta beleszóljon valaki.
Ehelyett a telefonban furcsa zajokat halott,egy emberi nyögést,majd tisztán kivehetően egy fájdalomtól megbicsakló hangot:
- … te törpe gnóm … meg akarsz ölni,ugye?! …
Valahogyan ismerős volt ez a hang,nagyon is ismerős,de honnan?
- …. Nem kapkodom el,lassú halálod lesz. – hallatszott a telefonból – Előtte megtapasztalod a kinok kinját…
Peter döbbenten,hitetlenkedve hallgatta.Izgatott lett.Nem tudta mit csináljon,igy füléhez szoritotta még jobban a telefont.Ki űz vele ilyen tréfát? – futott át agyán.
- … abból nem eszel … a barátom … mindent hall …- zörej hallatszik,majd egy puffanás,s a telefon elnémul.Süket csend lett.Olyan mély,hogy szinte fájt.
Peterbe belehasított a felismerés.Ez Tommy hangja volt,a barátjáé!Életveszélyben van!Agya lázasan dolgozott,mit tud tenni,hogyan segithetne barátján?Kezével önkéntelenül gesztikulálta gondolatait.Észre sem vette,úgy szoritotta a telefont,ujjai bele fehéredtek,csak akkor engedett a szoritásból,mikor fájni,zsibbadni nem kezdett.Gondolatai a szélnél is sebesebben cikáztak.Önkéntelenül elindult,majd megállt,megint elindult,megint megállt.Tanácstalanul nézett jobbra-balra.Kitől kérjen segitséget?Tanácstalanságában csak áltt egy helyben a bolt előtt,s meredten nézett maga elé,de szemei nem láttak.Valahová a távolba veszett a tekintete.
Az autóban Yvette gonolatai Peter körül kavarogtak.Tettszett neki a férfi.Gondolataiba merült,arcán mosoly játszott,szemében pajkos fény gyúlt,jókedve volt.Rádiótelefonja csengése zökkentette ki a gondolatiból.Felvette,beleszólt:
- Yvette Gordon vagyok:Kivel beszélek?
- Helló Yve,Max vagyok.Ráérnél egy órára?
Yvette volt ex-párjának hangját azonnal felismerte.
- Mit akarsz már megint? – kérdezett vissza hüvösen.
- Yve,Yve,,azonnal a lényegre,mint a szép időkben,ugye? – felelte ironikusan Max.- Ám legyen.Intézzük el a piszkos anyagiakat.Pénz kell nekem,azonnal.
Yvettet mindig zavarta Max különcségei..Állandóan pénz zavarban szenvedett,ami nem csoda.Kaszinókba járt,kártyázott,rulettezett.különböző szerencse játékokat játszott.Nyert többször is,nem szállt ki a játékból,folytatta,míg nem maradt semmi.Sőt adósságba is verte magát a szevedélye miatt.Yvette húzta ki a bajból mindig.ezért is szakitott Max-xal,váltak el útjaik.Megmondta vagy ő,vagy a szerencsejáték.Max folytatta,játszott tovább.Yvette kiadta Max útját.Eltünt,nem hallott felőle jó ideje,most megint megjelent..Mérgesen kérdezett vissza:
- Mennyit akarsz?
-1 milliót … euróban .. – jött azonnal a válasz.
- 1 milliót?Minek neked annyi euro?
- Átlépek Európába,új életet kezdek.Veszek egy házat,üzletet nyitok,abból élek.
Max hangjából határozottság,magabiztosság áradt.Yvette tudta,érezte,Max ezúttal igazat mond.Gyorsan döntött.
- Max,megkapod a pénzt,de ezúttal utoljára.Többt nem segitek neked..Fél óra múlva találkozunk a hotel előtt.Kapsz egy csekket,amit beválthatsz bármelyik bankban.
- Oké,ott leszek – felete Max.
Yvette megállt az autóval.Feloltotta belső világitást,retikülje után nyúlt.Elővette a csekktömböt,tollat,amit magánál tartott mindig.Kitöltötte egy csekket,kitépte,majd mindet visszatette a retikülbe.Folytatta útját az autóval.Pár perc múlva a hotelhez ért.Bekanyarodott elé,megállt a bejáratnál.Max állt.Már várta őt.Leeresztette az ablakot,intett Maxnak,aki odalépett az autóhoz.
- Yvette,jó látni újra megint.- mondta vigyorogva.
Yvette szó nélkül Max kezébe nyomta a csekket,amit az átvett,berakta a belsőzsebébe.Yvette határozottan mondta:
- Max,járj szerencsével.Ez az utolsó,segitettem rajtad,Többé nem akarom találkozzunk,ne hívj,ne keress,feljts el végleg..Vége,eddig tartott.
Max még mindig vigyorogva válaszolt:
- Európába megyek.Nem fogsz hallani rólam.Mint mondtam,új életet kezdek.Azért adhatnál egy búcsú csókot!
Yvette kimérten,hüvösen válaszolta:
- Nem kapsz,eljátszottad a lehetőséget.Vége Max,egyszer s mindenkorra.
Azzal gázt adott az autónak,és elhajtott.Látta a visszapillantó tükörben Max vigyorgó képét,amint utánanéz.Ez kissé idegessé,feszültté tette.Vajon Max állja a szavát,és tényleg Európába megy?Nem bizott benne.Képtelen volt Maxnak hinni.Vegyes érzésekkel,gondolatokkal vette az útirányt hazafelé.Minél előbb otthon akart lenni.Lezuhanyozni,pihenni,s elnyújtózni az ágyon.
Pár perc múlva ráébredt,barátja még mindig életveszélyben van.Agya lázasan kutatta a lehetséges megoldásokat,míg végül eszébe jutot,a hiváslistában megtalálja a legutolsó hivást,amin barátja hangját hallotta.Kis szerencsével kideritheti,honnan jött a hivás.A gondolatot gyors cselekvés követte,s valóban,a szám ott volt.Bement a vegyesboltba,kért tollat,papirt a tulajdonostól.Kapott.Leírta a telefonszámot,majd hívta a tudakozót.A telefonszám alapján lekérte a címet.Megkapta.Azt is felirta a papirra.Befejezte a telefonálást.Eltette a papirost.Kilépett,sietősen távozott a boltból.
Haza ment,nem a lakásba lépett be,hanem a garázst célozta meg.Bement.Egy motoros hószán állt ott.Gyorsan beinditotta ráült,gázt adott és nagy sebességgel kihajtott az utcára.Örülten gyors tempót diktált.egy gondolat vezérelte,segiteni a barátján..viszonylag rövid idő alatt a cimhez ért.A városszéli ház előtt egy autó állt.Figyelmre sem méltatta,leállt mellette a bejárat ajtóhoz lépett.az ajtón lévő kopogtatóval kopogtatott.Semmi válasz,ezért többször is megkisérelte,újból és újból.Vagy jó félórán kersztül.Látván hasztalan,nincs otthon senki,felszállt motoros szánjára és elhajtott.Tudta,senki nincs otthon,nem tud érdeklődni.a telefonhivást tudja bizonyitani,de azt nem,a barátja hivta.Igy semmi esélye annak,higgyenek neki.Mérgesen szállt le hószánjáról a garázsban,becsapta a garázs ajtaját,bement a lakásába.Megcélozta a hűtöt,kivette belőle a whiskyt,töltött pohárba,felhajtotta.Még egyet,majd még egyet.Megint töltött,ezúttal jeget is tett a pohárba.Bement a szobába,letette a dohányzó asztalra az italt,majd belehuppant a fotelbe.Érezte a whisky hatni kezd.Ellazult.A fáradtság is elhatalnmasodott rajta.Lehunyta a szemét,s mintegy varázsütésre elaludt.Yvettről álmodott.Nem is sejtette,milyen közel járt barátjához.A kocsi,ami mellett megállt,abban feküdt barátja.Álomba merülve,s az a kocsi vitte el egy útra,melyről soha többé nem tért vissza.
