Csatlakozott: Dec 23, 2005 Hozzászólások: 2351 Tartózkodási hely: Zagyvaróna
Elküldve: 2006 Nov 27 Hétfő 10:17 Hozzászólás témája: 48. heti anonim versverseny
Tisztelt Alkotók!
Az ANONIM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig, illetve a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű..
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap illetve a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben FILMSZAKADÁS témában várjuk a műveket.
Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni!
Kellemes alkotást kívánok mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!
Hogy volt, az biztosnak tűnik, de… már nem tudom
Két gyaloglámpa között járművek folyama ömlött el,
S az emberek gyorsított felvételen rohantak körülöttem
Én a gyorsétterem falának dőlve álltam, tűnődtem,
Hogy milyen rövid egy nap, szinte csak elkezdődik,
Máris teste tűzkoronáját tékozlón a vörös éjnek veti
Megint nyüzsgő ember-áradatnak készítve helyet,
Kik habzsolva falnak, s hadonásznak villanó térképek felett
Villamosok csörtetnek egymásnak, pillanatra megáll a folyam
Fényárba borul, de kihuny, hajnalból szürke délután lesz
Itt volt egy dal a zsebemben, egy maréknyi szivárvány
Hogy hová tehettem, fáradtan kutatom, lehet, hiába
Hogy hol veszítettem el, s miért…már nem tudom
Piszkos szürke felhővonulatok úsznak sebesen
Fújtató viharszelek hajszolják őket, egymásba alakulnak
A templom egyedül mozdulatlan, rá-rávetül a házak árnya
Óramutatói körforgásába elszédül, becsap képzeletem
Talán igen, a Múzeumkert szobrai, kik halk beszélgetésbe merülten
Múlatják a csordogáló időt, talán, ha őket kérdezem
Talán porladó ajkaikon a reggel párája választ lehel…
Hogy volt, az biztosnak tűnik, de… már nem tudom,
Az Uránia most kiönti elvarázsolt nézőit, vége, s kezdődik megint
Új csodára várva ácsorognak urak, s hölgyek a jegyszedők előtt
Minden rendben, mondom, egy perc, várjatok,
S kilobban, fénykoszorút von a holnap a szemeim elé
míg szobám mélyén vártalak
a pillanat varázsa játszva elszaladt,
még egyszer akartam..
lásd szememben a vágyat
merülj el mámorosan tavában,
érezd szívem parázs melegét
fürödj-fürödj velem még...
de mára újra csak a magány maradt
társamnak és szeretőmnek,
szívem elcsendesült, a vágy kihűlt
gúnyosan kinevetem magam...
mit is akartam? - szeretni ?
Igen ! „ csak „ szeretni
lágyan ölelni, mámorban fürödni
de minden elszállt, felfalta a homály
Te nem vagy...
üresen kong a ház
s benn sirat a csend...
utolsó szavad fülembe cseng
mint a parti köveken megtört víz,
koldusként görnyedek mosolyodért
jéghideg színek kavarognak
megkövült lelkemben elhal a dal..
csak a szél zúg, nyög, jajong
értem bomlik tán, hangja riaszt
néma fájdalmam hallgatva
még szólok hozzád, de nem hallod
ma még neked írok,
de holnapra már néma vagyok
hallgatok, nem mondom többé
szeretlek....
2006.11.25.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 4 Hétfő 6:51), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2006 Nov 29 Szerd 20:33 Hozzászólás témája:
200648/8
csitesz: filmszakadás
..... és akkor kialudtak a fények.
a terem lett csendes.
a képek peregni kezdtek.
a nézőtéren ültünk mi, csak ketten.
ölünkben popcorn.
magyar hangja pattogatott kukorica.
a kopott vásznon életre kelt
lélek-vágyó képek sora.
mutattak nekünk távoli
National Geographic-s gyönyörű képeket.
dolby-ban hallgattauk
a hömpölygő kisérőzenét,
minimum quadrofón, lehet ennél töb is,
embervágyó-képzelet.
a termet betöltötte a képek, fények,
hangok hosszú sora.
mi ültünk elbővölten, azt hittük,
az előadás nem áll le soha.
fogtuk egymás kezét.mennyei élvezet!
a vásznon a képek cikáztak, azt hittük,
csak nekem szól, és csak neked.
szédültünk a látványtól,
mint jó öreg mókuskerék.
szívünk vert hevesebben,
tenyerünk már izzadt,
azt, hittük, itt van a vég.
