Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig, illetve a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű..
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap illetve a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben "Az ő keze" témában várjuk a műveket.
Kellemes alkotást kívánok mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!
ujjai kecsesek, és szépek voltak,
mint tejszínhabos csokitortán
a pont-középen égő öt gyertyaszál.
látva lángjukat, narancs-szín-ég
gyúlt lelkem fölött,
és sóvárgó testem
vágyakozó-vigyázzba öltözött.
emlékszem keze érintésére.
lágy selyem, mi szomjas földre hull.
ahogy vájja ujjait testembe,
éhesen, vadul.
kezének érintése áttört
vasbeton korlátokat.
elpirult a kéjvágyó éj is,
és jóllakott ördögök küldtek
elismerő mosolyokat.
játszott remegő testemen, mint művész
egy mennyei zongorán.
szögezett ágyhoz,
rombolt le mindent,
mint tengerből jött Poszeidon-hurrikán.
majd fölemelte kiáltó lelkem, míg
sejtek-kusza-testem
az ágyon önazonosult.
néztem szép kezét,
s 'kérdtem' magamtól:
ez a jövő,
vagy már a múlt?
Az ő keze öreg volt.
Rajta az erek,
mint fák gyökere
szaladtak végig.
Sokat simogatott vele.
És hányszor fenyegetett…
Látom, mint ölébe ejti,
s fáradtan megpihen.
Dolgozott vele eleget…
A reuma görcsbe kapta már
Bütykös volt s merev…
Hogy szerettem e kezet!
S e kéz is mennyire szeretett!
Mi voltunk egyetlen öröme.
Unokái, dédunokái, s gyermeke.
Örökké dolgos, bennünket
útra bocsátó volt hosszú élete.
Honnan volt ennyi ereje…?
Csókolnám még e kezet…
Ahogy tettem, mikor lelke
Örökre elszállt a Mennybe fel.
Szám köszönetet rebegett,
s forrón csókoltam
akkor e kezet
melyet már csak
könnyem melegített.
Aztán elengedtem…
Szálljon, szelíd lelke,
rég látott párjához
az égbe fel…
De érzem… Most is
óvón vigyáz rám odafenn,
az Ő, ezerszer áldott
öreg, bütykös keze…
megszültél Te jajban és kínban,
visítottam, nem így akartam,
nyakam körött köldökzsinór,
mi életet ád, és életet ont,
kiáltottam; fázom, hideg,
a meszelt fal fehér, és rideg,
ott voltam pőrén, kit anya szült,
az izzó lámpával először szembesült,
torkom hangja az egekig ért,
és két kéz akkor hozzámért,
betakart engem nagy-nagy szeretettel,
mondta: belőlem jöttél ki,Te pici ember,
utad hosszú lesz, semmitől se félj,
itt van két kéz, mi végig elkísér,
takartál be szíved mosolyával,
fürösztöttél hajnal harmatával,
nem mondtad ki, de tudom, hogy míg élsz,
velem van a síron túl is
két ölelő anyai kéz.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Nov 5 Vas 22:28), összesen 1 alkalommal
Kérges
kezedben letűnt
idők árnyát őrized. A kovácsműhely hangja örökké
vibrál benned. Hiszed a múltat, ámbár
benned kutat. Terhed tovább viszed, pedig
nem tiszted! Régi rendszer füstös, koszos gyárát
cipeli tovább szíved. Füled nem hall engemet.
A kopott múlttól lett süket. Apám! Gyere,
üljünk le. Beszéljünk. Ne féljünk szavaink
súlyától, nem lehet az nehezebb, mint száz
üllő és ezer kalapács, mely elkopott véreres
kezedben, mellyel egyszer ütöttél meg
mindössze, egyszer, mikor hazudtam
neked. A szó bennem is néha megreked.
Beszéljünk. Most. Holnap talán késő.
Jobb, ha elhiszed, hisz
kérges
kezedben
letűnt idők árnyát őrized. Hadd lássam egyszer, milyen, mikor
pöre a lelked! Ne csak azt, hogy aszalódik
össze tested évről évre. Adj választ a sok miértre!
Míg el nem apad, hadd halljam egyszer szavad,
hogy szeretsz! Én kimondom gyermekeimnek,
hiába tudom, hogy sokszor a ki nem mondott
szó többet jelent. Egy pillanatra állítsuk csak
meg a múló jelent! Az én hibám is talán, hisz
e sorokat se fogod olvasni soha. Hadd érezzem
egyszer ölelésed, noha férfiember ritkán sír, hisz
szégyelli gyengeségét, sírjunk együtt, ha kell, hadd
legyek részed! Add fel lelked büszkeségét, vagy
akármi is az, nyisd ki öklöd, szoríts meg,
ölelj át! Holnap talán késő. Bennem
folyik tovább életvized, hisz
kérges kezedben letűnt
idők árnyát
őrized.