Peter másnap reggel felhivta Yvette-t,megbeszéltek egy randevút.Peter elegánsan felöltözött,elmenet a randevúra.Megismerkedtek,majd ezt a randevút követte még kettő,beleszerettek egymásba.Peter eközben többször is kereste barátját,de nem találta.Munkája,kiváncsisága elszólitotta,igy nekivágott és felment a kis hegyi faluba.ahol a leletek,csontok voltak.Yvettel állandóan tartotta a kapcsolatot,igaz nem telefonon,mert a kis hegyi faluban nem volt térerő.Valahogy a rádióhullámok eltértek,elgörbültek erről a helyről,nem hatoltak el a kis faluba.Leveleztek az emberek,kik itt éltek fenn.Lassan,de biztosan két hónap telt el kutatással.Peter egyre közelebb jutott a célhoz.Még pár vizsgálat és kiderül,milyen élőlény csontaira bukkantak a külvilágtól elzárt kis hegyi faluban.
1.
Tél volt,hó esett.Fehérbe öltöztek a házak,kertek,fák,bokrok,erdő,mező.Hófödte hegy csúcsok nyújtóztak égnek.Az állatok nehezen találnak ilyenkor élelmet,.Többségük melegebb égtájra vonul,ahol bőven terem minden.A házakban kályhákban tüz járja táncát,jótékony meleget adva az embereknek,meghitté téve otthonaikat.Csend,békesség üli meg a kis hegyi falvat,lakói alig mozdulnak ki házaikból.Néma,rideg,hideg,mégis fenségesen szép e táj.
Az egyik házban mozgás látszik,valaki kinyitja az ajtót,kilép rajta,,majd vissza,mintha elfelejtett volna valamit.Aztán ismét nyilik az ajtó,kilép rajta.Kezeslábasba öltözött férfi sietett a régi pajta felé,ami nemrég garázsnak lett kinevezne.Benyitott az ajtón,nyitva hagyva azt,belépett.Egy perc múlva motorzúgás hangja verte fel a csendet odabentről.Motoros szánon elhagyta a garázst,és útját a hegy csúcs felé vette.Nyomában kavarogtak,záporoztak a hópelyhek.A szomszéd faluba ment a postáért,amit egy helikopter hozott előző nap.
Minden héten egyszer,olyan magasságban volt a két falu,gépkocsi,vagy terepjáró nem tudta megközeliteni.Élelmet,postát,s a szükséges gépeket helikopterrel hozták fel,majd szétosztották egymás között.Ezek a napok ünnepnapnak számitottak.Ilyenkor összegyúlt a falu apraja,nagyja,izgatottan várták a szállitmányokat,leveleket.Szeretteiktől.barátaiktól,ismerőseiktől hoztak hírt..Vajon mi történt velük,hogy vannak,merre járnak,mit csinálnak a nagyváropsban?Megannyi válaszra váró kérdés,mit egy aprócska,gondosan megirt papír rejtett,egy levél a messzi távolból.
Lassan beborult az ég,felhő takarásába bújt a hegy orom.Szél támadt,felkavarva az apró hót,látni szinte képtelenség volt.A férfi megállt,összébb húzta kezeslábasát,nyakán megizatotta sálját.Mégjobban fejébe húzta prém sapkáját,s folytatta útját.Tudta,sietnie kell,különben kinn éri a hegyi vihar,aminek nem örült volna igazán.Gyorsitott hát,amennyire tudott,be akart érni a faluba minél hamarabb.Ő is várta a levelet kedvesétől,ki nem tartott vele.Kutató volt,igy egyedül végezte a kutatást.Feladata feltérképezni az ásványi kincseket,mit a hegy rejtett,zárt magába.Ki tudja mit rejteget e hegy,milyen kincsek birtokában van,ami hasznos lehet az embernek.Rejtély,de majd felfedezi,igaz hosszadalmas,de örömteli feladat.Szerette a hivatását.
A kavargó hófergetegből lassan kibontakozott egy házikó,majd mégegy,s pillanatokon belül a házak között találta magát.Addig motorozott szánjánjával,míg a legnagyobb házhoz nem érkezett.Odabent fény volt,jelezve gazdája otthon van.Közvetlenül az ajtó előtt megállt,leszállt motoros szánjáról,leálitotta a motort.Odalépett az ajtóhoz,bekopogott az ajtón lévő kopogtatóval.Hangja viszhangzott egy kicsit,aztán elült.Bentről mozgás,közeledő léptek hallatszottak.Eny nyikordulás,s a ház tulajdonosa résnyire nyitotta a kis nézőkét,meggyőződött ismerős jött,kinyitotta az ajtót,beengedve a jövevényt.
Benn az előtérben üdvözölték egymást.A ház tulajdomosa bement egy szobába,kisvártatva egy postás zsákot hozott ki,amit odaadott a férfinak.Az gyorsan belerakta hátizsákjába.Sarkon fordult,elköszönt,kilépett az ajtón,távozott.A ház tulajdonosa eltünődve nézte az ablakon keresztül,amint a férfi elporzik motosros szánján.Addig kisérte figyelemmel,míg teljesen el nem tünt.Megfordult,majd besietett a szobájába,eltünt szem elől.
Tombolt a vihar odakinn.Záporoztak,kavarogtak a hópelyhek.A férfi mit sem törödve a zord időjárással siklott motoros szánján vissza a falujába.Útja cseppet sem volt könnyű,de ő folytatta útját rendíthetetlenül.Jó félóra múlva meg is érkezett otthonába.Beállt a pajtába.leállította a motort,majd besietett házába.Gyorsan levetette hátizsákját,elővette a leveleket,az asztalra helyezte.Kilépett kezeslábasából,majd leült az asztalhoz,válogatni kezdte a leveleket.Egyszercsak megakadt a szeme az egyiken.Neki volt címezve.Gyorsan a feladót kereste,mikor meglátta ki írta,szive gyorsabban kezdett el verni.Lélegzete is felgyorsult.Különös,bizsergő,ám meleget sugárzó érzés keritette hatalmába.Izgatottan,remegő kézzel bontotta fel a levelet.
Valóban a kedvese írt,s ahogy olvasni kezdet,szeme falta a sorokat,szivét melegség járta át.A levélben ez állt :
Kedvesem,szerelmem!
Soraim nem pótolhatnak engem,sajnálom nem lehetek minden nap,minden percében,másodpercében veled.Sokat gondolok Rád.Szeretlek,hiányzol nagyon.Hogy vagy?Mi történik veled odafenn?Egészséges vagy?Féltelek,aggódom érted .Szeretnék veled lenni … kettesben…Hiányzik az ölelésed,simogatásod,gyengédséged,puszijaid,édes csókjaid.Szeretnélek látni,érinteni,csókolni érezni itt vagy velem,szeretsz.Hiányzol,alig várom újra együtt legyünk.Nem bírom már sokáig,ha te nem jössz,én megyek fel hozzád!
Itt hagyok csapot papot,röpülök hozzád,ha nem indulsz most levelem olvasása után rögtön.Szeretlek,hiányzol,akarlak,kivánlak.Várlak!Indulj azonnal!Szivem csak érted dobog.
Gyere röpülj ölelő karjaimba,szeretlek imádlak,akarlak!
