52. heti anonim prózaverseny

[soman]

Tisztelt Szerzők!

A prózaversenybe a következő feltételekkel, várjuk a műveket szeretettel.

Hasonlóan az Anonim versversenyhez, a műveket Anna1955 moderátornak küldjétek el privát üzenetben a műveket hétfőtől csütörtökig.

A művek maximum hossza 80 sor lehet. A mű nem jelenhet meg a verseny előtt a Fullextra semmilyen felületén.

Nincs megadott téma, bármiről írhattok.

A szavazás azonos a versversenyekével.
Péntektől vasárnap estig, illetve a topic lezárásáig lehet szavazni, kötelezően három feltett műre.

Ha hat műnél kevesebb pályázat érkezik be, akkor automatikusan meghosszabbodik a verseny a következő héttel, amíg hat mű nem szerepel. A szavazáshoz minimum hat műre van szükség, tehát kérünk benneteket játszatok velünk itt is aktívan.

Az első helyezett művének elérhetősége egy hétig kiemelt helyen fog szerepelni a főoldalon.

Sok sikert az alkotáshoz!

Figyelem!! A verseny akkor érvényes, ha legalább hat mű beérkezik csütörtök estig. Kevesebb beérkező esetén az írás a következő heti topic-ba kerül.

[Anna1955]

200652/1

Lacoba: A nagy ajándék

Nem úgy néz ki, hogy fehér lesz a Karácsonyunk. Pedig a szanka már be van élesítve. Apu nemrég hozta haza a gyárból. Csillog-villog. Új talpat hegesztettek rá, bekenték azzal a gyorsító faggyúval, így egy ideig nem is rozsdásodik, és fantasztikusan gyors. A leggyorsabb a környéken. Teljesen új, gyalult a lecezése is. A legérdekesebb az, hogy festve van. Bizony. Festve. Ez a festék viszont egy kész csoda. Átlátszó. Olyan, mintha vízzel kennék, aztán mégis szépen rajta marad a lécen. Úgy, hogy a léc faerei is láthatóak. Apu azt mondja ez a lakk. A kötele is új, piros-fehér csíkos. Nagyon szép lett. Mindennap be is megyek a szerszámosba és végigsimítom. Kár, hogy nyoma sincs a hónak. Anyu már azt is mondta a napokban, hogyha így haladunk akkor kezdődhet a szántás, és ki fog nyílni az ibolya.

Már csak tízet alszunk és jön a Jézuska. Régebben még azt hittem, hogy száll. Szárnyait csapkodva hozza a fát a hidegszobába vagy a verandára, de két éve már együtt díszíti az egész család. Most is megkaptam a feladatomat. A tavalyi, tavaly előtti üres szaloncukros papírokat kell újratöltenem. Angyal mamával csináltuk a szaloncukrot. Van egy hatalmas faminta, amelybe – fejjel lefelé – akkora mélyedések vannak, mint egy szaloncukor. Az alakja is olyan, csak fordítva. Egy edénybe kiméri a cukrot, szörpöt önt az egyik feléhez, a másikhoz pedig tejjel sűrűn folyékonyra kevert kakaót. Egy kis vizet tesz hozzá, majd sokáig kell kevergetni a lassú tűzön, amíg úgy nem csurog vissza a fakanálról, mint a méz. Ekkor beleönti a formába – pontosan úgy -, hogy éppen megteljenek a kis mélyedések. Ezután a sparhét langyos részének közelébe teszi, ahol másnapra megkeményedik. Ezt kell először kivárni. Nagyon nehezen telik el ez az egy nap, pedig a szélén maradt részt, ami a mélyedésen túlfolyt, ilyenkor lehet csak letörni. No igen. És ekkor lehet megkóstolni. Mindig nagyon finom. Kettéosztja. Keresztanyáméknak és nekünk, de ezzel még nincs vége, mert mindkettőből ötöt-ötöt visszavesz a saját picinyke fájukra. No ezzel kezdődik az én bajom, ugyanis a csokisat jobban szeretem. Az ötben pedig három ilyen, kettő másmilyen kell legyen. Minden ügyességemre szükség van, hogy úgy igazítsam: a szörpösből legyen a három, a csokisból pedig a kettő. Mama már tavaly észre vette, de ő egy igazi angyal, és most már a tervemnek megfelelő elosztásban vette vissza az adagot. Egyébként, ha jobban meggondolom, nem is oly nagy gond lenne, hiszen azt is mi kapjuk majd, ami az pici fájukon van.

