Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig bezárólag. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben ...elmosta az eső...témában várjuk a műveket.
Kellemes alkotást kívánok mindenkinek!
Mosd le, mosd le eső a sok hazugságot,
Úgy, mint ahogy a bokrokat és a fákat!
De kérlek - hagyd meg nekünk e kis országot,
Házainkat, szeretteinket, s a tájat.
Csatakos a fű, tompán fénylik a bokor,
Kopár fák hajlanak a sötét ég alatt,
Viharos szél fújva, süvítve kínt kotor,
S bús szíveket görgetve, sietve szalad.
Súlyos cseppenként esik a bánateső,
És sírva, fénylő gyöngyként hull alá a víz,
Napok telnek, nem ritkul a szürke felhő,
Pedig a váll már nehezebb terheket bír.
Megáradt patakjaink forrjanak össze,
Ne legyen hideg, dermedt és meddő a tér,
Ha hív egy segítő kéz, döntsd el, hogy jössz-e
Hogy a viharok elől menedéket kérj!
Ne hagyd, hogy álmaid elmossa az eső,
Békesség felett ne dörögjön a fegyver,
Majd kezdj el tisztán mindent, ha kell elölről,
S ne hagyd - hogy sebektől vérezzen az ember!
Az életben olyan sok mindent kibírtál,
Hidd el hát, kibírod akkor biztos majd ezt is,
Az égre már elég bánatkönnyeket sírtál,
De élni kell - ha néha a hitünk veszt is!
Mosd, mosd eső el azt, hol él a hazugság,
Mosd el a becsteleneket és a mákat,
Viruljon végre nekünk is ez az ország,
S hozd álmainknak – a beteljesült vágyat!
Ó, mikor Ádám gyermeki
keresni kezdték: hol, merre fut
elvesztett Édenbe visszaút...
Sírva fakad, mert nem leli,
ELMOSTA ESŐ, vízözön,
bábeli zűrzavar...
Mikor az ember már nem akar
másiknak jót, mert mi közöm
hozzá, jobb nem lehet
mint én, mert gyűlölöm...
Pedig lehet. Lehet jobb nálam.
Szeretni tudni kell. Azért, mert más világ van
benne, még rám köszön:
Egy hajóban hányódok veled!...
fáradt felhők ölelték egymást
acélszürke-piszkos ég alatt.
a földön "bánat-virágok" nyíltak.
tekintetűket búsan a poros talajra szegezték,
könnyek nélkül siratták
kiszáradt minden-napjaikat.
a máskor mindig virgonc szél
megbotlott a feltüremkedő csendben,
és fájósan nézte térdén
az egyre terebélyesedő seb-időt.
madarak némán énekelték
elfeledett, víg dalukat.
e szomorú rendben a távolban,
valahol, a szénnel teli pocakú
hegyek mögött kinyitotta szemét a Nap.
igaz, szempillái még félárbócon vitézkedtek,
de rámosolygott a foltos-ruhájú egekre.
a felhők egymásra nevettek,
és látva egymás szép arcát,
örömkönnyeket hullajtottak
az örömtelen tájra.
a virágok szivárványba öltöztek,
és csábító illat-orgiával várták
a szerelemre éhes piciny, gyors-szárnyú.
éhenkórász vándorokat.
a szél keringő-táncot lejtett
a természet szabadtéri színpadán,
feledve sebeit.
mosolygós trillázó-nagyzenekar
húzta a talp alá valót.
a lenyugodni készülő Hold is
elégedetten terítette magára
ég-kék takaróját.
távoli csillagok tapsoltak lelkesen
a játékhoz, mit
e földi-égi színtársulat adott elő.
a világ minden kínját elmosta
az életet adó boldog eső.
Léptem előtt tegnapi árnyak úsznak,
beléjük mosta a mosolyt az eső,
a rég feledni vélt gondokkal kúsznak,
s megállni látszik rajtuk az idő.
Vágylisták szivárványoznak a tócsán,
sorsot húznak a röpke pillanattal,
míg fennakad a jövő a Nap sugarán,
s térdre rogynak a homokfalak.
Egy röpke percre, csak néhány pillanatra,
tán' viharzó mosolyba írva – szólj!
Szólj a reszketőkhöz, oltsd az éhség haragját,
rakd a gyengék rőzsehalmát – magasítsd!
Szorítsd magadhoz, oltalmad megéri,
s könnyet mos majd kacagva az eső.
...Nem félünk, csak attól -
hogy egyszer még félhetünk...
2006. 10. 18.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 23 Hétfő 12:11), összesen 1 alkalommal
arcomat finom porral hintette be
a múló éveket ujjai között
rózsafüzérként morzsoló Idő.
haragvó felhők csatáiból
ordító tűz-virágok nyíltak az égen,
és égették bele képmásukat
az addig feszüló síma arc-vászonba.
forgószél-tölcsér emelt
zord hegyeket, ásott mély völgyeket
a békés sivatagi tájba.
eljött a végítélet napja?
nap-sugarad átölelte remegő lelkem.
suttogta: ne félj! veled vagyok!
eljön majd a jelen-múlt jövő!
köszönöm, feleltem.
megnyíltak könny-csatornáim,
s mint patak, mely
acél-sziklából tör elő,
és fut akadálytalanul az óceánig,
minden félelmemet
elmosta a só-ízű eső.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 23 Hétfő 12:12), összesen 1 alkalommal
Lépkedek a keskeny járdán, kihalt a falu.
A nyugtalan környék elcsendesült. Megszűnt a lárma.
Mintha mindenki - várna. (Feltámadásra, vagy a halálra?)
Ott fönn magasan sírnak a felhők,
mint könnycseppek, gördülnek hűs homlokomon.
Végigperegnek kabátom gallérján, s behatolnak titkon
nyakamon a szívem felé! Könnyeső! Véreső? Eső…
Szabadesésben hullnak a földre. Talán életet hoznak…
Kitárulkoznak az ablakok, kapuk.
Hömpölyög ki a homályos tömeg.
Nem is olyan szűk már a hepehupás járda!
Éledni kezd az esőszagú falu.</p>
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Okt 23 Hétfő 12:13), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