Millószor csókollak : Yvette
A férfi sokáig nézett maga elé,szive hevesen dobogott,melegség járta át.Elhatározta kora reggel útnak indul,meg sem áll,míg kedvesét karjaiba nem zárhatja.Szerette kedvesét,önmagánál is jobban,Mindent képes lett volna feláldozni érte.Összehajtotta a levelet,gyorsan megágyazott,korán reggel indul hozzá,pihennie kell.Lefeküdt,szemét lehunyta,álomba szenderült.Álmában messzi tengerparton járt,kedvesével,meztelenül fürödtek a tengerben,s be nem tudtak egymással telni.Álmában is kezében szorongatta a levelet,amit kedvese írt neki.
A vihar lassan elmúlt,helyét felváltotta a csillagfényes éjszaka,csend borult a hófödte hegyi tájra.A hold ezüstös fénybe boritotta a kis falut.Igy telt az éjszaka,míg pirkadni nem kezdett….
2.
Fenn a hegyen gyorsan váltakozott az időjárás,hol esett a hó,hol kitisztult az idő,verőfényes napsütés követte,hideg szelek kergették,kavarták fel az épp frissen leesett por hót,vagy borús,szürke gomolyfelhőkből sűrűn aláhulló hó esett viharos széllökésekkel kisérve.Változatos időjárás uralkodott,ami állandó az a hideg,fagy,hó,jég.Gleccserek vájták a meredek sziklafalakat,formálva,alakítva,ki tudja mennyi emberöltőn keresztül.Állat kevés honosodott meg e vidéken,szirti kecskék,néhány madárfaj,hó párduc élte mindennapi életét,s pár ember kik itt születtek,vagy rabul ejtette őket a varázslatos téli táj.Időnként turisták jöttek.Helyi hegyi vezetőket fogadtak fel,kik jól ismerték a hegy majd minden zeg-zugát.Kirándulni jöttek,sielni,snowboardozni,vagy épp csak kikapcsplódtak a nagy városok zajától,külvilágtól távol.Függetlenül,szabadon a természet lágy ölén.
Pirkadt,az éjjeli sötétbe veszett félelmetes árnyak,formák,alakzatok testet öltöttek,megmutatták valójukat.Hófödte hegycsúcs,szirtek,fák,bokrok,élőlények.Mindezt biborfénybe öltöztette a felkelő nap.Az ég alja tűzvörösen izzani kezdett.s ahogy a nap egyre feljebb haladt égi pályáján,úgy lett a tűzvörösből,sárgán izzó fénygömb,mely meleg,életet adó sugaraival tekintett az alant elterülő tájra.Győnyörű látvány a napkelte,a természet ezernyi csodáinak egyike.mely oly gyorsan rabul ejti az emberi sziveket,életre kelti a nappali állatokat,növények szeretnék elérni,minél közelebb kerülni hozzá.A nap maga az élet egyik alap pillére,nélküle minden kihalna ezen a bolygón.
A férfi felkelt,bekészitette az útra a legszükségesebb eszközöket,tárgyakat,felpakota a hó szánra,majd még egyszer alaposan,átnézte járművét.Üzemanyaggal tele töltötte,kis kannában felkötötte csomagtartójára.Lezárta a házikót,beinditotta a motort,felszállt,s elindult.Tiszta,napsütéses,szélcsendes idő volt,nyoma sem maradt a tegnapi viharnak.Gyorsan elhagyta a kis falut,s lefelé vette az irányt a völgybe,ahol a város terült el.Amerre haladt,nyomában porzott a hó.Hó szemüvege megvédte őt a káprázattól,hóról visszaverődő fénytől,nem vakitotta el őt.Gondoltaiba merülve szánkozott,egyre gyorsabban haladt,mind közelebb kerülve a városhoz,kedvese várta.Szája szegletében mosoly bujkált,ahogy rá gondolt.Talán két hónap is eltelt nem látták egymást.Hiányzott neki a nő,vére forrni kezdett,lüktetett ereiben.Gyorsan elheseggette magától az erotikus gondolatokat,és útra koncentrált.Hosszúnak találta,úgy érezte,sosem ér kedveséhez.
Lenn a városban,meleg szobában,puha párnákon,ágyon feküdt a nő.Még a takarón keresztül is kivehető gyönyörű formás idomai,hosszú combja,mely kilátszott félig a takaró alól.Meztelenül aludt,megtehette,egyedül volt.Gyönyörű fekete haja kócosan terült szét,selymes fényes csillogással keretezve be szép arcát.Egy nagy sóhajtás,jól eső nyújtozkodás kiséretében,ledobta a takarót magáról,felült,felállt,még egyszer nyújtozkodott.Kecses,vékony dereka,keményen feszülő mellei,formás feneke,hosszú vékony lábszára,s alá omló fekete hosszú haja,kék szeme,szép arca minden férfit megejtett volna,aki látja.Izgató,érzéki,sexy testalkata,a föld összes férfi szivét megdobogtatta,felforralta vérét,olthatlan tüzet szítva,elemi ösztönt,vágyat okozva,övé legyen ez a nő,csakis az övé,senki másé.Érte mindent feláldozotak volna,ha kéri,óhajtja.Vajon Éva is ilyen szép,gyönyörű ,üdén vonzó lehetett,mikor Ádámot bünre sarkallta?
A nő,Yvette,mert ő volt,gyorsan magára kapta lenge háziköntösét,besietett a fürdőbe,lezuhanyzott.Kijövet maga köré tekert törülközöben,odaült a smink asztalhoz,sminkelni kezdte magát.Nem volt sok szükség a sminkre,szempilláját kihúzta,szemhéját,szemöldökét vékony fekete vonallal látta el,ami kihangsúlyozta kék szemét.Illatos testápoló balzsammal bekente testét.Haját kifésülte,majd felvett egy egy részes lezser ruhát,övvel összefogta,amitől igen sexy lett.Illatos parfümmel belocsolta magát.Készült a randira,párját várta.Azt akarta,minél sexybb,csábitóbb legyen,hiszen kivánta már a férfit.Két hónapja nem voltak együtt.Fiatal volt,sexre vágyott,éhesen,mint a farkas.
Elhesegette magától az erotikus gondolatokat,kiment a konyhába,kávét főzött,szendvicseket készitett,elővette az italokat,párjának whiskyt,jeget készitett,magának Bailey”s likört,ezt szerette nagyon.Pezsgőt hütött be.Bement a nappaliba,előkészitette az evőeszközöket,italokat,poharakat.Miután ezzel végzett belépett a füdőbe,rendet rakott,majd a szobában folytatta tovább.Az ágyra új huzatot tett,félig behúzta a sötétitő függönyt,félhomályos legyen a szoba.Illatos gyertyát készitett az éjjeli szekrényre,mellé csillagszorót.Eszébe jutott a mini tüzijáték,kisietett a nappaliba,az asztalra helyezett kettőt,majd meggyújtja eljön az ideje.
Egyszóval mindent megtett párjának örömet okozzon,s a legnagyobb szeretettel fogadja őt.Kivánta a férfit,s ha rágondolt,vérre forrni kezdett,lélegzete felgyorsult,olthatalan tüz gyúlt,izgalom lett úrrá rajta,ellenállhatatlanul vágyakozott a férfié lehessen testestül-lelkestül.
