Csatlakozott: Dec 23, 2005 Hozzászólások: 2351 Tartózkodási hely: Zagyvaróna
Elküldve: 2006 Nov 20 Hétfő 6:49 Hozzászólás témája: 47. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhivjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló jelölése - szavazat - a kiértékelésnél nem minden esetben kerül beszámításra.
A versverseny 2006 25. hetétől egy kis módosítás lépett életbe.
- A verseny akkor lesz érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
- Kevesebb beérkező vers esetén szavazásra nem lesz lehetőség.
- Ezért nagyon fontos, hogy TE is megtiszteld a többieket verseddel. Köszönjük!
Csatlakozott: Feb 11, 2004 Hozzászólások: 596 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2006 Nov 21 Kedd 8:54 Hozzászólás témája: Eladom a lelkem
Eladom lelkem
Mikor felettünk rút fellegek gyülekeznek
szeretetre éhező emberek dideregnek,
bennem lángot vet a gondolat, mondjátok
elkorcsosult emberek ! : mivé tettétek e világot?
Itt állok előttetek pörén igazak s gazok
nyújtom a szívem belőle kedvetekre marjatok,
ki-ki mohósága szerint vétessen belőle
a gaz gyógyuljon, az igaz erősödjön tőle,
Eladom magam értetek, lelkem kimérem
örvényként vonaglik bennem vihar s béke, hol
tegnap még nyugodtan pergett le az idő homokja
mára már barát s szerető a követ markolja,
Ember ismerd fel, hogy ármány áldozata lettél
meggyalázod s lerombolod mit eddig építettél,
felfalod a jövőd, eléd szivárványt festettek
és nem látod tőle, csak eszköz vagy a palettán,
Majd egyszer letisztul mi eddig lángolt,
nem a szemeddel, szíveddel látod a világot,
akkor majd semmivé foszlanak a hazug szavak
és megtalálod a szikrázófényű elhagyott utat,
Csatlakozott: Oct 10, 2006 Hozzászólások: 356 Tartózkodási hely: Jelenleg a Föld
Elküldve: 2006 Nov 21 Kedd 13:44 Hozzászólás témája:
Gyalog
Lépegetek együtt ezzel
a pökhendi novemberrel,
aki tavasz-babérokra hajtva,
csalt erre az útra.
Ebből baj lesz még, érzem,
virágzik a repce szépen,
a Pistabá' sirathatja,
a tél majd jól learatja.
Nocsak! Ez a kifutó és ez a karám:
nem volt itt egy féléve se' talán,
s két sötét, horkantó lovat:
egy srác körbe-körbe futtat.
(Ha lenne még egy életem,
megtanulnám ezt is szépen...
..........................................
Egyszer egy lánynak megígértem,
hogyha gazdag leszek,
neki egy lovászfiút veszek:
romantikusat,
ja, meg egy lovat!...)
Hm. Nyugaton a helyzet változatlan.
Vadászok vadásznak a vadonban.
Dumm. Du-du-dumm. Négy puska.
Na, Herr Smith ezt is elpuskázta...
...........................................
("Klájne ber? Ez most sört kért,
vagy kicsi medvét?!
Józsi! Hogy' mondják, hogy jegesmedve?
Mindegy...Herr! Klájne dermedve!
Fünfcig dajcse márka.
Gút...durr...eltrafálta!
Feri, te barom!
A kuvaszom!!!")
Viszont ezt a szajkót nem zavarja,
a szomszédság csatazaja,
remekül utánozza,
milyen hangot ad: a nyúzott macska.
Tetszik neki.
Megismétli.
Először kutyaugatás. Aztán füstszag.
S kibukkannak a piros-tetős házak.
Apró falut véd ez a völgy,
meg ez a kis kereszt, s ez a nagy tölgy.
......................................
(Elsodor az emlékezetem...
A nyár: az én nagy, mezitlábas játszóterem.
Az öcsémmel egyre jobban fütyülünk,
mackósajtos kenyeret eszünk...)
Itt az Úr Háza. Román ajtó,
bent: barokkos freskó.
Előtte: a hősök sírja.
("Látod kisfiam? Oda van írva a nagyapa.")
A fehér templom mellett balra,
ott van az a kis utca,
ahol színes őszirózsákat,
egy ősz rózsa locsolgat.
-Szia nagyi! Megjöttem!
(Istenem...hazatértem...)