Tehát van 45 darab szaloncukor. 23 csokis, 22 szörpös, és van vagy száz darab szaloncukros papírom. Már szépen kivasaltam őket előre, így kevesebbet kell majd vele vesződni. No és, itt az én titkom: azért vállalom ezt a feladatot, mert így tudom, hogy melyikbe csomagoltam a csokisat. Nagyon finom ám a csokis. Bizony.
Jól haladok. Minden este 10-15-öt tudok megcsinálni. A kis szerszám, amit apu újított a papír elcsavarására, nagyon megkönnyíti a munkámat. Néhány papír elszakad ugyan, mert már el volt rongyolódva, de ezekről le kell venni a fényespapírt, mert a díszeket, diót még bele lehet majd csomagolni. Azonban még így is maradt vagy ötven üres. Ebbe tavaly széndarabokat csomagoltam, de idén már nem lehet, mert kevés szenet tudtunk gyűjteni a siferben. Mások ilyenkor kavicsot csomagolnak bele, de én kitaláltam egy sokkal jobb megoldást: makkot csomagolunk bele. Apu nagyon elégedett volt a találmányommal, és megsimogatta a fejem, de az asszonynépnek sem volt ellenvetése. Elkészültem. Nagyon gyönyörűek. Büszkén nézek végig a művemen. Csak én - csakis egyedül én – tudom melyikben van a makk, melyikben a szörpös, és melyikben a csokis szaloncukor.

Eljött december 24-e. Nagyon vártam ezt a napot. Most is, pedig már nem annyira érdekes mint régebben, amikor még elhittem a Jézuskát, meg ilyesmit. Mostanában már tudom előre, hogy mit fogok kapni, mert az összes fellelhető rejtekhelyet ismerem. Talán majdnem mindet, hiszen minden évben a fő ajándékomat még mindig titokban tudták tartani. Gondolkodtam már rajta, de csak addig jutottam mindig, hogy mamáéknál lehet az a jónál is jobb dugihely. Egyébként biztos rálelnék. Ugyan mi lesz az idei nagy ajándékom? A mackóalsó, a cipő, a zokni, a trikó, az ing, a pulóver, valamilyen könyv, táblacsoki meg ezek már biztosak. Ezek minden évben ott vannak a fa alatt. De a fő ajándék... Nemsokára kiderül.

Tegnap voltunk apuval az erdőn és elhoztuk azt a fenyőt, amit még a nyáron kinéztünk karácsonyfának. Nagyon formás. A felújított talpát már Mikulás előtt lefestettem ezüstfestékkel. Szép lett. Aztán így a fával még szebb. Most pedig már egyenesen gyönyörű, hiszen felkerültek a díszek, a szaloncukor, a gyertyák, a csillagszóró. Minden évben szebb és szebb, amióta a nővéremmel díszítjük. Most már mi lettünk a Jézuskák. Alig tudom kivárni az ünnepi vacsora végét, hiszen akkor megyünk fel a hidegszobába. Akkor bontjuk az ajándékokat. Ugyan mi lesz a nagy ajándékom? Olyan izgalommal várom, mint régen, amikor még kisebb voltam.