Gondolatai csak e körül jártak,nem is sejtette valaki vagy valakik szemmel tartja őt,lesi,figyeli minden mozdulatát,hallja minden szavát.Megfigyeli tevékenységét,s a kedvező pillanatra vár tettre készen.Ez a valaki céltudatos,mindenen,mindenkin átgázoló,önző,csak a saját érdekeit maga előtt tartva,törtető,pénzéhes ember.Gazdag,hatalmas,de kapzsi,gonosz,számitó,aklinek semmi nem elég.Minél gazdagabb,vagyonosabb,annál többet akar.A kedvező alkalomra vár,belépjen az életükbe,felboritsa,káoszt okozva,szenvedést,gyötrelmet,csak azért,elérje a célját.Most csak ül,figyel,vár,mint egy ragadozó,mely zsákmányára les.lecsaphasson rá.Vajon meddig vár?Mikor csap le?Ki ő és mit akar?
3.
Sötét szoba mélyén,fény nem hatol át a függönyökön.Pislákoló lámpák homályos fényében,magányosan ül egy ember gondolataiba merülve.Aszott arca,csontos,sovány teste,kidülledő szemei,kampós orra,vékony hosszú ujjai,száraz köhögése,mind arról árulkodott,nincs valami renben a szervezétevel.Néha ideg rángás futott át arcán,egész testén.Kopasz fején alig pár szál haj állt égnek.Mikor köhögött kendővel takarta el száját.Felső ajka feljebb húzodott a szokásosnál,kivillantva sárga fogait.Visszataszitó látvány volt.Az enbernek önkéntelenül is hideg borzongás futott át gerincén,ha szembe találta magát vele.Valami földöntúli gonoszság áradt lényéből,mozdulataiból.Valóban beteg volt ez az ember.Kétszeresen is beteg.Teste a rák ellen küzdött,immun rendszere egyre gyengült az évek folyamán.Szörnyű nyomot hagyva testén,rák emésztette belülről.
Mindezt tetézte az emberekben való csalódása.Valamikor bizott abban felépül,meggyógyul,segithetnek rajta az orvosok.Az idő haladt,egyre betegebb lett,gyógyszer,műtét nem használt.Csak elodázta a betegség tovább terjedését.Lelkileg összetört,csalódottsága fokozódott,reménye egyszer csak gyülöletbe csapott át.Szerelmét elvesztette egy szerencsétlen balesetben.Hatalom,pénz,gazdagság,mindene megvolt.Egyik legrégibb,legbefolyásosabb arisztokrata család utolsó sarjaként élte életét a nagyvilágban.Körbe utazta a földet,a világ legjobb iskoláit,egyetemeit járta,szorgalmasan tanult.Végül ügyvéd lett,megszerette ezt a hivatást.
Hitt az emberekben,harcolt is a jó ügyért,míg utol nem érte a végzete.Egy nap diagnosztizálták nála a rákot.Akkor kezdődött el a hanyatlás,kálváriája.Nem sokkal ezután elvesztette szerelmét,családját,egyedül maradt.A betegség és ő.Barátai elhagyták,próbáltak ugyan segiteni neki,nem tudtakVégül csak egy barátja maradt.Itt volt most is.Segitett neki mindenben.Gyerekkoruk óta ismerték egymást.Nem kellett szó,megértették egymást,ismerték minden gondolatát a másiknak.Mndketten gyülölték az embereket.Csalódtak bennük,minden rosszért,mi történt velük,őket hibáztatták..Teljesen kifordultak magukból.Az ördög követei lettek.Ha tehették ott okoztak fájdalmat,szenvedést ahol tudtak.Pénzük,befolyásuk,hatalmuk megvolt hozzá.Gyülölték a fényt,nevetést,boldogságot,mely nem jutott jelenleg osztályrészül nekik.
Örömüket abban lelték,tönkre tehettek életeket,hátráltathattak tudományos kutatást,az embereknek fájdalmat,szenvedést okozzanak.minél jobban gyötörjék fizikailag,lekileg őket.most is ez történt.Egy fiatal párt figyeltek meg,hallgatták le beszélgetéseiket,keresve támpontot,alkalmat,mikor tehetnek rosszat velük.Nem riadtak vissza semmitől.Vadászatnak hivták ezt,ragadozók voltak,mégpedig a legveszélyesebb fajtából.Van egy mondás,embernek ember a farkasa.Ők voltak a farkasok,kik prédára vadásztak.A vad készen állt,becsérkészték.Már csak el kell ejteni.
A néma csendet ajtó nyikorgása törte meg.Egy törpe állt az ajtóban,a barátjaHáta púpos,ólábain bizonytalanul imbolyogva állt,bebocsátásra várva.Az aszott ember megszólalt:
-Gyere be Gnommy,mondd mik a hirek,fejlemények.
A törpe imbolygó járással odasietett az aszott emberhez,füléhez hajolt és beszélni kezdett.mindent elmondott a fiatal párról,a kutatóról,Yvettről.Semmi nem maradt titokban,mindenre fény derült.A kutató mi után kutat,hogyan élnek,mennyi időt töltenek együtt.Yvett menyyire szereti a férfit,az őt.
Az aszott emberke figyelmesen hallgatta,arcán gonosz mosoly suhant át.Vonásai eltorzultak,kegyetlen kifejezést adva egész lényének.Úgy nézett ki,mint a megtestesült gonoszság.Ajkát morgás,hörgés hagyta el,a beszámoló alatt.Keze idegesen járt ide-oda,szeme gyülölettől izzott.A törpe befejezte beszámolóját.Pár perc néma csend követte.Mindketten gondolataikba merültek.Az aszott emberke oly váratlanul szólalt meg,hogy a törpe összerezzent.Hangjából mélységesen mély gonoszság áradt.Utasitásotakat adott a törpének.Kezével hevesen gesztikulált hozzá,Majd befejezte.a törpe sietve távozott.
Újra csend telepedett a szobára.Az aszott emberke elégedetten hátradőlt foteljában.Arca mosolyra húzódott,amitől még visszataszitóbb lett.Vékony ujjait összedörzsölte,hallani lehetett súrlódásukat.Száraz köhögési roham fogta el,majd elült az is.Halálos,mély csend ült a szobára,amit csak az időnkénti lélegzetvétel tört meg.Elkezdődött a vadászat.A vad becserkészve.Elejthető.
4.
A nap melegebben sütött mint szokott.Hegy oldalon sebesen siklik a motoros hószán,utasát röpiti kedvese felé.Egyre gyorsabban és gyorsabban siklik.Alant a völgy egyre szélesebb,nagyobb lesz,betölti az egész látóteret.Városi házak sora látszik,közeledik sebesen,mindjárt eléri a legszélső házat.Végre itt vagyok!-fut át a férfi agyán.,szivverése felgyorsul.Mosolyogva áll meg a ház előtt,gyorsan leugrik a hószánról,fut a bejáratig.Megáll kifújja magát,majd az ajtón levő kopogtatóval,jó erősen bekopog.Az események felgyorsulnak.
A meghitt szobában,amit varázsolt,ült tv-t nézve Yvette.Épp egy zenei klipet nézett,hallgatott,mikor meghallotta a kopogást.Azonnal felállt,szaladt az ajtóhoz.Lázasan babrált a zárral pillanatokig,mire sikerült kinyitnia.Sikerült.Arcán megdöbbenés látszott,majd felváltotta a csodálkozás.Nem hitt a szemének,amit látott.Senki nem állt az ajtóban..Szeme riadtan kutatta környéket.Hallucinált volna?Már aggódni kezdett megzavarodott.Egyre biztosabb lett abban,kopogást hallott.Még egyszer körbenézett,majd csalódottan fordult sarkon.
