Elküldve: 2006 Júl 24 Hétfő 7:43 Hozzászólás témája: 30. heti versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseket ebbe a topicba csütörtök éjfélig, péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést a szavazóktól.
(Felhivjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló jelölése (szavazat) a kiértékelésnél nem minden esetben kerül beszámításra.)
A versverseny 2006 25. hetétől egy kis módosítás lépett életbe.
A verseny akkor lesz érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén szavazásra nem lesz lehetőség.
(Ezért nagyon fontos, hogy TE is megtiszteld a többieket verseddel. Köszi!)
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Júl 24 Hétfő 20:59 Hozzászólás témája:
Maga volt az édes csoda
Álmainkban a gyermekkor él és lángol,
Az volt maga, a képtelen, édes csoda!
Sokszor feltűnik – akkor ébren is álmodsz,
Bár tudod, visszatérni, már nem fog soha.
Rémlik tündér-rege, kakaó és mese,
Hogy anyu ölében sírsz, ha fáj valami,
Vagy, ahogy rosszat teszel - figyeled les-e?
Bár messziről a dorgálását hallani.
A kedves, régi szavak játszani hívnak,
Ismét királylány lehetsz, vagy rút mostoha,
Érted a hercegek kemény harcot vívnak,
Bájos lehetsz, szép, okos és nem ostoba.
Ám az időt megállítani – nem lehet,
Rohannak az évek, soha meg nem állnak,
Emlékek őrzik az elmúlt szép perceket,
De aztán kacagva ők is tovaszállnak.
Szomorúan járnak, mint a bús zarándok,
Álmainkkal kezet fog, siet a gonosz,
Itt hagynak, mint a hűtlen, hamis barátok,
Nem törődve azzal - mily kínokat okoz.
Kapaszkodj hát meg az emlékekbe bátran,
Ne félj, mert boldogtalan soha nem leszel,
A víg gyermekkort hívd segítségül már ma,
S akkor az élet sűrűjében - el nem veszel!
Csatlakozott: Nov 28, 2003 Hozzászólások: 3013 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2006 Júl 25 Kedd 9:47 Hozzászólás témája:
Őrizd a mesét
Kisfiam, Te csak játszd az életed,
játssz vele, míg engedi, hogy kézbe vedd,
hisz' úgy gurul, mint kék üveggolyó,
fut, mint csermelyből lett hatalmas folyó.
Játssz, hisz’ Neked a világ még mese,
rád vár a legkisebb királylány keze,
lehetsz lovag, vagy maga a sárkány,
egész életed egy gyönyörű talány.
Lelked mélyén maradj mindig gyermek,
folyó is őrzi az ér vágta medret,
járj nyitott szemmel, játssz tiszta szívvel,
játssz, mert minden mese véget ér egyszer.
Elküldve: 2006 Júl 26 Szerd 14:14 Hozzászólás témája: Az első kilenc év...és Apa
Talán súlyosabb percekkel
várakozott minden teli óra
Kertünkben vörös fényben
lángolt a pünkösdi rózsa...
és ott volt Apa...Igen, Apa.
<br>Egy rossz gyermek, aki
játékát könnyedén töri szét
Várja ébenfekete hajú apját
hogy hozzon egy új mesét...
<br>A Made in Hungary dallama
A tüzijáték megannyi csillaga
Borotválkozás utáni arcszesz
finom illata...és Apa, igen...
<br>Nézem még kék szemének
igéző sugarát...Látom, ahogy
Zebegénynél átússza a Dunát
Utazom repülőn és vonaton
Vele.Ne mondjátok, hogy nincs,
Lélegezni sem tudnék nélküle...
<br>Mosbach. Vursli-virsli-sör és
Dolce farniente...Talán az
"Itt maradunk, csak mi, ketten"
bús, mindenre elszánt igérete...
Érző-értő-okos-hűséges szeme
..............................................
Úton. Mindig csak úton...Látni,
égni, élni, vágyni vágyni jó!