Eljön ez is. Elmondjuk az imádságot. Felvágjuk az almát. Megeszi mindenki a saját negyedét... Alig nyelem le, s már rohanok is. Benyitok. Ragyog a fánk. Égnek rajta a gyertyák, de valami egészen különös dolgot veszek észre: Meleg van a hidegszobában. Már hogyne lenne meleg, hiszen a sarokban duruzsol egy öntöttvas kályha. Nem tudok szóhoz jutni a meglepetéstől. Gyönyörű. Az egész nem nagyobb egy méternél, de szép formás. Lábai állatlábra emlékeztetnek, díszes mintázat van körbe rajta, és szépséges kis ajtajai vannak. Melegít. Teljesen lenyűgöz. Le sem tudom venni a szemem róla, míg lassan közelítek felé. Egyre jobban melegít. Meleg lesz a hidegszobában. A hidegszobában még csak nyáron volt meleg, akkor is ritkán. A hidegszobában még sosem volt igazán meleg. Egy gyönyörű vaskályhácska. Letérdelek elé, és nézem az apró huzatlyuk mögött billegő lángot. Hihetetlen. Meleg lesz a hideg szobában. Hányszor képzeltem el ezt a pillanatot? Hányszor álmodtam róla, hogy nálunk is lesz kályha a szobában? És most itt van. Itt tündököl. Ragyog. „Köszönöm Uram, hogy meghallgattál, köszönöm az ajándékot” - suttogom magamban.

- Meg sem nézed az ajándékokat? - kérdezi anyu a hátam mögül.
- De, de. Igen. Jövök már...

[Anna1955]

200652/2

piroman: Házi kenőmájas
(p. szakácskönyve)

A házi kenőmájas készítésénél ügyeljünk arra, hogy csak friss és egészséges alapanyagokat használjunk! (Lejárt szavatosságú termék esetén mossuk le acetonnal (körömlakk-lemosóval) a dátumot és írjunk fel újat, a család és magunk megnyugtatása érdekében.)

Elkészítés (4 személyre)

Engedjünk - l vizet egy keverőtálba. (Ha a víz hegyvidéki, alföldi, netán máshonnan származik: forraljuk 20 percig, szűrjük le, és spektroszkóppal ellenőrizzük.)
Keverjünk hozzá 20 dkg friss, dehidratált sertéshúst. (A szárítás következtében nem kell aggódnunk a pestis miatt, legfeljebb néhány ártalmatlan idegmérget tartalmazó gombafajta juthat ételünkbe.) Alaposan dolgozzuk össze.
10-10 dkg szója,- és búzaliszttel gazdagítsuk. (Génmanipulált növények esetén hasznos új tulajdonságokat is nyerhetünk, mint pl.: lumineszencia, rovarölő hatás, több végtag, stb.)
Adjunk hozzá 5 dkg piros, vagy pirosított paprikát. (Ha nincs: megteszi bármelyik ólomoxid tartalmú alapozófesték is.)
15 dkg sertésbőrke és 10 dkg ipari szalonna kerül még bele, elsősorban a vitamin miatt. ( Bizony! Héjában a vitamin!)
Ízlés szerint szórjuk meg nátrium-nitrittel, difoszfátokkal. Az ínyencek megbolondíthatják egy kis benzoáttal is.
Tálra téve megformáljuk, jól lehűtjük, így kevésbé ütnek át az ízek.
Nitrites pácsó keverékkel tálaljuk, friss, vagy szárított „E” betűkkel díszítjük.

Jó étvágyat!

[Anna1955]

200652/3

Julianna: December 24.

"Anyukám, úgye nem fogsz rám haragudni. Nem tudok hazautazni, mert az osztálytársnőm megbetegedett, megkért, hogy kisérjem haza és az ünnepek alatt maradjak náluk. Puszi mindenkinek. Érezzétek jól magatokat. Anyuci, a töltöttkáposztából tegyél el nekem a fagyasztóba. Sokszor csokol Andi".