Ebben a pillanatban befogta valaki hátulról a szemét,ugyanabban a pillanatban az orrát,száját is,levegő után kapkodott.Orrát különös szag csapta meg,kénytelen volt belélegezni.Hevesen küzdött,nem szabadult a szoritásból.Ereje kezdte elhagyni,szédült,hányingert érzett,majd hirtelen mély álomba zuhant.Utosót még kalimpált a kezével,lehanyatlott az is.Ernyedten lógott fogvatartóján.Az lefektette a földre,majd gyorsan a kocsihoz lépett,amiben a kutató feküdt,szintén mély álomban.Kinyitotta az ajtót,visszament a nőhöz,felemelte a földről,befektette a kutató mellé.Gyorsan visszament a házhoz,alapos,beidegződött mozdulatokkal tüntette el a nyomokat.Mikor ezzel végzett,beült a kocsiba,és elhajtott a háztól.
Valahol egy sas vijjogot,fiókáinak jelezve.A nap lassan égi pályája végére ér,pillanatokon belül beköszönt az alkonyat.A nappalt felváltja az éj.Sötét árnyak,homályos sziluettek,kivehetetlen formák,alakok.Félelmetesek,sokat sejtetőek,sok babona forrása.Hirtelen felkerekdik a szél,jeges fuvallata végigsöpri a tájat.Gomolyfelhők gyülekeznek az égen.Havat hoznak.Már hull is nagy pelyhekben,mindent betakarva,A kocsi nyomait is befedi lassan,semmi nyom nem marad.Senki nem tudja meg,mi történt itt rövid idővel ezelőtt.
A természet és az élet megy tovább,nem áll meg.
Egy Range Rover haladt a kanyargós hegyi úton.Fényszorója mevilágitotta a sűrűn hulló hópelyheket.Vezetője feszülten figyelte az utat.Tartott attól,megindulhat a lavina és betemeti őket.Időnként hátranézett utasai nem ébredtek-e még fel álmukból.azok mélyen aludtak.A kloroform megtette hatását.Gyors,tiszta munka volt,mindkettőt sikerült kézre keriteni.Elégedett volt,megkapja jutalmát.Pénzt,sok pénzt kap ezért.Felbérelték erre a munkára.
Telefonon kapta az utasitásokat.Nem ismerte megbizóját.Egy vegyeskereskedésben,újságban kapta meg a képeket,kiket kell elkapnia.Telefonon közölték vele,hol található a két célpont.Megvan,hova kell leszállitania őket.Kapott egy számot is,melyet dolga végeztével fel kell hivnia,ezen közlik hol veheti át a jutalmat.Elmosolyodott mikor erre gondolt.Mindennél jobban szerette a pénzt,és képes volt mindent megtenni azért,minél több legyen belőle.Előre örült annak,hogyan fogja szórni,élni,élvezni az életet.
Egy zökkenő hirtelen visszarántotta a valóságba őt.Az útra koncentrált,minél hamarabb a célhoz akart érni,
A hegyi út hirtelen ketté ágazott,megállt.Tanakodott egy kicsit.Mozgást halott,hátrafordult.A férfi ébredezni kezdett álmából.Gyorsan elővett egy gézt,kloroformmal meglocsolta,kiszállt,kinyitotta az ajtót,és az ébredező férfi orrához,szájához nyomta.Az ismét mély álomba zuhant.Ugyanezt megismételte a nővel is.Biztos ami biztos.Beült a kocsijába,majd a jobb oldali elágazáson folytatta útját.Kis idő múlva kiért egy hófödte tisztásra.Kiszállt az autóból.körülnézett,nincs-e senki a közelben.Meggyőződött biztonságos a terep.Kivette a kocsiból a jelzőfényeket s elhelyezte a tisztáson.Ránézett az órájára,időben volt.Jöhet a helikopter.Még egy perce volt hátra.Várt.
Kis idő műlva helikopter zúgás verte fel a csendet.Megygújtotta a jelzőfényeket..Lassan leszállt a helikopter,rotorja felkavarta a havat.Ajtaja kinyilt s egy fekete ruhás törpe ugrott ki,odament az autóhoz,kinyitotta.Szemre vételezte a két alvó embert,biccentett a fejével,majd vissza ugrott a helikopterbe.Intett rakja be a két utasát.Megtette,majd felemelkedett a helikopter,s elszállt.Egyedül maradt.A jól végzett munka elégedettséggel töltötte el.Elindult a Rover felé.Gondolatai a pénz körül forogtak,mit fog tenni vele.Már az autónál járt,kezét a kilincsre tette,ki akarta nyitni.
Ebben a pillanatban hihetetlen ütést érzett a hátán,szétrobbantva szivét,mellkasát.Égő,mindnt elsöprő fájdalom hasitott belé egy pillanatra.Érezte testéből kifut az erő,elszáll az élet.Minden elsötétült előtte,már nem érzett,nem látott semmit.Halott volt.A lövés,ami hátulról,érte,robbanó lövedék volt.Szétszakitotta egész felsőtestét,hatalmas luk tátongott.Egy feketébe öltözött ember sétált füstölgő puskával a tetemhez,megbökte van-e benne élet.Meggyőzdvén munkája eredményéről,beszállt a Range Rowerbe,beinditotta a motort,és elhajtott.Mit sem törödött a testtel,otthagyta.Tudta jól a természet gondoskodik az eltüntetéséről.Betemeti a hó,vadállatok megtalálják,felfalják,eltüntetik.Nyoma nem marad annak itt szörnyű gyilkosság történt.
Álmos volt,fázott.Napok óta figyelt,várt,elvégezhesse piszkos munkáját.Megpróbált az útra koncentrálni,de szeme minduntalan lecsukodott.Egyszercsak elaludt a volán mögött.A hegyi út kanyarodott,de az autó ment egyenesen tovább.Kiért a szakadék szélére,belezuhant.Vezetője még zuhanás közben is nyomta a gázpedált.A sors iróniája,áldozat és gyilkos nem messze egymástól halt szörnyet.A szél kavarta,üzte tovább a hópelyheket,betemetve minden nyomot.Egész éjjel hullt a hó,csak reggel,pirkadatkor hagyott alább,ült el végleg.Felkelt a nap,a természet folytatta művét.Gyönyörú,fenséges látványba burkolta a hegységet.
5.
A helikopter magasan szállt,vigyázva a légörvényekre,nehogy valamelyik sziklafalhoz csapódjon.Az alant húzódó hegység oldalán megannyi fénypont világitott.Házak melyekben emberek laktak.Gyönyörű látvány az éjszakai kisváros,fakvak.Apró autók araszoltak az utakon,mint a machbox-ok egy maketten.Játéknak tünt innen fentről minden.Felhők között repültekFelettük ezüstös fényben ragyogtak a csillagok.Telihold volt.A babona szerint vámpirok,vérfarkasok éjszakája.A helikopter éles szögben elfordult közeledett céljához.Lenn kirajzolódott egy leszállóhely fényei.H betű,ami a mentő és egyéb helikopterek egyezményes jele.A leszállóhely egy régi vár bástyája.Egy valamikor fénykorát élő arisztokrata család épitette valamikor a XV. század táján fenn,magasan a hegyek között.Fenségesen beleillett a tájba,részévé vált.Mintha örök idők óta itt állt volna,hirdetve,ez a terület ennek a várnak tulajdonosáé.Aki kétségbe meri vonni,jajj annak.
