Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig bezárólag. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek mehetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben az alábbi t é m á b a n várjuk a műveket:
Ősszel is lehet tavasz.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Szept 18 Hétfő 6:10), összesen 1 alkalommal
látod a felhőket fönt az égen?
duzzadó, büszke vitorlával hajóznak
biztos kikötők felé.
látod a szőlőnek fürtjét?
csillapítja éhed, édes leve
boldogság-szőnyeget terít lábaid elé.
számolod már arcodnad ráncát?
most, úgy szeptember felé.
érzed a szerelem hiányának súlyát?
válladon nagy teher,
meg a "lét a tét".
símítom ráncaid.
segítek terhedet cipelni.
közben udvarolok ezerrel.
mosolyogsz és várod a záró rímet:
vajon mi a szösz lehet az?
légy a párom,
megfordítom Néked az évszakokat,
és így
ősszel is lehet tavasz.
Elültek már a tüzes, nyári esték,
de tartja még magát egy piciny virág,
lenge ruhácskáján sárguló festék,
- ősszel is lehet gyönyörű a világ -
szórja a tavasz mámorát szerteszét,
míg kései szerelem rázza a fát...
Apró ráncon őszülő tincsek nőnek -
s mégis - ; az alkonyban is Őt szeretem.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Szept 18 Hétfő 6:09), összesen 1 alkalommal
Sebesen futnak a fürgelábú évek,
Látod? Hajamba fehér hálót szőtt a pók.
Vágyak elsüllyedt hajói közt élek,
Ajkamon megült és elfáradt a szó.
De míg szemed kékjének emléke integet,
Virulsz bennem, mint őszben a tavasz,
Fülemben egy régmúlt dallam megrekedt,
S vele szívemben örökre itt maradsz.
A múlt kísér, nem lehet elvenni tőlem,
Olyan jó álmodozva felidézni,
De visszahozni senki nem tud nekem,
Hisz a halálból nem lehet visszatérni.
Hiszem, hogy találkozunk – nem tűnhetsz tova,
A remény bennem él - nem hal meg soha.
Lomha ősz járt. A hátamon éppen,
Viszketések helyét keresgéltem.
S hogy nem értem el - mért értem volna-?
Jó volt vakarózni, egy viharvert pózna.
Míg kéjesen hátamat riszáltam,
Magamat egy dallal megkínáltam,
Valami ősz-búcsúról szólt dalom,
Rám rivalltak; hamis, de meg sem hallgatom.
Az égre nyíltak hűvösült szelek,
Meséltek csodás történéseket.
Ringatott a látkör furcsa bája,
Langy-kikelet szeret, ölel mostanába.'
....................................................
Lomha ősz járt. A hátamon éppen
Viszketések helyét keresgéltem.
Tavaszérzet zsiborgott a számon,
Többre nem emlékszem, elnyomott az álom.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Szept 18 Hétfő 6:12), összesen 1 alkalommal
Nem tudtam én azt annak idején,
hogy tavasz is lehet ősz idején,
hogy lehet sírni édes könnyeket,
s nyáron is érezni téli hideget.
Régen történt ez, miről most dalolok;
látom magamat: még kamasz vagyok.
Naphegyi zöld, nyári lombok alatt
vakációztam, ó boldog nyarak!
A szomszéd kertben nyílt száz virág,
virágok közt egy fehér hintaágy;
a hintaágyon egy szép, szőke lány,
idősebb, mint én: huszonvalahány.
Őt láttam meg, ahogyan álltam ott,
miután kinyitottam az ablakot.
Nem nézett rám, csak olvasott.
Olvasott, csak olvasott;
Dosztojevszkijt olvasott.
Ó ablakok, ablakok;
Nyíló, csukódó ablakok.
Ó zsalugáteres, olajzöld ablakok!
A lány egy pillantásra se méltatott,
pedig lábánál ültem napokon át;
szótlanul hervadtak el az orgonák.
Aztán a történet úgy alakult,
egy lila fürt ott a combjára hullt,
rám-nézett a lány, s felnevetett:
csókkal ért véget az a fejezet.
S mert az ujja száraz volt nagyon,
kettőt lapozott a könyves-lapon,
de ezután már, ha újra lapozott,
ujjára nedvet már tőlem kapott…
Mert sodort minket a szerelmi láz,
háttérnek ott volt a villa-ház.
A szomszéd ház, ahol a lány lakott,
amikor éppen nem olvasott.
De ő csak olvasott, olvasott;
Sarte-ot és Camus-t olvasott.
Ó ablakok, ablakok;
nyíló, csukódó ablakok.
De véget ért a nyár, és elválni fáj;
várt az iskola, s az otthoni táj,
de múlt a tél s lett újra tavasz,
várt engemet az a fehér terasz.
S a lány, hogy a karjai közé vegyen,
ott a susogó lombú Naphegyen.
És egy kerti kút, a ház mögött,
mely kristály-cseppeket csöpögött.
Szerelmem egy éjjel oda futott,
s ott egy édes-sós csókot adott.
Édes volt csókja, édes a nyál,
annál a kagylóforma kerti kútnál.
S a csapból, mint vékony ezüst szál
halk nesszel csorgott a vízsugár.
Jaj, édes volt a csókja, édeset adott,
de a szemében könnycsepp csillogott…
S aztán csak olvasott, olvasott;
Thomas Bernhard-ot olvasott.
Ó ablakok, ablakok;
nyíló, csukódó ablakok.
S elmúl a nyár, jöttek őszi ködök,
szívem a távolból is hozzá szökött.
Ám jött a nyár, s hajtott a vágy - - -
de üresen nyikorgott a hintaágy!
Üres volt a kert, a ház, a balkonok,
gyomok verték fel a márványlapot.
A ház falát befutta egy vadrózsa-ág,
kutunk romokban: így csak a rozsda rág.
Hiába zúgtak a fák a fejem felett,
én csak nyeltem az édes könnyeket.
S jött egy álom, egy halk, rózsaszín,
csorgott a csap, s elveszett a rím…
… aztán kérdeztem a szomszédot:
hol a lány, ki a kertben olvasott?
És mondták ők: a lány eltávozott.
Eltávozott?! Eltávozott?!
Mit is jelent az, hogy eltávozott?
Azt jelenti, hogy az ablakok
zöld olaj festéke felkunkorodott…
Ó ablakok, ablakok
nem nyíltak ki már az ablakok.
Ó ablakok, ablakok,
soha már, az ablakok.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Szept 18 Hétfő 6:12), összesen 1 alkalommal
Messze ér az ősz levél, halottan ér a gyomba.
Bús hátán bogár remél, a mennybe jut porontya.
Bús bogárka könnyben ég,
körötte zúg
a mégsem,
ősz levélen nincs miért
feloldozást
reméljen.
Hát tavaszra vár a szú, az adna tán keresztet,
mert a szú ma oly hiú- tavaszt remélt de rossz lett.
Erdőbe jár az őszi szél, hull a levél s csak fújja szét.
Kihunyt talán a napsugár? A tarka szín is tompa már.
Az ajkadon sem ég a tűz, de gyermekünk még összefűz.
Közelebb ért az este is, ha reszketek, ölelj te is!
Együtt a tél sem oly hideg, csak aki hű, az érti meg.
Tavaszig várj, s ha ott vagyunk, talán a kétség is kihuny.
Legyen kint óriás bár a fagy, tavaszi lepkék ajka vagy.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
