Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig bezárólag. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben őszi képekt é m á b a n várjuk a műveket.
Kellemes alkotást kívánok mindenkinek!
Sokaknak a szíve kesereg most midőn,
Hosszú útjára indult a nyár septiben,
Újra itt az ősz, beköszönt a rossz idő,
S füstölgő kémények néznek a semmibe.
Észrevétlen kúszik felénk az elmúlás,
Búsul a sokszínű, csupaszodó erdő,
Göcsörtös fákat kopaszít a lombhullás,
Midőn szél söpör a rongyos, szürke felhőn.
Tovatűnt a vidámság, minden elcsitul,
Sárguló lombok közt levélszőnyeg zörög,
A fák koronája kesereg, nem virul,
S a mélysárga nap - fáradtvörösen hörög.
A hajnal már ködfüggönyt húz a szemére,
Hegy mögül lesi a haldokló világot,
Puha felhőtakarót von a mellére,
És az út mentén gyűjt hervadó virágot.
Én mégis ekkor élek, ősszel születtem,
S ha összehúzom magamon a kabátot,
Akkor a csípős hideg nem marja testem,
Hiszen az ősz - az egyik legjobb barátom.
2006. október 2.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 9 Hétfő 4:58), összesen 1 alkalommal
Felvonulnak újra a parádés szelek
Utcák közt suhanva – mindent átvészelek
Fák susognak, zúgnak, öleléstől nyögnek
Tépázott ágakkal, létért könyörögnek
Elsodródik néhány, színét váltó levél
Szédült forgatagban, megbékélést remél
Felhő fodrosodik, homlokát ráncolja
Keserű könnyeit – könnyedén rám szórja
Átláthatatlanná válik minden része
Mögötte a Napot, nem is venni észre
Útról felverődve a por sárrá dagad
Ami földre esik, bizton beleragad
Hajnal ködsóhaja, befedi a tájat
Csipkefátyol alatt – mindhiába várat
Erdő árnyékában, átfesti a bokrot
Virágokat fürkész, ritkábban köt csokrot
Hideg érintéssel érkezik a reggel
Csípős hangulatban, nem fér a meleggel
Szőlőtőkék közt szőkén suhan át
ezüst párába bújva az őszi nap,
s mint lány, ha megrázza loknis haját,
fény öleli át a kéklő dombokat.
Romantika
Ma még bíbort lángolnak az őszi hegyek,
feszes szőlőszemektől duzzad a tőke,
de a reggelek már hűs ködöt lehelnek,
s télire gyűlik a tanyákon a rőzse.
Szecesszió
Fáradt fénnyel feszül a múlás tájra,
rozsdás rongy csak a bokrok rőt ruhája.
A mólón mélán mereng az alkonyi kék,
csordul a csend, csillámot vet a tóvidék.
Szimbolizmus
Az október ónharangként borul fölém,
s megkondítja bennem a kegyetlen múlást.
Temetőbe hajtat kedvem a múlt ködén,
fáradt lova hátán éjfekete palást.
Szürrealizmus
Tág pupillákkal bámul rám egy tál szőlő,
bensőmben az október gránátként remeg.
Az égkék tapétán felbukkan egy felhő,
s csöndesen elvérzik a nappalim felett
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 9 Hétfő 5:00), összesen 1 alkalommal
ősz lantja pendül,
húrja halkan játszik.
szél símít lágyan,
szép virág fűben fázik.
levél ágról mozdul,
röptét nézi kék ég.
nap keres ágyat,
öleli magához az éj.
sárga-barna színek,
mint szép napraforgó.
örömmel ölelt ízek,
teli boros hordó.
vedd fel a zoknid,
gombold be a ruhád!
ősz lantja pendül,
dala vigyáz majd rád.
Itt van az ősz s gyerekektől zajos az óvoda,
Iskolákban csengő szól, hív a jó öreg padba,
Az apró megszeppent srácok hada most jókora,
Szólít a muszáj, a nyarat maga mögött hagyva.
Vár az új környezet, s az új ismerősök között
Figyelni, tanulni kell és szokni a szabályokat,
Bár a gondtalan szabadság a nyárral megszökött,
De itt lehet kötni örök, nagy barátságokat.
Edződik az agy és bővül a hasznos ismeret,
Nem pihen, dolgozik a ceruza és a radír,
Néha-néha az elmúlás hoz édes ihletet,
Töménytelenül fogy a könyv, a toll és a papír.
A tankönyvekből képek és betűk mosolyognak,
Csalogatva a tanulók szemének sugarát,
A gyermek és felnőtt fejek együtt okosodnak,
S lényüket az olthatatlan tudásszomj hatja át.
2006. október 4.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 9 Hétfő 5:01), összesen 1 alkalommal
Sárgára kopott, ritka ágak között,
fürge pók újra szövi a hálóját,
- körbezárt szigetként – a semmi fölött,
ahol feladja magát a boldogság,
mint vízbe dobott kő gyűrűhullámát.