A közeledő helikoptert már várták,mert férfiak sorakoztak leszállását várva a bástyán.Leszállt a helikopter,pilotája kikapcsolta rotort,az még forgott egy darabig,majd megállt.A várakozó férfiak kiemelték a kutatót,Yvettet,kik még mindig aludtak.Bevitték a várba őket.A kis törpe kiugrott,besietett ő is a várba.Ment barátjához,jelenteni,itt bannak az áldozatok.Végigsietett a vár folyosókon,lement a nagyteremben,amiből leválasztottak egy darabot.Ez volt barátja otthona,szobája.Ide húzodott be,zárkozott el a külvilágtól.A nagy vár ablakokat lesötétitette,lámpásokat hozatott,annak fényében élt.Gyülölte a fényt,embereket,mindent,ami a külvilágra emlékeztette.Beteg volt.Gyülölete odáig fajult,mindent tönkretett,ami az embereknek örömet,boldogságot jelentett.Beteges vágyat érzett arra,romboljon,öljön,pusztitson.Ebben segitségre lelt gyerekkori barátjában,aki törpe volt,kiközösitették az emberek.Rossz volt,gonoszsága mintha a púpjában gyült volna össze,ki nem apadt.Lelki társak lettek,barátok.A sors egy útra terelte őket.Elválaszthatatlanok lettek.
A törpe tisztelve barátját,bekopogott,majd benyitott.Az ajtó nyikorgására összerezzent az aszott ember.Fejét felemelte,majd megszólalt:
- Gnommy,Gnommy,mindig váratlanul jössz,jó hírt hoztál?
Gnommy odasietett barátjához,s a fülébe suttogta:
- Johnny,itt vannak.Még alszanak,várnod kell míg felébrednek,aztán elkezdhetjük a válogatott kinzásokat.A lány gyönyörű,javaslom az ő szenvedései hosszabbak legyenek.Élvezni fogod te is barátom,garantálom.
Johnny szeme felizott :
-Valóban?Olyan gyönyörű? … Meglátjuk!-azzal inett barátjának hagyja magára.A törpe távozott.mikor az ajtóhoz ért,barátja utána szólt:
- A lány felébred,azonnal hozd ide,látni akarom!- hangja halk volt,de a szoba akusztikája igy is felerősitette,félelmetesen,vészjóslóan hangzott.A törpe hátán jéghideg szaladt végig,ereiben még a vér is megfagyott.Sose tudta megszokni ezt,félelmet ébresztett benne.Kisebbségi érzését felerősitette,s gyűlülete még jobban felizott,mint eddig.
- Igenis,Johnny.-válaszolta,majd becsukta maga mögött az ajtót.
Végigsietett a zeg-zugos vár folyosókon,lement a várbörtönbe,ahová a kutatót és a lányt.Yvettet vitték.Azonnal látni akarta őket.Alig várta megkezdhesse kinzásukat.élvezve annak minden pillanatát.A hosszú évek alatt sokan meghaltak itt,tüntek el a világ szeme elől..Itt lelték kinhalálukat,testrészeiket elhamvasztották,s valahol a hegységben helikopterről kiszórták hamvaikat.Senkinek nem jutott eszébe itt keresni őket.A várat csak helikopterrel lehetett megközeliteni,ez volt az egyetlen közlekedési eszköz,mely feljutott ide.Gyalog is hetekbe tellett,mire felért ide valaki.Megközelithetetlen,bevehetetlen volt.Igazi erőditmény.
Aki épitette elérte célját.
Gnommy odaért a cellákhoz.Közülük is legnagyobbhoz.Itt tartották a kinzó eszközöket,itt volt a kinpad,kettő is egyszerre.Régi kinzóeszközök a falakon,gondosan letisztitva,szegekre akasztva.Látszott ezt a termet gondosan karban tartották.A sarokban egy kemence állt,ami hamvasztónak lett átalakítva.A boltives terem közepén állt a két kinpad.Mozgatható volt minden irányban,attól függően,milyen kinzási módszert alkalmaztak.
Ezekre a kinpadokra szijazták le a kutatót és Yvettet,aludtak.A kloform hatása még tartott.
Gnommy szemügyre vette mindkettejüket.Gondolatban válogatottnál válogatottab kinzásban részesitette őket.
Yvette megmozdult,felnyögött.Gnommy odalépett hozzá.Szemét önkéntelenül is rabul ejtette a lány szépsége.Nézte kecses alakját,lélegzettől hullámzó kebleit,csodálta formás alakját,hosszú lábait.Nő még sosem volt rá ilyen hatással,mint Yvette.Elefelejtette sötét gondolatait,s helyébe új gondolat férkőzött.új érzés keritette hatalmába.Valami,amit eddig sosem érzett.Megmagyarázhatatlan melegséget érzett belül,vére forrósodni,lüktetni kezdett,szive hevesebben dobogott.Férfinek érezte magát,s azt kivánta övé legyen-e nő.uralja teste minden részét.Az övé legyen,senki másé.Érezte mindenre képes lenne érte,még az életét is odaadná érte.Egy pár percig elfelejtette kicsoda,csak csodálta a lány szépséget,rabul ejtve érzéseit.
Aztán visszazuhant a valóságba.Egy hörgés rántotta vissza,mely a kutató szájából tört elő.Ébredezett ő is.Összefüggéstelen szavakat hallatott.Mint aki mély kómából ébred,felpattant a szemhéja,tekintete réveteg volt.majd tisztulni kezdett a látása.Kezeit megpróbálta megmozditani.Nem ment.Szemével végigpásztázta a boltives mennyezetet.Feje fájt,orrában,szájában még mindig érezte a kloformot.Felköhögött,majd megmozditotta a fejét.Oldalra nézett,s ekkor a vér megfagyott ereiben.Jobb oldalt meglátta szerelmét egy kinpadhoz szijazva,amint rajta feküdt mozdulatlanul.Felkiáltott:- Yvette!Yvette,életben vagy?!Ugyanakkor megpróbálta kiszabadatini magát.Hevesen küzdött pár percig.Nem ment!Kifáradt.
Elernyedt,feladta.Majd megpróbálja mégegyszer,akkor biztosan menni fog.Igen,menni fog.Fejét jobbra forditotta,s nézte szerelmét.Várta,leste,mikor mozdul meg.S ekkor eltakarta valami a kilátást előle.Felnézett,s egy púpos törpét,gnómot látott,aki nevetett hangtalanul,majd egyre erősebben és erősebben,míg a kacaj betöltötte az egész termet.Hátán hideg futározott,veszély érzete még a hátán is égnek állitotta a szörszálakat.A nevetés vésztjoslóan viszhanzott a teremben,miközben a gnóm törpe kiment.Távozásakor is nevetett,majd elhalkult a kacaj.Ijesztő csend borult a teremre.
6.
A kutató nem nyugodott,szabadulni próbált.Kezét,lábát mozgatta lazuljanak valamit az őt tartó szijak.Nagyon nehezen,de engedtek a folyamatos feszitéseknek.Közben állandóan szemmel tartotta szerelmét,mikor ébred fel,mozdul meg.Végtelen csigalassúsággal telt az idő.10 perc telhetett el Gnommy távozása után,de egy örökkévalóságnak tünt.Yvett ajkát nyöszörgés,nagy sóhaj,majd összefügéstelen szavak hagyták el.Ébredezett ő is.Lassan felnyitotta szemét,csodálkozva nézte a feje felleti boltives menyezetet.Nem tudta hol van.Kezeit megmozditotta,de érezte,valami fogva tartja őt.Lábait szintén.Mikor tudatosult benne le van szijazva,fejét oldalra forditotta.Szeme elkerekedett a látványtól.Párját látta szintén leszijazva egy asztalfélére,s őt nézte.Ajkát kiáltás hagyta el:
-Peter!-mire Peter:-Yvette!
Mindketten nézték egymást egy darabig.Aztán Yvette szólalt meg először:
- Hol vagyunk?Hogy kerültünk ide?