és amikor a főhős végre megcsókolta
álmai végzet-asszonyát,
beütött a krach! kigyúltak a fények,
tudtuk mindketten: filmszakadás.
csalódottan gyürtük össze a papirzacskót.
a só íze még hosszú ideig szánkban marad.
agyunkban villódznak a megélt képek,
fülünkben szólnak a szép dallamok,
és zsebkendőbe gyürt könnyekből
értettük meg, hogy
az előadásnak vége van.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 4 Hétfő 6:52), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2006 Nov 30 Csüt 21:16 Hozzászólás témája:
200648/9
tamiska: Filmszakadás
Elpihentem a nyugtalan szelekkel,
Függönyöm lóg, akár egy szemfedél,
Nem leng! Vár, mint én a hiába tettel,
Építek szökni akaró szépet,
Az árválkodó, töprengő lelkemben.
Mit is mondjak, hogy értsd az elhagyottat:
Láttál e kiszáradt folyómedret,
Minek partjain buzogányok voltak?
Szomorúfűzek lelógó ágán,
Vadgalambok búgtak, csókolóztak?
Láttál e engem ifjan, tűzzel, vággyal-
Korláttalant, minden szépre éhest?
Kit lelkében az indulatok lánggal-
Lobogtak, úgy nőtt, hogy adott-adott,
Telis-televolt édes boldogsággal.
Most sápatag idő imbolyog rajtam,
Emlékeimben csak legek élnek,
S a nosztalgikus könnyfakasztó dalban,
Keresem a régit, szenvedélyem,
Ó mennyire csak szeretni akartam!?
Pihen a tett, a kéz, ülök szótlanul,
- Zöld légy donog, ablakra kopp, lebeg-
Zúgó moraj dübörög száguld vadul-
Csitítgatom: béke, látod? BÉKE!
S álomba hullok akarattalanul.
pereg a film
rózsaszín álom
rózsaszín takaró
rózsaszín ágyon
kék madár repked
azúrkék égen
színes szélesvásznon
búgó ’dolbiszisztem’
film vége ’hepiend’
főhős kéz a kézbe’
vége-snitt elúszik
aranyló fénybe’
andalodsz rajta
hiszed, hogy igaz
valóság vagy álom
mégsem ugyanaz
vakító fény villan
fehér a vászon
filmszakadás
a való világon
’hepiend’ elmarad
fakók a színek
nem marad egyéb
csak összetört szívek.
</p>
Gátlásos kamaszként lézengett olykor Ödön,
hős álmodozón tekingetett körbe-körbe,
valahányszor benézett egy hiú tükörbe,
hetyke hefti kinézett, mint átlag a köbön.
Nemhiába volt az orra nagyra nőtt, görbe,
szimata áthatolt minden parfümös ködön,
hímként érezte a lányillatot így Ödön,
természetes vágy űzte állatként gyönyörbe.
Titokban, rejtett helyeken egyedül játszott,
Szüzességét színes lapok foltja őrizte,
a szenvedéllyé növő onán-mánia szinte
magába zárta; már-már így maradni látszott.
A lányok mind gőgős, buta libák; ő hitte,
de ingere megugrott, ha egy blúz átlátszott,
dadogni kezdett, mikor egyszer egy lány rászólt,
pedig búgó hangja kedves volt és őszinte.
Meghívta születésnapjára a nett Juli!
Izgalma egyre nőtt, ahogy jött a hétvége,
félszegen indult a szülőnélküli buli.
Ödön áruló tenyerét dugta hétvégre,
nehogy hétfőn rajta röhögjön a fél suli,
izzadva karolta át táncban a lányt végre.
De megmukkanni sem engedte félszegsége,
ezért mutyiban egy üvegre rá-ráhúzott,
a vodka hamar hatott, beállt részegsége.
A sokadik korty után arca rőt lett és nyúzott,
nem emlékezett, a bulinak hogy lett vége,
szégyen; gumit a Juli rá hiába húzott.
Megtettem. Most már nincs visszaút. Nem érdekel semmi.
Elrugaszkodva faltól, repülök a mélységbe én,
halálsikolyomra nem figyel, nem reagál senki,
tudom, hogy majd most fogad örökre magához az ég.
Rideg, vak sötétség öleli elernyedt testemet,
lelkemben a vihar érzem, végre csitul, csendesül,
a magány világa lassan már teljesen betemet,
s halál csókját ízlelve testem öröklétbe merül.
Legördült a nagy függöny. Nincs tovább semmi. Itt a vég,
de te betörtél ide is - látlak - vagy csak látomás?
Elment a szellemvonat, körülöttem nincs csak az ég,
lassan megérkezem, vár rám az utolsó állomás.
2006. november 29.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 4 Hétfő 6:55), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
