Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 5:31 Hozzászólás témája: 32. heti versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseket ebbe a topicba csütörtök éjfélig, péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést a szavazóktól.
(Felhivjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló jelölése (szavazat) a kiértékelésnél nem minden esetben kerül beszámításra.)
A versverseny 2006 25. hetétől egy kis módosítás lépett életbe.
A verseny akkor lesz érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén szavazásra nem lesz lehetőség.
(Ezért nagyon fontos, hogy TE is megtiszteld a többieket verseddel. Köszi!)
Csatlakozott: Jun 13, 2006 Hozzászólások: 41 Tartózkodási hely: Tata
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 12:28 Hozzászólás témája: Honvágy
Utazni vágytam. És látni, mit érdemes:
Más népet, kultúrát, hisz a világ oly színes!
Azt hiszed, ismered? Felét se láttad még,
Nem tudhatod máshol - más színű tán az ég…
Láttam arab bazárt: sok árust, limlomot,
Meteorákat és más görög templomot.
S tengert. Halászhajón esténként sült a hal,
Hírek Indiából: Áll még a Tádzs Mahal!
Végül elfáradtam. Láttam annyi szépet,
Oázist, szigetet, tengert - türkizkéket.
És ahogy nézem a hajlongó pálmákat:
Már hidegnek érzem a forró éjszakákat.
Egy kicsi országban jár mostan az eszem,
Kihez hűtlen vagyok, s tudom, nem jól teszem.
Más tájat, „vadregényt” lassan mind megunom.
Hazavágyom. Gyökerem kitépni nem tudom.
Magyarország. Hazám, meleg otthon nékem.
Idegennek mi? Csak kis folt a térképen.
Nem olyan gazdag és „tengere” is csak egy,
Tenger az vagy csak tó – minekünk egyre megy!
És szülővárosom… vajh’ milyen azóta?
Kisvonat jár még? Für Elise-t kong az óra?
Arrébb az Öreg-tó, s partján a sok gyerkőc,
Ilyenkor sziklán már napozik a teknőc.
János szobor áll őrt a tatai várnál,
Pelyhes kiskacsákra vigyázva lábánál.
Zöldell az Angol park, a színpad is szépül
Ő már a nyári musical-estre készül.
Közeli hegyekben mennyiszer túráztunk!
Nem érdekelt az, ha dörgött, vagy eláztunk.
Hol a Turul madár kőszárnyát tárja szét,
Kilátóról néztük, mily smaragdzöld a rét.
Alábújhattunk, ha ránk szakadt az eső,
Ott vártuk, vártuk, a nap mikor jön elő.
Néha a késői tavaszban még fáztunk,
Vagy a meleg nyárra is hiába vártunk.
Szól régi dal: Turul madár, mikor lesz nyár?…
S nem marasztal semmi, kis hazám jövök már!
Oázist, s tengert mind magam mögött hagyok.
Reptér, könny, ölelés: „Mama, itthon vagyok”!
Csatlakozott: Dec 23, 2005 Hozzászólások: 2351 Tartózkodási hely: Zagyvaróna
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 13:02 Hozzászólás témája:
Honvágy
Törött szárnyú, néma pacsirta,
mégis a mező fölött dalolna,
mező zöldje, illata nélkül,
most épp önmagának fütyül.
/-/
… Kurvák lába közé szorítja a megélhetést -
néhány papírtörölközőt vág arcunkba -,
és még azt is elvárja, hogy éljenezzük... Mi van?
Mi történt ujjaimmal, hogy a rakoncátlan
csikó erejével húzzák ki a sorokat belőlem?
Mi a túró ez? Szeretném – jó gyerekként -
a hátam mögé tenni, mint az oviban.
Nem megy... Ragasztó! Jó ötlet.
Adagnyi a zsebbe... lazán belenyúlni...
Nem jön össze... Nem ott ragad, ahol kéne...
Kiszabadul, és szabadon verdesi a betűket...
… Minden rendben van. Remekül élünk;
néha sem rúgunk be; napestig görnyedünk
a melóban; nem tojjuk le a szomszéd
kutyájának vonyítását; bő lén futtatjuk a pörköltet,
s a tésztát sem csenjük el belőle; nyugodtan,
piros arccal tekerjük maxra a fűtést; s nappali
fénnyel árasztjuk éjszaka is a szökőkutat...