- Nem tudom,csak azt,egy gnóm törpét láttam,aki gúnyosan kacagva távozott.Ennél többet én sem tudok.-felelte Peter.- Nyugodj meg,kiszabaditalak innen.
A lány felsóhajtott :
- Peter,annyira hiányoztál,szeretlek nagyon!
- Én is Téged.Szeretlek kicsim:-Peter igyekezett minél nyugodtabb hangon beszélni,ne essen pánikba Yvette.-Maradj nyugton,akármi történik is,ha visszajön ez a gnóm.Tereld el a figyelmét rólam,kiszabaditom magam.Meglazultak a szijak,de nem eléggé ahhoz,ki tudjam szabaditani a kezem vagy lábam.Amint kiszabadulok,téged is kiszabaditalak.
A lányt megnyugtatták párja szavai.Szerette,bizott benne,hangját hallva,tudva itt van mellette teljesen megnyugodott,s ő is azon gondolkodott,hogyan tudna kiszabadulni.Kezét,lábát mozgatni kezdte,utánozva Petert,meglazitsa a szijakat.Nem volt könnyű,lassan,de ment.Vékonyabak voltak a kezei,mint egy férfié,igy hamarosan ki tudta szabaditani egyik kezét.Kihúzta a szijból,s innen már gyorsan ment minden.Kiszabadiotta a másik kezét,felült,kiszabaditotta a lábait,majd leugrott az asztalról,és Peterhez szaladt.Leoldotta az egyik kezéről a szijat,s kezdte volna a másikat is,mikor egy kiáltás szakitotta félbe:
- Megállj,el onnan!Azzal futó lépteket hallott a háta mögül.Sarkon perdült és meglátta Gnommyt,amint felé szalad.Mulatságos látvány volt.Fel is nevetett,de ugyanabban a pillanatban ő is szaladni kezdett előle,Megekrülte az a kinpadot,majd megállt.Gnommy Peter és közte volt.Nem érte utol a lányt.Az nevetve mondta Gnommynak:
- Fogj meg,ha tudsz!
Gnommy begurult,s futni kezdett a lány felé,megkerülve a kinpadot.A lány szaladt előle,s igy kergetőztek körbe-körbe.Gnommy kifulladva megállt,megint Peter és közte,középen.Elővette pisztolyát.felhúzva ravaszát,majd a lányra szegezte.Ezalatt Peter kiszabaditotta kezét-lábát.Mikor Gnommy megállt,Peter fektében felhúzta lábát,és hatalmasat rúgott Gnommyba.Az felemelkedett a földről.Reptében elsütötette a fegyvert.Peter rúgása a fején találta el Gnommyt,aki ettől neki esett a kinpadnak fejjel.A kinpad élébe verte fejét,amitől az felhasadt,s ömleni kezdett a vér.Gnommy abban a pillanatban szörnyethalt,mikor beverte fejét az élbe.Fejét olyan ütés érte,melytől az agy megsérült,s a vér elöntötte az agyát.élettenül terült el a földön.Gnommy fegyverének lövedéke gellert kapot a falra helyezett acél pajzson,onnan Peter vállába fúrodott.Peter felkiáltott fájdalmában,kezét vállához kapta.A sebből vér szivárgott.Peter leszakitotta ingujját,elkötötte vele karját,megállitva a vérzést.
A kutató és a lány megijedt a történtektől s szaladni kezdtek,De mielőtt futásnak indultak Peter megtorpant.a lány vele együtt.Egy fekvő emberi test alakját vélte felfedezni a kemencénél..Közelebb ment,jobban lássa.Igen egy emberi test volt becsomagolva neylonba.Baljós érzés keritette hatalmába.Kiváncsiságának engedve kibontotta a neylont a fej résznél.Meglátta barátját,aki ott feküdt előtte holtan.Feltoluló érzéseinek engedve Peter szemei könnybe lábadtak,kezei ökölbe szorultak.A lány ott állt mögötte,döbbenten néztett a hakottra,majd Peterre.Peter urrá lett magán megfogta a lány kezét és futásnak eredtek.Ki a teremből,végig a folyosókon,maguk sem tudták hova,merre.futottak lépcsőkön le,majd fel,összevissza míg hirtelen ki nem bukkantak a bástya tetején,ahol a helikopter parkolt.Körülnéztek nem látnak-e valakit,de senki nem volt közelben s távol.Odaszaladtak a helikopterhez és beültek.
Ezalatt az idő alatt felfedezték Gnommy holttestét,s azt a foglyok kiszabadultak.Az 5 őr felosztatta egymás közt a várat,és a fogylyok nyobába eredtek.Négy felé vették az irányt.Az ötödik az aszott ember szobájába vette az irányt.Odaért benyitott az ajtón,meg sem várva gazdája szólitását,fennhangon közölte:
- A foglyok megszöktek,Gnommyt megölték! – s megállt a szoba közepén.Szeme még nem szokott a félhomályhoz,igy azt sem vette észre,mikor az aszott ember előhúzta a pisztolyát,s rászegezte.
- Megölték,s ti hagytátok?- azzal meghúzta a ravaszt,kétszer,háromszor.Lelőtte emberét,az holtan terült el a szoba közepén.A lövés zaja végig viszhangzott az egész várban.Meghallotta ezt a többi négy ember,akik Peter és Yvette-t vették űzőbe.Rögvest sarkon fordultak és a lövés irányába siettek.Feltételezték Peter és Yvette.Rohantak ahogy csak a lábuk birta.Mivel különböző irányokba indultak,különböző távolságra jutottak,igy egyesével érkeztek gazdájuk szobájához.Ajtaja tárva nyitva.A legelsőnek érkező beugrott a szobába.Semmit nem látott a félhomálytól,.Két pisztoly dörrenés és ő is elterült a földön.Mindkét lövedék a tüdejébe hatolt.Elvesztette eszméletét.Igy járt mindhárom ember.Óvatosságról megfeledkezve ugrottak be a szobába,az aszott ember sorra lelőtte őket.
Mindhárman holtak voltak.
Peter és Yvett lázas gyorsasággal nyomkodták a gombokat amit értek.Karokat húztak meg,toltak vissza,beakarták inditani a helikoptert..Nem ment,igy még gyorsabban próbálkoztak.Peternek eszébe jutottak barátja,s a vele töltött helikopteres vezetési órák.Ennek hatására,no meg váll sebének fájdalma,leállt,s nyugalomra intette a lányt is.Mindketten úrrá lettek páni félelmükön.Peter megmutatta mit tegyen a lány,beinduljon a rotor,helikopter.Hallották a lövések zaját,s ez még nagyobb sietségre ösztönözte őket.Megölik mindkettejüket,itt a helikopterben.Egyszercsak beindult a rotor.Elöször a nagy,majd utána kicsi.Egyre gyorsabban és gyorsabban forgott.Peternek eszébe villant a Medikopter 117 sorozat,amit igen kedvelt,elmosolyodott.Ránézett a lányra.Yvette óvatosan a pedálokra lépett,Követve Peter utasitásit,majd megfogta ő is a maga előtt lévő jostick-ot.,Lassan előre-hátra mozgatták a joystickot,ugyanezt téve a lábukkal a pedálokkal.A gép felemelkedett,bizonytalanul imbolygott egy kicsit,majd Peter segitségével belejőve a vezetésbe,Yvette felemelkedett a levegőbe teljesen.Egy pillanatig egy helyben lebegtek,majd a helikopterrel együtt bele vesztek az éjszakába.Megmenekültek.
7.