"Édes és egyetlen Anyukám! Nagyon szomorú vagyok, hogy rossz hírt kell közölnöm veled. Pistike tegnap belázasodott, ma orvosnál voltunk. Úgy néz ki, hogy az arcüreggyúlladása miatt nem utazhatunk. Ezenkívül a párom szülei telefonáltak, hogy 24- jönnek hozzánk. Ök változtattak a tervükön. Sokszor gondolunk rátok. Csokolunk minden családtagot. Sok szeretettel: Panni."

"Kedves Anyuka! Pali férjem helyett én írok. Hirtelen külföldre kellett elutaznia, és megkért, hogy értesítsem Anyukát és a testvéreit, hogy nem tudunk együtt lenni a családdal. Majd máskor meglátogatjuk Anyukát és részletesebben elmesélünk mindent. Csokolom. Manci."

"Értesítem a kedves szülőt, hogy további vizsgálatok miatt Viktor nevű gyermekét még az osztályon 1 hétig visszatartjuk. Kérem személyes megjelenését. Üdvözlettel: Kiss János kezelő orvos."

Margit néni végigolvasta a leveleket. Álmában sem sejtette előre, hogy a nagy készülődésnek ez lesz a vége. Ma december 24 van. Gyönyörködni lehet a kis karácsonyfában, szépen fel lett díszítve. Az asztal meg van terítve. A hűtőben nem csak töltöttkáposzta tornyosodik. A kamrában pedig a finom sütik. Mindent a családért. És egyedül szorgoskodott, éjjel-nappal, mert már három éve hogy élete párja végleg távozott.

Megértő anyai szíve kis időre fájdalmasan sajogott. De nem, nem lehet itt búskomornak lenni. Margitka néni bekopogott a szomszéd lakásba, ahol két vak ember lakik,egy idős néni az 50 éves fiával. Meghívta őket, hogy ünnepeljenek együtt. Az ünneplés igazán jól sikerült. A sors megsértette ezt a három embert, azonban nekik sikerült boldoggá tenni egymást együttléttel. Volt miről beszélgetniük egészen hajnalig. Étvágyuk is volt! Hogy mire koccintottak? Találja ki a kedves olvasó!

[Anna1955]

200652/4

Lacoba: Karácsony másnap

- Szevasz!
- Jó reggelt! Régen láttam bátyám.
- Ritkán jövök mostanában, de te még ritkábban jössz erre. Az az igazság, hogy öregszem.
- A fenét!
- Bizony gyerekem, már a 75-öt töltöttem, az őszön.
- Nem látszik meg magán.
- Nem a rosszseb. Nehezek már a bütykőim. Meg osztan, nyikorognak is.
- De azért lemegy-e még a kerítésszaggató?
- Menne az gyerek, de a pénz...
- Akkor hozhatok egyet?
- Ne hozzál!
- Miért ne hozzak?
- Hozzá' magadnak.
- Miért? Maga nem hajítja be reggelről?
- Be biz' én!
- Aztán miért nem hozhatok egy kupicával?
- Azé'! - tiltakozik az öreg, de én intek a háta mögött, s mikor az asztalra kerül a feles, meglepődik. - Kinek hoztad ezt-e?
- Magának bátyám! Egészségére! - Az öreg kotorászik a lemberdzsek zsebében, és kiteszi a hat darab húsz forintost.
- Annyi-e?
- Tegye el! A Jézuska hozta. - Odabillenti pohárkáját az enyémhez, miközben körbekémlel.
- Egészségedre gyerek!
- Egészségére! A lóvét meg tegye el holnapra!
- Csak ennyit ad az asszony, mer nem jut a gancára. Ide jutottunk, negyven évi munka után. Jaj gyerek! Mi lesz velünk jövőre?
- Megleszünk valahogy bátyám!
- Megvoltunk biz' eddig is – törli meg a szája szélét, miután pohárkája tartalmát pontosan megfelezte. Nézegeti a maradékot, míg a szájában lévő adagot szépen körbejáratja, hogy minden kis zugba jusson, majd beleszagol a levegőbe: - Miféle flancos itókát iszol Te gyerek?
- Cumi ez bátyám! Cumi.
- Jaj te! Vigyázz azzal, mert biztos úgy kotyvasztják azt is – igazít kicsit a lerakott pénzen, míg másik kezében továbbra is ott tartja pohárkáját. - Ne kérj te máskor nekem, gyerek!
- Már miért ne kérhetnék én bátyám? - kérdem bizonytalanul. Az öreg felém szegezi erezettre fáradt tekintetét és kiböki.
- Mert nem tudom visszakérni, azt a flancos italodat. Nem futja. Adós én meg már nem lehetek.
- Adós? Miért lenne adós urambátyám? Csak nem el akarja bliccelni a mai történetet?
- Jaj, dehogy akarom! - félretolja a húszasokat, s az asztal közepére teszi a fél pohárnyi büdöst. - Hát, osztan miről meséljek, te gyerek?
- Hát arról, hogyan is volt régen a Karácsony?
- Oszt mit akarsz te, arról hallani, amiről már én sem igen akarok, mert tudod az akkoriban úgy vót, hogy... - s dőlt a szó, a nyolc gyerekről, az egymásról levetett ruhákról, a mézeskalács karácsonyi díszekről, a szaloncukorgyártásról, az éjféli miséről, a fronti karácsonyról, meg amikor a front jött karácsonyra...