Csatlakozott: Oct 02, 2004 Hozzászólások: 413 Tartózkodási hely: Szolnok
Elküldve: 2006 Nov 22 Szerd 22:51 Hozzászólás témája: A város szívében
A város szívében
Homályos hajnalon tekereg a Tisza
Maga után húzza, ködből kötött sálát
Szolnok partjainál megáll, nem néz vissza,
Elhagyott helyekért nem csurgatja nyálát
Gesztenyés húzódik, a sétányon végig
Levél tenyerével, imádkozik értünk
Földi susogása, felhallik az égig
Gondolatban mi is, annyi jót ígértünk
Játszótér a parkban, gimnázium szemben
Verseghy nevével, híressé vált egykor
Ide jártam én is, tanulni, s a csendben
Álmodoztam végig, hogy lesz még egy szebbkor
A város szívében álmodom a jövőt
Rám hajolnak régi emlékek, a múltból
Szemem előtt látom, a nyári esküvőt
S az őszi sétánkon, merítünk a kútból
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Nov 23 Csüt 17:13 Hozzászólás témája:
<p align=center>Az én városom
Az én városom már oly sokat szenvedett,
dúlta a tatár, török, osztrák és német,
mindig felállt - hiába gyűltek felette
fellegek - s újra ébredt benne az élet.
Körbe nézek a jó öreg Duna-parton
éjszaka sétálva a fényes Lánchídon,
úgy érzem, minden apró égő nekem ragyog,
s az életem máshol élni, már nem tudom.
Szemem előtt csillog ez a fénylő város,
Halászbástya, a Gellérthegy, a Korzó, a Vár,
nem bánt, hogy a közlekedés kissé álmos
és a Metró helyett csak a buszpótló jár.
A szülővárosom Budapest. Csodaszép,
gyönyörű épületek díszlenek benne.
Oly jó nézni, mikor a reggel útra kél,
s az utca nyüzsgő emberekkel lesz tele.
Bár Pesten picit most az élet fordított,
míg más országokban a belváros tiszta,
nálunk itt nyüzsög a sok-sok fekete folt,
innen is, onnan is, szemét köszön vissza.
Tombol a bűnözés, a lopás, koldulás,
ha nem figyelsz, ruhád gombja is eltűnik,
nagy a rumli, a zűrzavar s felfordulás,
hiszem, lesz idő - mikor mindez megszűnik.
Mégis - a legszebb város – talán csak nekem.
Látod? Nem könnyű róla elfogulatlan írni,
s bár néha úgy érzem, nem igazán szeret,
érte kiállok bárhol, feltétlen s mindig.
Most, hogy jönnek az ünnepek, csillog, ragyog,
ekkor arcáról tűnnek a fáradt ráncok,
az, hogy itt élhetek, boldoggá tesz nagyon
és a holnapok jöttét repesve várom.
Bár jártam sokfelé széles e világban,
elhagyni nem tudtam, szívem ideköt,
minden igyekezet, sok beszéd hiába,
szerelmem iránta nem múló és örök.
Innen indult útjára rövid életem,
tudom, hogy e helyen hull rám majd szemfedő,
itt szórják el hamvam szerteszét a szélben
s fogadja magához lelkem - a teremtő!
Csatlakozott: Apr 26, 2006 Hozzászólások: 203 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2006 Nov 23 Csüt 17:22 Hozzászólás témája:
ez a város - dalszöveg a kilencvenes évekböl
nézd! ez a tél, ez a dal,
és ez az egész város,
ez a ház, ez a láz, ez a tüz,
úgy érzem, nagyon káros
nekem. nekem elhiheted.
mesélek neked, itt élek veled.
itt vagy nekem. most itt vagy velem.
és csak ezért van, hogy elviselem.
még nem elég. olyan szép.
milyen egy hosszú álom
ez a tánc, ez a láz, ez a tüz.
úgy érzem, hogy megbocsátom
neked. nekem elhiheted.
majd, ha elég neked, és végem veted.
s, ha nem vagy velem, és nem vagy nekem.
én addig is bátran elviselem.
fel, magasra tartsd a zászlót!
elveszek, ha nem vigyázol.
rám van írva, rád van bízva.
repülj! bízd a szárnyaidra!
fel, magasra szállsz, és látod,
hogy emberek és aluljárók
láthatóak a felvételen.
és egy vékony perem a szívemen.
Csatlakozott: Aug 25, 2005 Hozzászólások: 573 Tartózkodási hely: Jászapáti
Elküldve: 2006 Nov 23 Csüt 17:38 Hozzászólás témája: JÁSZAPÁTI KÉPESLAPOK I.
