Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 5:37 Hozzászólás témája: 32. heti Anonim versverseny
Az ANONIM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig bezárólag. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek mehetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben egyik héten a téma, másik héten a cím lesz előírva, felváltva a másik versversennyel...
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 7:22 Hozzászólás témája:
200632/1
Lacoba: Máglyák a szerelemnek
Kánikulában botladozik a fény,
derűs mát önt a rigó fészekalján,
hogy szél szárnyára vegye pihe testét,
s bátorítsa a szállítós fiókát...
Majd meggyújta a dédelgetett rőzsét,
míg kacér dallam járja a szilvafát,
füstkarika bojtot köt ágaira,
hiszen csak olajat vet vágyaira.
Az ágacskák lángra kapnak untalan,
szálló múlt hamuján erőt gyűjtenek,
újra és újra reményt babusgatnak,
mert máglyán izzik mindig a szerelem...
Egyszer gyűrött könnyek - sajgón – lobognak,
majd forró csókok tüzén egy új ébred,
hogy együtt kacagják a csacska esőt,
s sziporkázó szikrán kezdjék a jövőt.
Lassan leszáll az éj. Csak pislákol a parázs,
Nincs őrült lobogás, nincs izzó tűzvarázs.
Hamvad a zsarátnok, szelíd, csak melegít,
Búbos kemencévé lángkohót szelídít.
Mit akarunk mi itt? Tán szalonnát sütni?
Amíg csak forró, a vasat addig ütni!
Nekünk csak úgy jó a tűz, hogyha eléget,
Nem akarunk hamvadó langy-melegséget!
Olajat rá, gyerünk, lángja égig csapjon!
Rá minden szerelmes tíz hasábot rakjon!
Építsük a máglyát, nagyra, hatalmasra,
Minden emberfia messziről láthassa.
Gyenge tűz nem lehet szerelem és mámor,
Amit csak könnyedén kiolthat egy zápor.
Így mit árthat neki? Lesz egy kicsi füstje,
Forrhat rajta tovább Aphrodité üstje!
Idd csak, idd ki bátran! Érezzed hatását!
Ezernyi tűzkígyó járja vad vágy-táncát,
Máglya körül vonaglik megannyi izzadt test,
Míg égaljat pirkadat vörösre nem fest.
Reggel majd kócosan ébred a józan ész,
Gondolja: „Még egyszer ilyet te át nem élsz!”
Csak tanuld meg szítni lángját a parázsnak,
S minden éj egyformán lehet majd varázslat…
először keresek betűket.
e-ket, l-et, z-ket.
majd rakok belőlük össze szavakat.
lágyat, keményet, szépet.
a szavakból állítok
gyönyörű mondatokat.
melyek egymásnak támaszkodnak,
és mesélnek magukról
ki nem mondott gondolatokat.
elkészült ím a máglya.
már csak szikra kell, hogy
az élettelen fahasábból
tisztító tűz legyen!
gyújtsd meg most ezt a
máglyát izzó szavaddal!
és kiálts az égre fel!
közben ölelj át szorosan,
suttogd azt fülembe,
hogy a tegnaptól el!
ha elmúltak már a viharok,
a kihült máglya helyén
nincs semmi verem.
a langy eső hullik,
becéző szavak jőnek,
mondd ki azt, hogy ez egy
máglya-szerelem.
Egyszerű, jámbor lélek volt Walter,
nem vér tapadt hozzá, hanem malter,
köveket pakolt egymásra ezerszer,
építőmester volt ő, míg egyszer
egy hangra rezzent: "A templom is ég!"
Sorsa így lett munkanélküliség.
Lázadás gyúlt lángra a parasztoknál,
felégettek sok úri portát azon oknál
fogva, hogy betiltotta a szerelmet
az egyszerű népek közt holmi papi rendelet.
Megnőtt a póri népszaporulat,
az egyház nem nézhette, hogy mulat
a csőcselék egymás szerető kedvére
téve, pedig, hogy pezsgett sok ifjú vére!
Így történt, hogy Walter pályát váltott,
miután a vérpad mellett állva száját tátott
mivoltában kérdőjelek halmazába omlott,
nekidőlt a tömegben egy romlott
erkölcsű nőszemély, Walter nem kevély,
de a testi kontaktus neki nem kedély
kérdés. "Kérd...és vidd!" Nyomta neki csecsét
a könnyűvérű nő, felvillantva eme becsét,
mire Walterünk villámgyorsan elillant,
és mivel épp nem dívott a pallos, nem fejsze villant
kezében egy hétre rá, hanem tűzgyújtó kovakő.
