Csatlakozott: Dec 18, 2003 Hozzászólások: -854 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2006 Okt 8 Vas 22:26 Hozzászólás témája: 41. heti versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni ide, csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
(Felhivjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló jelölése (szavazat) a kiértékelésnél nem minden esetben kerül beszámításra.)
A versverseny 2006 25. hetétől egy kis módosítás lépett életbe.
A verseny akkor lesz érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén szavazásra nem lesz lehetőség.
(Ezért nagyon fontos, hogy TE is megtiszteld a többieket verseddel. Köszi!)
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2006 Okt 9 Hétfő 16:24 Hozzászólás témája: az udvari bolond éneke
dicső Uram!
itt állok előtted, és udvari néped előtt.
fénylő fáklyák lobognak az éjben,
hajlongó szolgálják fel étked,
és kegyeltjeid lihegő nyelve
majd', hogy nem a seggedre nőtt.
tök részegen, pukkadásig teli hassal
várjátok tőlem a nagy produkciót.
íme! itt hozom!
megkaptok tőlem minden jót.
vetek előre, hátra ügyes bukfenceket.
állok két kézen,
fejemen pörgök búgócsiga köröket.
mondok jobbnál-jobb politikai vicceket.
vidáman dalolok, ha kell,
vagy sírok sós könnyeket.
látom, előadásom elnyerte tetszéseteket.
döltök a nevetéstől,
veritek össze finom tenyereteket.
kiáltoztok!
ez ám a jó bolond!
had símítom púpját, biztos szerencsét hoz.
ráadásként rázom bolond-sipkám
csörgő rojtjait.
ez ám a nagy poén!
röhögve rúgjátok ki
luxus-várad ódon falait.
vidám előadásommal látom,
hogy titeket elkápráztattalak!
néztek ki buta fejetekből,
mint dobozból a sosem használt kalap.
nincs semmi gond! csak rám figyeljetek!
csörgetem csábító csörgöim,
és tegyétek, amit mondok!
erre ügyeljetek!
1.
Mostanság már cseng a harangok füle,
és a közöny is hálósipkában jár,
mert sosem áll már meg ez az őrület.
Mindennapjainkra csak krumpliorr vár,
a kacagás is elhal a felhőkben,
mikor ott, a káröröm dunnáján hál.
Úgy bizony! Szeretnénk nevetni ismét,
s várni, hogy a hatalom a mosolyé.
2.
könnyedén hullik le az ősz,
vezekel a fázó napsugáron,
vidám sóhajon bóklászik,
míg markába kacag a hatalom.
utolsó könnyét szárítja,
és vissza-visszatekinget a nyár,
a zöldjét későbbre teszi,
de végül lassan megadja magát.
fonnák csokrot vidámságból,
hozzá érző szíveket is kötnék,
oly virágdalos, szép bokrétát,
hogy tüzelje lelkünket nevetés.
ó, lüktető és mindent elsöprő,
oly repesve várunk, gyere elő!
3.
Végy egy adag turbó-vigyort,
keverj hozzá dupla hatalmat,
s máris semmivé válik a nevetés.
4.
Az értelmező szótáram szerint -
a vidámság következményeként -
szánk oldalirányú elmozdulása
a nevetés.
Aztán ugyancsak odaíratott -
a hatalom citromcsavarásaként -,
hogy birtokában már nem igazi
a nevetés.
<p align=center>Nevess akkor is, ha majd sírni kell
Tanuld meg, hogy tudni kell szívből nevetni,
Hisz nem kerül semmibe - csábító és szép,
Csak így lehet az életben fennmaradni,
Meglásd érdemes, mert rád mosolyog az ég.
Hosszú az élet annak, ki sokat nevet,
Vidámság a nyugalomhoz vezető út,
Mert ki békében élve, szeretve szeret,
Attól minden bú és bánat messzire fut.
Nevesd ki magadból a mindennap rosszát,
Tested-lelked ettől meglátod – felpörög,
Nevess magadon is, vesd el szíved gondját,
S úgy lesz az életben - teljes az örömöd!
Nevess és csodáld meg az aranyló napot,
Fékezd dühöd, az irigységet és a gúnyt,
Nevesd ki a haldokló, múló tegnapot,
Nevess akkor is - ha benned épp bánat dúl!
Nevess e rövid, de mégis szép életen,
S kiáltsd messzire, hogy nincs értelme sírni,
Nevess hangosan a rút, gonosz végzeten,
Nevess, hisz csak így lehet mindezt kibírni!
Nevessél akkor is, hogyha még nincs kivel,
Nevess akkor is, ha nevetned nem muszáj,
Nevessél akkor is, ha nem tudsz már kire,
Nevess akkor is, ha nem vagy - mert meghaltál!
Így leszel a bánat ellenére boldog,
S vígan nevetsz akkor is, ha majd sírni kell,
Hidd el! – messzire kerül téged a sok gond,
És a halál, ha küldik – nevetve jön el.
Összevesztünk.
Szemem szórta a villámokat…
Könnyek is gyűlni kezdtek benne.
Tombolt bennünk a harag,
S a düh magával ragadt.
Mondtad az igazad, én is az enyémet.
Hadonásztunk egymás orra alatt.
Mint egy rossz komédiában,
Úgy játszottunk egymással
Szó-viadalt.
Aztán… Egy bonyolultabb szóba,
a nagy hadarásban,
belegabalyodtam.
Megbicsaklott rajta nyelvem.
Te rám néztél előbb meredten,
Szemed mókásan elkerekedett.
Ezt mondtad? Kérdezted, de már hasadat fogtad,
S kétrét görnyedtél a nevetéstől…
Nem vagy vicces! Ütöttem vadul válladat.
De közben az én szám is mosolyra szaladt.
Hisz oly jóízű volt a hahota,
Engem is magával ragadt.
Nevettünk már mind a ketten!
Egymásba kapaszkodva, könnyet hullajtva,
Harsogva, térdünket csapkodva!
És elernyedt a test! Ellazult a lélek!
Elült a vihar, mi lelkünkben égett.
Olajágat hozott egy kismadár.
Eltűnt az esztelen acsarkodás.
Maradt a kacagás… majd az összeborulás
S leborultunk ó nevetés, jókedv!
Mindent elsöprő, jótevő
Hatalmad előtt.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