A sötét szobába behallattszot a helikopter mindent betőltő motorzaja.Aztán hallotta,amint felemelkedik,majd eltávolodik,míg a hangja bele nem veszett az éjszakába.Ekkor megnézte pisztolyát,kivette a tárat.Küritette,majd a pisztoly csövében lévő golyót is kivette.Azt a tárba helyezte,visszatette a tárat a pisztolyba.Tudta megszöktek a foglyok,s most ellepik majd a várat mindenféle jött-ment emberek.Újság irók,rendőrök,tv-sek.Tele lesz a média a róla és a várban történtekrőlEzt nem akarta.Hirtelen elhatározással csőre töltötte pisztolyát és a halántékához emelt.e.Meghúzta a ravaszt. A fegyver csattant egyett,de nem sült el.Felnevetett.Nevetése félelmetesen visszhangzott végig a szobán.Egy őrült nevetése volt ez.Nem is nevetés,inkább vihogás volt.egy őrült kacagása.
A tüdő lövést ért ember feleszmélt.Hallotta gazdája iszonyú kacagását.Minden erejét összszedte.Földön fekvő fegyvere után nyúlt.Megfogta,felhúzta a ravaszt,célba vette gazdáját.Tudomást sem véve fájdalmáról,elsütötte fegyverét.Keze lehanyatlott,elszállt testéből az élet.Halott volt.Fegyverének golyója átütötte gazdájának koponyáját,áthaladt az agyon,azonnali halált okozva,majd távozott a másik oldalon,kiszakitva a koponyából egy darabot,s belefúrodott a falba.Az aszott ember halott volt.Nem lesz több szenvedés,kin,gyötrelem,amit okozhat..Vége minden szenvedésnek,kinnakBevégeztett.
Yvette egyre jobban belejött a helikopter vezetésébe.Felfedezte tud repülni,örömmel vette az akadályokat,széllökéseket.Egy darabig még repültek,majd hirtelen ismerős lett neki a táj.Lenézett és meglátta a kisvárost maga alatt.Egyre jobban kezdte kiismerni magát.Olyan volt,mintha élő térképet nézett volna.Igy talált rá házára.Közelébe repült,s keresett egy leszállóhelyet.Odakormányozta gépet,imbolyogva egy kicsit,majd leszállt.Igaz nem zökkenőmentesen,de a lényegen nem változtat.Mindketten éltek,s csak ez számit.
Peterrel nem is törödött,mióta a helikoptert vezette.Peter meg nem mert szólni Yvetthez a repülés alatt,nehogy lezuhanjanak.Hagyta a lány örömét lelje a repülésben,megszeresse azt.Mindketten kiszálltak a gépből,s egymás karjaiba omlottak,Ölelték,csókolták egymást.Majd abbahagyták,és hazaindultak.Elérték a házat,benyitottak,beléptek rajta.Becsukták maguk mögött az ajtót és egymás felé fordultak.Nézték egymást szótlanul.Majd mindketten egymás felé közelitettek.Lassan,érzékien,lehunyt szemmel csókolták meg egymást.
Peter keze elindult,megsimogatta az édes kis arcot,végighúzta újját a nő nyakán,le a melléig,körözött a mellbimbó körül,majd le a hasán,tett egy kört a köldök körül,majd még lejjebb ment,lejjeb,és lejjebb …Yvettte sem vesztegette az időt,keze neki is elindult felfedezni Peter testét.Szivük hevesen vert,vérük forrón lüktettt,mindkettejükben felébredt az olthatatlan tűz.Ledobták ruháikat,s egyesültek.Sokáig szeretkeztek,forrón,hol vadabbul,hol lágyan,kiélvezve minden pillanatát.Nem törödtek éjjel van-e vagy nappal,addig folytatták,míg jólesően kimerülve el nem nyújtóztak egymás mellett.Jótékony álomba szenderültek mindketten.A nap nevetve szórta rájuk sugarát az ablakon keresztül.
A hegy rejtélyes ködbe burkolózott,valahol sas vijjogott megint.Az élet megy tovább,nem áll meg.
Epilógus
Peter sikerrel folytatta kutatását tovább,a feltárt ősi lapocka,lábszár csontról.Levett mintáit kutatásának eddigi eredményeit elküldte egy másik tudós kollégájának Ausztráliába.Az alaposan tanulmányozta a mintákat,eredményeket.Utána nézett az előbbi hasonló eredményű kutatásoknak,összevetette a kapott eredményekkel,s meglepő felfedézesre jutott.Érdekes,izgalmas eredményre mely felrázza majd a tudós társadalmat.Kutatók ezrei fogják ellepni a külvilágtól elzárt kis hegyi falvat az már biztos.Ő maga is lázban égett,azonnal összecsomagolt,repülőre ült.Útja célja a kis hegyi falu,ahol Peter végezte a kutatásokat.
Mielőtt útnak indult,felhivta Petert telefonon,de Peter nem vette fel.Igy szólt asszisztensének,adjon fel Peternek táviratot,azonnali kézbesitéssel.A táviratban ez állt :
… Tisztelt Kollága! … Stop! … Az eredmények megvannak! … Stop! … Azonnal utazom a helyszinre! … A lelet szenzációs! …Stop! …Egy óriás alligátoré! … Stop!... Kutatást azonnal folytatni! … Stop! … A költségekkel ne törődjón! … Stop! … Holnap reggel érkezem! … Stop! …Várjon rám! … Stop! … Hívni fogom,amint Megérkeztem! … Stop! …
Az asszisztens nő azonnal telefonált a helyi postafiókra.Bediktálta a táviratot a telefonba,megadta az előfizetési számlaszámot,majd dolga végeztével összecsomagolt ő is,indult a professzorral együtt.Mellette volt a helye,ez a munkája.
Figyelmét elkerülte egy szemtelen papparazzi,fotós,újságiró,aki a résnyire nyitott titkársági szoba ajtajában állva kihallgatta a telefonbeszélgetést.A fiatal férfi azért jött,egy tudományos interjút kérjen a professzortól.Elégedetten összedörzsölte a kezét:- Ez aztán a hír! - futott át agyán,amit rögtön cselekvés követte.Csendesen,észrevétlenül távozott az előtérből.Kiment az épületből,azonnal autójába ült,majd elrobott.útja a szerkesztőségbe vezetett.Még volt ideje arra,bekerüljön az esti nyomtatásba,és másnap reggel megjelenjen az egyik legnagyobb napilapban.
Másnap reggel az utcákon rikkancsok kürtölték világgá a szenzációs eredményt.Eldugott,külvilágtól elzárt kis faluban óriás krokodil maradványaira bukkantak!Valószinüleg több óriás krokodil maradványa is lehet ott!A világ kiváncsian várja a fejleményket korunk legnagyobb felfedézéséről! - ezek s hasonló föcimekkel oldalukon jelentek meg a többi újságok is sorra.Tele voltak az őslény felfedezésének hírével.s különböző tudósok nyilatkozataival.Érvek,ellen érvek sorai,de biztosat senki sem tudott.Találgattak.
Ezzel Peter,Yvette kalandjai még csak most kezdődtek el igazán.Hőseink még több,még veszélyesbb kalandok elé néznek,mint eddig bármikor.
Vajon szerelmük kiállja-e a megpróbáltatásokat,újabb kalandokat?Találnak-e újabb leleteket,s ha igen,titokban tudják-e tartani?A kincsvadászoktól,orv vadászoktól meg tudják-e védeni meg ne kaparintsák,s adják el a fekete piacon,a kapzsi gyűjtőknek?
Rengeteg kérdés,mely válaszra vár,de ez már egy másik történet,vagy éppen ennek a folytatása?
