Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2006 Júl 31 Hétfő 5:24 Hozzászólás témája: 31. heti Anonym versverseny
Az ANONYM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig bezárólag. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONYM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek mehetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben egyik héten a téma, másik héten a cím lesz előírva, felváltva a másik versversennyel...
Elküldve: 2006 Aug 1 Kedd 16:37 Hozzászólás témája:
200631/1
csitesz: Aratás
hej 'jóbarátim'!
pödörjük most bajszunk meg.
kezdődik az aratás, áll már a búza,
és körülöttünk szépséges leánysereg.
erős kezünk szorítja a kasza kemény nyelét,
előttünk vagy 10 Hold várja, hogy
csavarjuk el a gyönyörű lányok eszét.
dolgozzunk hát! ujjunkon nincsen gyűrű,
nulla karát,
fél szemünkkel meg figyeljük a
marokszedő lányok farát.
mire a nap lenyugszik majd,
érezzük a kemény munka hevét,
de félálomban ne felejtsük
kedvesünknek címét és a nevét.
learattunk minden termést
idekint a réten,
a lányok meg pihegnek
a hűvös erdő végen.
Kedvesem gyönyörű szőlőfürtként
csüng alá életem zöld lugasán
dús televényem ha egyszer ki is szárad
bölcs derűm napja még
beérleli tán...
Boldog lesz a szüret
vagy nekem, vagy másnak
és dús lesz a fürt egy víg lakomán...
Tavasszal ültettem a szerelem magját,
Kertemben neveltem, őrizve, vigyázva,
Olyan sokáig nem is hallhattam hangját,
Pedig álltam mellette, éjjel vigyázba.
A szomját oltottam minden lázas este,
Óvtam tűző naptól, rohanó, vad széltől,
Ajkán kívánságát mámorosan lestem,
S úsztunk mindketten az izzó szenvedélytől.
Kincsem mindenki bámulta és csodálta,
Messze párja nem volt, sehol sem a földön,
Ám jött egy fekete felhő, megirigyelte,
S viruló szépségét learatta - rögtön.
Virágát betakarította a gonosz,
Könnyezve néztem, ahogy elviszi tova,
Nem törődve azzal, mily kínokat okoz,
Hisz nem látom szerelemem – így már soha.
Aranysárga már a nyári mező,
aratáson virul a jövendő -
sokasodnak az aratók,
míg parlag maradt a szántó.
Oly sokan szeretnék learatni,
mit szorgos munkán lehet csak kapni...
egyet ide, egyet oda,
felet erre, kettőt arra...
Mind-mind a gazdag termést akarja,
míg a földet a gazda kaparja,
segítsége csak ígéret,
és belerokkan egy élet.
Aratnánk, de makacs már az asztag,
míg orrunkban a parlagfű arat,
szenvedélyen szüretel már,
és a koporsószeg kaszál...
Maradt a szél szárnyán néhány emlék,
s görnyedő hátak között visszanéz,
lángok fölött egy tekintet -
féltőn - kézével integet.
Deres, kopaszra fázott fák
között két ember siet
Egyiknek kezében mag van
A másik ujjai között
csontot talál a hideg.
Sötét lépte alatt megmoccan
a tavasz, ám nem érik be a mag
Szíve nehéz, lelke éhes, korgó
Most tán fizetne is, hogy jöjjön,
de csendesen kivár a Vetésforgó
Napot ringat a kalász, ott, ahol
ültetett, megáldott rügy fakad
Por, vagy mocsár e táj - Öröm
szitál. Életet arat minden pillanat
kertemnek a legszebb fája,
büszke ágnak két almája.
beérett az édes gyümölcs,
külhonira soha ne költs.
fogom meg hát két kezemben,
óvóm féltőn, szerelemben.
íze, mint az aranyló méz,
illata az Isteneké.
nézem hát, mint két szép csodát,
szeretem nappal és éjszakán.
náluk szebb más kertben nincsen,
drágábbak, mint minden kincsem.
epilógus:
így elmarad hát a nagy betakarítás.
de marad két gyönyörű almám
és a mindig beteljesülő vágyakozás.
Szoros ingujjban por lapul,
napszámon a szegénység jajdul -
szól az emlékem a szüretről...
Na és ma? Biztos, hogy jól van így?
Frakkra váltott a gyolcs már,
a port illatfelhőre cserélte,
és nem tűr ellentmondást ereje,
amikor a napszámot kicsörgeti...
Szükségtelen rosszá érett a szüreti bál,
a vígság csak kiváltságra jár,
míg a robot munka háta görbül...
Vagyon vagyon hátán – szent dolog,
a pénz piszkos illata nem lobog,
s a lelkiismeret térde sem kopik már.
…
Nem sok idő van már Uram!
Rövidesen megszenteljük az új kenyeret,
kevéske bort, szemet teszünk mellé,
megkapja trikolór szalagját a kosár,
a szentelt víz átjárja útját, s talán
néhány óra vígságot is oszt talpunk alá...
Kevés az idő Uram!
Hiszen már oly nagy a kár, hogy talán
egyszer már el sem jut hozzád a fohász...
Még borút dobott a reggel a kései tavasz nyakába,
de már a szomszédban égetett szemét illatán köszön a nyár.
A hóvirág nem bólogat csárdásra, míg
magyarságunk hátán passodoblézik a jelen.
Helyet szorítok magam mellett a nemzeti tudatnak.
Bár! Nem igazán lep meg, hogy csak néhányunkat ismer.
Illendően köszön midenkinek... Isten hozottal fogadom;
Amott szánalmas pillantásra méltatja a kemény gallér;
Szemből már erre sem telik, a felesek kardozása közben;
Gondosan húzza arrébb székét az öröklött nagyfenék;
Basszuson remeg a lagzis nóta ablaka, hiányzott a rockynál...
Szűken, de megvagyunk a magunk fél asztalánál,
míg asztaltársunk elnyomja a bagó nyelét
a „Dohányozni Tilos!” táblán... Aratás van, melynek
hangja a kocsma bűzén veszik, s a Híradó fényét is keresztbe töri
a közelgő záróra perlekedő kihirdetője...
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