Spriccel. Ideiglenesen felszabadítom a szobai lavórt,
ott kevésbé csepeg a radiátor. Pontosan kimérem
a szökőkutam landolásának helyét. - Vékony a sugár? -
kérdi a szerelő. - Holnap vagy holnapután? Tízes?
Az a minima? Kiszállás? - Mese-mese-meskete...
Négy óránként megtelik. Üríteni kell.
Nem rossz munka. Felváltva még jobb...
Az idén meg is lesz a munkánk; üdülni
sem kell mennünk; nem hallgatunk pletykát sem,
mert egy rossz lavórváltással elment a villany;
így nem kell azt sem fizetni; a postás már
mindent tud, és a fürdőbe hozza a levelet;
a zuhanyzó csapja sem gond már, hiszen
spriccel, s csak alá kell állni... Mi ez?
/-/
Csak még egy kicsit! Egy órát! Na!
- Megyünk a strandra, aztán Potosba.
Ugorj, mert már most is rekkenő a hőség!
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 21:29 Hozzászólás témája: honvágy
amikor elindulok tőled,
éppen akkor érkezem.
amikor búcsút intesz kezeddel,
köpenyem nálad leteszem.
amikor máshol ér a hajnal,
reggel nálad ébredek.
amikor könnyem áztat idegen földet,
tisztító kendőm te leszel.
nem élek már a múltban,
a "most"'-ban vagyok itt.
csábítanak új határok,
a kandalló tüze "nyugira" int.
szállnék én az égben,
tej-ízű dombok,
selymes völgyek felé.
mennék, mennék,
de visszahív hozzád a
kéj, kéj, kéj.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Aug 9 Szerd 17:02 Hozzászólás témája:
<p align=center>Honvágy
Néha az ember, ha messzi távolban él,
Esténként sír és zokog benne a honvágy,
Mert itthon másképpen fúj a langy-meleg szél,
Régi emlék húzza - gondolata itt jár.
Az elhagyott, kis hazára búsan gondol,
S ekkor marja a fájdalmas, kínzó érzés,
Bárki is van mellette, s szerelem tombol,
Szíve, lelke hazavágyik – nem is kérdés.
Mert lehet bárhol, és bármilyen szép a táj,
Kecsegtet, hívhat fényével a nagyvilág,
A haza, az otthon melege, néma bár,
De számára mégis - ez a legszebb világ.
Bár sorsa lehet, hogy szép, mégis ostoba,
S hiába szól gyönyörűen, most bús a lant,
Tudja, az élet szép, de olykor mostoha,
Ám szeretné - ha itthon hullna rá a hant.
Mert itt másképp köszönnek a dús lombú fák,
Más a zöld mezők, a virágok illata,
Mindenhol fűti a szeretet, a honvágy,
S bárhol is él - szíve darabja itt marad.
Csatlakozott: May 16, 2005 Hozzászólások: 253 Tartózkodási hely: Oroszlány
Elküldve: 2006 Aug 10 Csüt 17:48 Hozzászólás témája: Honvágy
…aztán kimentünk a tengerpartra,
A „jaj de szépek” mögöttünk voltak.
Kikötőben halászok söröztek,
Gyönyörű spanyol-nótát daloltak.
Látványnak, fülnek feledhetetlen.
Úsztam-úsztam sós ízzel a számban,
Hajó üvölt, - giccses képnek vélnéd-
Miképpen azt én is annak láttam.
Éjfél előtt felébredt a város,
A nagy ÉLET fényekkel volt tele!
Sétáltunk, hogy lássunk, köszöngettünk,
Hiába…nem is figyelt senki se.
Szállodánkban tenger illat várt ránk,
Fényesültek az elalvó arcok…
Álomtalanul azt kérdezgettem;
Vártok e rám Duna-Tisza partok?
.................................................
…majd mesélek tele széppel, jóval,
(A virrasztásról mélyen hallgatok!)
Igézhet kék ég, tenger, nagy hajó,
Mindhiába...ott, hontalan vagyok!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