Hóhér lett! Csuklyában megbújva kérdezte: "Hova kő?"
Nézett kérdőn a főbíróra, kezében lángolt a fáklya,
középen szerelmespár kötözve némán nézte, hogy a máglya
Walter keze nyomát dicsérőn szép gúlába
rakva (istenem, hol egy korty aqva?) a bíró "ú" lába
türelmetlenül dobbantott, a rakás aljára mutatott,
Walterünk kezében a tűzzel izgágán matatott,
a csőcselék egyik fele sikoltott, a másik ünnepelt,
hisz látványosság ez is, gyújtsák már a lepelt!
Ami a gyönyörű szerelmespár ifjonti testét fedte,
a lány ruhájának lenge vásznából átsejlett zsenge keble,
Walter a szigorú bíróra nézett, majd a szép lányra,
szeme oda-vissza keringett, e gyilkos tűz találmányra,
mely a testeket elhamvasztani volt hivatott,
eltüntetni hamuvá e világról, talán hiba ott...
Ekképp történt, hogy e nap nem lett a pribék ünnepe,
lángolni nem a máglya kezdett, hanem a bíró ülepe,
mivel Walter keze nyomán az kapott lángra,
jótékony, bárgyú szemekkel nézett a halálraítélt lányra.
S mint tudjuk; a nép kedve olyan, mint a változó szél,
a zúgó tömeg hamar felbolydult, lázadni gyorsan kélt,
az ájtatos, jómódú réteg remegve félt, menekült a főpap is,
ki valójában a legnagyobb bűnös, álszemérme hamis,
kisgyermekeket megrontó, erkölcstelen, csősz-prédikátor.
Így menekült meg Walternek köszönhetően a két bátor
ifjú a máglya haláltól, és hősökként, kéz a kézben távoztak.
Éltette a tömeg újra a szabad szerelmet, míg a bíró
vöröslőn lángolt a máglyán, és én, a krónikás, e történetet leíró,
láttam csak, hogy Walter szerényen állt valahol a szélen,
és magában jóízűt mosolygott e hírhedtté váló eseményen.
Később visszatért tisztes foglalkozásához; a kőmívességhez,
fohászkodott nyugalmas életért a magasságos éghez,
holmi nőkkel a testi szerelmet továbbra sem gyakorolta,
és senkit sem zavart magányos agglegény volta,
ha ismerte volna Platónt, ő lett volna rokonszenve tárgya,
néha bizalmasan rákacsintott Riska, a szomszéd tehene. Trágya,
bágyadt, egyhangú sorsát átadta minden természetes elemnek,
és évente egyszer - emlékül - máglyát gyújtott a földi szerelemnek.
A szíved számára gyógyír a szerelem,
Mikor meleg éjszakákon meglátogat,
Ha nem talál viszonzásra – gyötrelem,
Mely feldúl, s a szenvedésbe nem válogat.
De, ha a várt szerelem beteljesül,
Szomjasan iszod, simogatod szavát,
Elhagy az értelem, bánatod semmisül,
S dúdolod egy életen át - a dalát.
Nem akarsz messzi, a világba szaladni,
A felhőtlen boldogság belőle ered,
Már nem tudsz többé tőle elszakadni,
Nappal is álmodsz, s vígan hunyod le szemed.
Bár a szerelemnek néha - máglyát kiáltasz,
Mégis örülsz, hogy mellette kiállhatsz.
A szerelemnek gyújtott máglya – csodás,
Éjszakákat ragyog be, tűzének fénye,
Elraboltad szívem, éjjel enyém voltál,
Álmodj csak szerelmem – aludj el végre!
Álmainkban úszunk az idők folyamán,
Csillogó két szemed ragyog, magába zár,
Körülöttünk nevetve fut a borostyán,
Ajkam szerelmesen suttog, s karjába vár.
Te vagy az élet, te vagy a nagy titok,
Melytől a bús lét, ismét szebb, édesebb,
Tüdőmbe illatodból - nagyokat szívok,
A szerelem veled itat, zsongat édesen.
Csak álmodj, mert fut a lét, a halál arat,
Ám ha ölelsz, máglya ég – s a szerelem marad!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