Játék az élet, ott repül fenn
egy kishajó. Benne szitakötő
szárnyú vidám angyalok hada
Ott mosolyog rám ő is, látod:
Apa...Igen, édes, jó Apa...Apa..
Elküldve: 2006 Júl 27 Csüt 18:01 Hozzászólás témája:
Kavicsok
A szomszédba hoztak egy kocsi
sódert. Fél napom ráment, míg
találtam néhány formás kavicsot.
Nem bántam, hogy leégett a
hátam, tudtam, Tominak mindent
eladhatok. Tizet fizetett a sonkás
zsemlémért, ötöt az almáért, amit
amúgy is utálok, de mami szerint
kell a vitamin. Alig maradt pénze,
a kövekre nyolc jutott. Délután
rájöttem, igaza volt apának, mami
nem ért az üzlethez. Most is leszámolta
a nyolc forintot, amint Tomi anyja
kiabálni kezdett. Tomi legyen csak
boldog a kavicsokkal. Holnap pizzát
viszek, de azt már nem ő eszi meg.
Elküldve: 2006 Júl 27 Csüt 18:28 Hozzászólás témája:
Nézd a gyermeket!
Nézd a kisgyermek szemét!
Ragyog benne az őszinteség!
Nézd a tágra nyílt kíváncsiságot!
Melyet nem fertőzött meg semmi még!
Nézd, hogy nyújtja kis kezét feléd!
Tenyerén hozza ártatlan szívét!
Látod önzetlen, rajongó szeretetét?
Vajon milyenné teszi a világ életét?
Nézd, hogy árasztja érzelmeit!
Ha sírni kell, hát ontja krokodil-könnyeit!
Nem nyeli vissza fogszorítva,
bőven hullatja lelkének kín-cseppjeit.
Nézd és hallgasd, hogy nevet!
Kacaja kicsiny szíve legmélyéről tör elő.
Magával ragadó és mindent elsöprő.
Trillája fázós lelkedet melengető.
Irigylem Őt! Hófehér lelkét nem pettyezte még a bűn.
Övé minden lehetőség… a titokzatos jövő.
Regénye nincsen még megírva,
Élete tiszta, fehérlapú könyv.
Jó nézni Őt! Elmerülni szivárványos tekintetében,
Várni, hogy mosolyával megajándékozzon végre,
s, hogy néhány pillanatra a hazug, álszent világból,
e kis emberpalánta csodavilága magával ragadjon!
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2006 Júl 27 Csüt 18:48 Hozzászólás témája: A felfedező éneke
gyermekkoromban a tápéi falusi
ház maga volt a csoda.az udvaron
hatalmas sárgabarackfa, felmásztam rá,
és kezdődhetett az édes gyümölcsök tora.
mama főzte üstben a rotyogó lekvárt,
mellette topogott egy nagy szelet kenyér,
várta már türelmetlen, hogy mikor lesz kész,
mert pocakja enni kért. a nagy diófa hűvösében
könyv nyitott a világra kaput. olvastam nyolc évesen
tágra nyílt képzelettel a prérik hősét, Winnetou-t.
a képzeletemet leginkább a padlás fogta meg.
furdallt a kíváncsiság, hogy sötétje vajon
mit rejteget. poros ládákban elfeledett kincsek,
régi fegyverek, értékes csodák? pókhálós
szekrényekben tündérek, törpék, sárkányok
várják a feltámadást? egy délelőtt nekivágtam
az útnak én, a nagy utazó. lelkemben a felfedezők
kalandvágya, zsebemben egy csomag cukor.
hegymászókat megszégyenítő bátorsággal
kapaszkodtam a létrán fel. izgalmam egyre fokozódott,
a szívem a torkomnak felelt. elértem a padlásajtót,
itt az ígéret kapu! ha kinyitom, előbukkan egy dzsinn
és köt a világ talpára kérésemre útilaput.
másztam tovább és vártam, hogy egy tündérvilág
varázsol majd el. helyette nemhogy tündérkert,
a semmi felelt. galambok palotája volt az elképzelt
varázskert.
csalódásomban hát mit tehettem én? megettem
a csomag cukrom és maradtam gyermek ezen a
földtekén.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