E képre vigyorog köröttünk az ősz,
mely sosem téved el saját fonalán,
- tudja, érzi – elérkezett az idő,
nem édes fordítani a folyamán,
s a természet is összecsapja sarkát.
Vajh? Gyötrelmes, keserves folytatás jő?
Talán szárnyalhat ismét az igazság,
- szaggatón – nem veszik létünket elő,
és nem uralkodik el a balgaság,
itt, amerre a madár is ritkán jár?
Uram ne bántsd őket, hisz' oly gyengék ők,
kiket becsaptak a sunnyogó nóták,
- litus premit – tartsd erősen a gyeplőt,
hogy láthatók legyenek a parti fák,
apró ajkakra adj életet – Anyánk!
Nem barnul más, csak a gesztenyelevél.
Őszbe felejtődött az idén a nyár.
Itt maradtam: egy furcsa vándormadár; hallgat, vijjog, majd újra némán beszél.
[…]
A fákról lehulló levélnek minden
szava-mondata csak haldokló zörgés.
Kezdek bús lenni, bár még zöld a föld és egy rózsaszín virágnak ma is hittem.
Vittem anyámnak egy színpompás csokrot,
a kisfiaimnak ölnyi gesztenyére
álmodtam arcot, tettem tenyerükbe, és megcsodálták, mit az ősz alkotott.
Megsimogattam, kezemmel faragtam
őket; szívemmel fúrtam órákon át.
Embert, házat, bútort és kis állatkát – mind mosolygós lett e fura kontrasztban.
De mégis fáradtak… halovány sárga
és gyenge a fény, ami rájuk hullik;
mesterkélt-meleg a barna, s elmúlik a kék, megmarad a rozsdás avar világa.
[…]
Nem barnul más, csak a gesztenyelevél.
Őszbe felejtődött az idén a nyár.
Itt maradtam: egy furcsa vándormadár; hallgat, vijjog, majd újra némán beszél.
Szárazra barnul a gesztenyelevél.
Lassan búcsút int az itt felejtett nyár.
Zörgő avart kerget a vándormadár; de nyarat a forgószélben nem remél.
2006-10-04
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 9 Hétfő 5:02), összesen 1 alkalommal
Pazar színeket produkál az ősz...
Mintha az elmúlás és lecsupaszododás előtt
be akarnák bzonyítani a fák,
hogy az élet szép...
Egy utolsó fellobanása ez a színeknek, az életnek...
Menekülés a fekete-fehér-szürke tél elől.
Vágyam csak az:
Ha majd életem ősze közeleg
Úgy tudjak én is télre várni,
őszi pompába öltözködni,
új színeket létrehozni,
mint a büszke, októberi fák.
maradj még ősz
maradj
vessed még
andalgó lépteink
avar ágyát
ha platán hullatja
mélán
koronáját
és borzos kis gömbjeit
szerteszórja
izzó udvarán
maradj még ősz
maradj
belénk karolva
dalolva
búgva
susogó lombod alatt
mi összebújva
hallgatjuk kócosan
pánsíp hangját
zizegő levélnek
mint alá hullnak
s álmos tó vizéhez simulnak
lebegőn
szeretőn
mint csókom
tenyeredre lehelve
ujjbegyeden bizseregve
nedvemtől remegve
tested csodás ékszere
kezed
vágyak mámorába vezet
s hagyom
mert akarom
távozó őszöm
mint én is őrzöm
királyi pompád
bársony palástját
Az ablak előtt minden nap,
más és más képet mutatnak a fák.
A harsány zöld lassan kifakul,
Majd napfény-sárga, rozsda-marta,
Kihívó bordó, és ezernyi
Ragozhatnám-még színt rajzol
Fázós kezével az Ősz…
Az egyik fa hirtelen, egy reggelen,
Levelek nélkül bólintott a fényben.
Beteg, fáradt díszeit az őszi szél
Előbb letépte, mint a többiét…
Mellette, bár nem üdén, de
Zöldellt a többi még,
Dacolva hideggel, faggyal, esővel,
Hiába tépte ruhájukat durván a szél…
Másnapra,
Ezer-színt öltött minden kis levél,
Bár tudta, az elmúlás már közel,
Harsányan lázadt rikító színeivel,
Utolsót lobbant és lehullt a semmibe…
Nem hinnéd, drágám,
hogy október vége van,
úgy fénylik, szikrázik
a környék!
Szintjátszó
levelek
garmada rikít
a felhőtlen faágon.
Rég láttunk hasonlót!
Legtöbb majd földre hull
cudarul, s csak néhány
rozsdanyél fog lógni árván.
Az idén még nem csípte
meg a dér, még kemény
fagy sem érte! Csak festett
pemzlijével a derűs természet!
Holnap a temetők karnevált játszanak,
jelmezbe öltöznek a sírok, virító
krizantém-kupacok betemetnek mindent.
Zizegik:
közeledik
Mindszent.
</p>
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
