Elküldve: 2007 Szept 1 Szomb 20:10 Hozzászólás témája: 36. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide -csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
Elküldve: 2007 Szept 2 Vas 13:15 Hozzászólás témája: Félek
Látod a múló évekkel, hogy elszáll az élet,
hajunkban már néhány ezüst szál ragyog,
szívünk megfáradtan, lassulva dobban,
de mámoros érzéssel, ha karjaidban vagyok.
Félek, egyszer megszűnik az idő, a gondolat,
nem marad csak álmunk rejtett otthona,
miben megtaláltuk vágyunk ezernyi kéjét,
s elhagyni nem szeretnénk soha, de soha.
Mondd mi lesz Velem nélküled, magányosan,
s mi lesz Veled, ha Én már nem leszek?
Kinek kezét fogod ily őrült szerelemmel,
kinek mondod százszor azt, hogy szeret.
Tudnod kell, a sorstól kaptunk még egy esélyt,
nem hagyhatsz el soha, örökre szeress,
ha egy nap végleg búcsút intünk egymásnak,
Én ott a síron túl is fogva tartom kezed.
Elküldve: 2007 Szept 2 Vas 13:48 Hozzászólás témája:
Végítélet kezdetén
Álomtalan álomba dermedve a tinta éjben
kihűlt lávába belefagyva a hegyek gyökerében
ott hevert vagy tízezer földi éve mozdulatlan
rezzenetlen mégis izzó indulatban
az Ősgonosz, az Ősgonosz…
De most –hallga!- valami halkan kattan
a hüllő-szemhéj hirtelen felpattan
és mindent elönt a szörnyű sárga fény…
Mert az összes ősi törvényt megszegve, amit csak lehet
minden szörnyű bűnt elkövetve, Ti silány és satnya emberek…
feloldva kő és érc és átok pecsétjeiből engem…
Felköltöttetek!
a kör legszélén lebegek mozdulatlan,
nem érzek félelmet és ez oly szokatlan,
de aztán a mélyből észrevétlen
útnak indul az ismerős-ismeretlen
vibráló remegés
egy lassú áramlás magával ragad,
áthatolva rajtam részévé fogad
s alattomban rabul ejt a gyorsuló ütem,
mely fokról-fokra úrrá lesz
izgatott szívemen
a sötét víz már habzik és forrongva tombol,
vad erővel tör föl, mint egy ősi törvény
szemébe néztél és Ő visszanézett,
mélyébe ránt már
a kíméletlen örvény.
Ez a vers kizárásra került, mivel egy szerző egy verssel szerepelhet, a szabályok értelmében.
Elmúlt az ifjúság - pedig de szép volt! -
rózsaszín felhők úsztak fent az égen,
szívem repült és szerelmesen dalolt,
kinyílt a világ, maga volt az éden.
Elmúltak az évek - fénytelen a fény,
a zsongás elmaradt, minden csak álom,
megkopott, mint egy poros ponyvaregény,
ám emléke él, ma is forrón lángol.
Lesznek-e még röpke, vidám kis szelek,
lesz-e majd még merülés a fény felé,
létezik-e számomra egy kis rejtek,
mely repít a gyönyör és a vágy elé?
Vagy sóvár lelkem, ledőlt falak mögött
tovább álmodozik a ráncos múlton,
amíg égre festett csillagok fölött,
kezem a semmibe - hasztalan nyújtom.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
