Elküldve: 2007 Nov 10 Szomb 7:25 Hozzászólás témája: 46. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Elküldve: 2007 Nov 11 Vas 23:13 Hozzászólás témája: csak egy kristályszív volt
Csak egy kristályszív volt, mi darabokra tört,
csak egy élet, mit végleg elrontottam, talán az
elején, mikor megszülettem, s büntetésként egy
másik életből, újra visszahoztam. Sok esetben
hittem és számtalan esetben bíztam, de mindig
ütést kaptam, ha új érzésért vívtam. Már nem
kell a szépség, nem kell az álom, sok mindenért
megfizettem, de nincsen mit sajnálnom, ez az
élet ilyen, talán lesz egy másik, hol ez a didergő
szív, többé sosem fázik. Hazugkristály kövekből
építettél csodás palotát, mely erős falú börtönné
vált, hol csak a halál várt. Két kezeddel loptad el
arcomról a mosolyt, mely a reménytelen jövővel
a messzeségbe sodort.
Elküldve: 2007 Nov 12 Hétfő 8:45 Hozzászólás témája:
Hazugságkristályok
Hazudtad a Napot
a fénylő csillagot
égszínkék életet
habos cukorfelleget.
Hazudtad a jövőt
az éjbe merülő mezőt
álmatag holdfényt
tündérarcú csodalényt.
Hazudtad a jeget
kristályos hópelyheket
virágillatú dombokat,
melyen a szél nyújtózhat.
Hazudtad a szerelmet
a bölcs gránitköveket
hullámzó tengert
boldog delfineket.
Ma hallgat minden
nincs rá szó,
nincs rá felelet,
s a hazugságkristályok
mind némán
köröttem hevernek.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2007 Nov 12 Hétfő 9:10 Hozzászólás témája: hazugságkristályok
hazugságkristályok
kiszórtam lábaid elé
hazugságkristályaimat.
kiürült a zacskó.
benne semmi nem maradt.
lemostam testemről
hosszú évek csillámló porát.
itt állok pőrén előtted.
hideg van.
elkelne egy nagykabát.
Csatlakozott: Sep 30, 2007 Hozzászólások: 3 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Nov 13 Kedd 17:30 Hozzászólás témája: Kristálygyűrű
A kristálygyűrű
Lelkemben őriztelek,
mint visszatérő látomást,
mint legszebb alkonyát
a télnek,
mint csillagtalan éjek
világító fellegeit.
Most is látom szemeid
nyílt tekintetét,
hallom őszinte szavaidat.
De azt írtad,
nem jössz többé !
Feledjelek el !
Már ne várjalak !
Szent Ég !
Feleség, gyermekek,
egy népes kis család,
az ami igazán a tied?
akiket valóban szeret a szíved?
Csak röpke kábulat?
Egy kis botlás volt az egész?
Értsem meg,
hogy végleg visszamész?
Írtad, hogy, őrizzem
kristálygyűrűdet,
amit itt hagytál nekem,
legyen szép emlékem rólad.
Ezt meg hogy gondoltad?
Hát mozsárba tettem
és összetörtem kristályodat,
most ezer apró üvegként
tündököl a küszöb alatt.
Mindenki rájuk léphet,
aki erre jár!
Mert én is tudom már,
csak talmi üveg
ropog a talpak alatt,
azt hiszem téged sirat
a sok vacak törmelék,
mint széttiport emléke
egy hazug szerelemnek.
Nem siratlak !
Ne írj ,
.......ne szólj,
................ne gyere többet !
Elküldve: 2007 Nov 13 Kedd 18:28 Hozzászólás témája:
Hazugságkristályok
Míg kristálypohárból a szavaid ittam,
számomra úgy tűnt, ez maga a hittan.
Szétmarta a lelkem egyre több friss tályog,
amikor rájöttem: hazugságkristályok.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2007 Nov 15 Csüt 19:32 Hozzászólás témája:
A keserv
Epekedő vággyal bolyongok fény után,
régmúlt szerelem miatt fut űzött lelkem -
ábránd volt, vagy egy balga szerelem csupán? -
szívem megtörten zokog, sír e keserven.
Virrasztottam annyi, de annyi éjen át,
hiába szállt rám a kínzó vágy, a mámor,
éreztem a reménytelenség hűs fagyát,
ahogy dermesztő karjával ölel, átfon.
Fásult lelkem hazugságkristályok tépik,
torkom feszengve szorong a kétség alatt,
félelmeimet, Ámor nevetve nézi,
s én suttogva kérdem: - Szeretnem nem szabad?
Ajkára a hosszú, méla csend rátapad,
mégis fülembe súgja: - Ébredj... vége van!
Szárnyal már a holnap, új szerelmet fakaszt,
- ám addig én sírok..., zokogok hangosan!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