/ Híved vagyok városom /
Nem itt születtem én. Mégis! Ideköt gyerekkorom,
nagyapám és nagyanyám. Múltam és jelenem .
A régi Apáti… Emlékeim sorban lépnek elébem.
Sok minden van persze, amire nem emlékszem,
csak hallottam régen, az öregek elbeszélésében;
Talán Julis néném kukoricája fosztásakor éppen.
A Székelyék kocsikerék kenyerére emlékszem még,
melyre nagyapám keresztet karcolt a kés hegyével,
mielőtt felvágta volna, és áldást kért Jézus testére.
Meg a Gégás-trafik helyét is tudom pontosan,
hol műanyag katonát vett Apám,ha jó voltam,
nem vétettem el egyetlen íratlan szabályt sem.
És arra is emlékszem, hol volt a „Cigány-kocsma”,
és hogy a „Napsugár” hajnalban már nyitva állt.
Mennyi minden mesél régmúlt időkről, emberekről!
A gimnáziummá lett kastély, a Tornyos iskola, meg
a „Szentimre”, melynek padját én is koptattam egykor,
meg a Kórház iskola,ahol első hittan órán ültem.
És a szomszédnak „Aggyistent!” köszöntek akkor,
meg „Isten áldjon!” volt a búcsú szava, ha valaki
tán épp útra kélt. Bizony a kocsiúton majd térdig ért
a sár, s a gulya itt ballagott haza este öt óra felé,
mi gyerekek meg komoly képpel kísértük egészen
addig,míg befordult gazdája kapuján az utolsó tehén.
És a termálfürdőt jösszének mondták, míg a
gyógyszertárat Patyikának. A vizet kék kupatetőből
ittam, és az artézi kút a „sarki Pirosék” háza előtt
volt. A „szamaras” kordélya is előttem van még,
szinte hallom a drótosember „tóódok-fóódok”át,
ahogy az utcán kiabál, hátán zörgetve kelléktárát.
És emlékszem, mikor dinnyét loptunk négyen
a Lados tanya melletti földről, és az öreg csősz
engem kapott el éppen. De hogy hogyan lógtam
meg inas kezéből,már meg nem mondanám.
Nyolc évesen, tán mint a csík, kisiklottam könnyen.
De az ijedtségtől azért kicsordult a könnyem.
És nem tudtam,a Vöröshadsereg mi lehetet,
csak hogy az az utca,ahová nagyanyám hazavár.
Még a Panna-kútjáról is csak azt tudtam,hogy
tilos belemenni, mert egy kislány belefulladt egykor.
Azt akkor még nem mondták, hogy viselős lett
az intézőtől, s szégyenében választotta a halált.
És a Kéttornyú templom öblös harangja mindig
tiszteletet parancsolt. S belépve csak néztem azt a
sok-sok gyönyörű képet, hisz ki tudta, hogy azok
freskók, s aki festette, Vágó Pál is itt született,
s hogy a főutcai nádfedeles házban élte életét.
Ma pedig már szobra díszíti Jászapáti Főterét.
Csatlakozott: Dec 23, 2005 Hozzászólások: 2351 Tartózkodási hely: Zagyvaróna
Elküldve: 2006 Nov 23 Csüt 17:40 Hozzászólás témája:
Új kapu
(Angyal Laci barátomnak)
az én falum
egy picinyke pont
a világegyetem tengerén
kicsiny
mint hánykódó hajótörött
egy kajütajtón
amint
az utolsó cipőfűzőt is megette
s a só már kiült
arca tajtékján
hogy aszalt meddiglétét
a megsemmisülés
vijjogó bögréjébe tegye
ma
ily szigorú
ily szomorú
utam vezet
a romos iskolánk
tekintetfintorán
hogy a törött ablakokat
a sírhatnék
a málló vakolat
szemei közé pillantsa
jajom talajtalan
tántorog
felelős híján
várromjaim dicsőségén
elbotlik a bányász verejtékén
a parlag bujaságán
s felkiáltójellé lépteti
a füstöt feledő
gyárkéményeimet
hogy emléke sem maradjon
a hajdan virágzó
palatábláknak
ma
ily szigorú
ily szomorú
utam vezet
falumon
és még a Nap is itt hagyott
könnyes ködöt szült a reggel
lucskos földet gereblyénkre
bár görnyedt hátunk
ma
mégis
új kaput álmodtunk
hőseink sírjára
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