2006-10-31
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Nov 5 Vas 22:28), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2006 Nov 1 Szerd 15:42 Hozzászólás témája:
200644/8
<p align="center">gabiga: apokalipszis
...és csillagok robbantak széjjel
míg ölünkben tomboló kéjjel
martuk egymást szerte-széjjel
...és vad szelek zúgtak
gigászok harcoltak
az égre jeleket karcoltak
...és leomlottak a hegyek
szemünkben vulkántüzek lobogtak
megnyílt a föld
ördögök táncoltak
angyalok tartották
a villám hasította eget
az ősrobbanás mindent elsöpört...
új világ született
...
összekulcsolódott ujjaink
szorítása enged
most született csillag
ragyog szemedben
a végtelen űr csendje borul ránk
gyűrt lepedőn
kezed lágyan végigsimítja
remegő testem
forró könnycsepp gurul
felfogod
s tenyereden tartod
a mindenséget
Elküldve: 2006 Nov 2 Csüt 22:58 Hozzászólás témája:
200644/10
edami: Halott az öröklétben
Finta Bélának
Te tudtad...
mit ketten soha sem búcsuzunk.
A végtelenbe zárt árva szívünk
együtt már békésen nyugodt.
Rózsád szívemben élõ mosolyod,
mint az ég, szemed kékje itt ragyog.
Ma érted mond imát
minden, mit Isten teremthetett:
a harmatos Föld, a Nap, a Hold,
a tengerbe hulló megkésett csillagok.
Fénybe borul az élõk temploma,
s megkondul a harang...- ,
temetõbe szorult néma sikolyokban
a bűn csendben meglapul.
A "lélekhang" könnyeidben
földi boldogságot hozott,
s az öröklét titkaiban
tovább bolyong.
Nem bánom, ha esik a hó, vagy fúj a szél,
Ha két karod ölel, simogatja testem,
Mint a zongorán úgy játszik rajtam s becéz,
A vágyunkat korbácsolva minden este.
Veled fekszik az est, veled kel a hajnal,
Nekünk világít a hold és a csillagok,
Ha nem vagy velem, üresen kong a nappal,
Vakon járkálok, ha nem érzem illatod.
Veled nem bánt, hogy az idő gyorsan rohan,
Melletted érzem, beteljesül az álmunk,
Nem hagynálak el én senkiért sem - soha,
Míg karodba bújva repülünk és szállunk.
Szemed kékje színezi szépre az eget,
Forró csókod nélkül üres a nagyvilág,
Szám ajkadtól koldul, szerelmet kéreget,
Hiszen a szívem kedves – csak téged imád.
Veled azt sem bánom, ha az élet siet,
Csak veled múljon el minden egyes perce,
Most már tudom azt, hogy a boldogság – milyen,
Kár, hogy szeretni, nincs mindenkinek mersze.
Nem bánt, ha nem látok napot, vagy csillagot,
Te vagy nekem a kezdet és Te vagy a vég,
Ha nem vagy itt velem – úgy érzem, meghalok,
Nélküled az élet kín és semmit nem ér.
Mondhatnám, hogy a sors keze
rendezi napról napra életem.
Kérdezhetném: számba vesz-e?
Némelykor már ebben is kétkedem.
Lehet, hogy próbának szánja,
- kibírom-e a megpróbáltatást.
Azt, azért mégse kívánja,
hogy várjak meg minden jóváhagyást.
Ha fényről, sötétbe taszít
Villámló szemével eget hasít
Reszketek, ázva, riadtan…
Tegyen végre valamit miattam!
Ne hagyjon végleg elveszni
Engedjen az élet vizén evezni!
S ha hullámok hátán - fent, lent
megkapaszkodok – valamit jelent.
Tűzpróbának is kitehet!
Úgy is tudom, hogy akkor kinevet,
s hogy átlát hallgatásomon.
Harsányan kacag balgaságomon.
Nem marad más, csak az imám
Tudom, tudom, hogy van sok-sok hibám.
De könyörögve kérlelem:
Tegyen kivételt most, csakis velem!
Mutassa jobbik oldalát
Vagy veszejtsen el, s legyek odaát!
........................................
Sorsom kezembe én veszem
és az élet szépségét élvezem!
2006-11-02
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Nov 5 Vas 22:39), összesen 2 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