***
Karácsony másnapja van most is. Itt ülök a flancos itókámmal a kandalló mellett. Egyedül, és néhány történettel örökségben.

[Anna1955]

200652/5

Julianna: A harag

Náni néni majdnem felrobbant a méregtől. Este takarított a lépcsőházban, a lábtörlőt is alaposan kitisztította, kikefélte. És tessék! Reggel ismét macskaszőrt talált a bejárati ajtó előtt. "Most már nem hagyom szó nélkül, megmondogatom az állat gazdájának, tanítsa rendre a rühös macskáját, hogy ne lesekedjen örökösen az én szép cicám körül. Tudom, hogy ők egy emelettel feljebb laknak".
Felrohant. Először becsöngetett, azután dörömböléssel folytatta.
"Nyissák ki, nyissák ki!"
Válaszként halk nyöszörgés hallatszott. Kis idő múlva megnyílt az ajtó, és egy nagyon öreg bácsika vánszorgott ki, botra támaszkodva. Nagyon meg volt illetődve, mikor meglátta a dühöngő Náni nénit, aki csúnya szavakkal szidott egy macskát, hogy az a dög az ajtaja elé piszkol, mocskos állat, majd ő megmutatja, hogy az ő macskája különb és nem hagyja, hogy egy koszos macska befertőzze az övét. Ha nem csinálnak rendet a házban, ő feljelenti a macska gazdáját. És mondta, mondta megállás nélkül. Kiabált, fenyegetőzött. A bácsi szóhoz sem tudott jutni, csak mikor a szózápor szünetelt egy kicsit, dadogva kinyögte: "Nekünk nincs is macskánk. Az emeleten még két lakás van. A mérnökéknek van egy szép tiszta macskájuk, de már egy hete, hogy a nyaralóba utaztak el a macsekkel együtt."
Náni néni annyira be volt indulva, hogy alig bírt lecsillapodni. Ahhoz, hogy elnézést kérjen, már nem volt szússza, csak legyintett és lesietett a saját lakásába.
A bejárati ajtót nyitva hagyta, mielőtt felrohant az emeletre. És most, ahogy a konyhába bement, azt vette észre, hogy a spájzból macskák rohantak ki, köztük egy idegen négylábú is volt.

[Anna1955]

200652/6

bogumil: Páriák

Ingyen-cirkuszra virradtak a minap az új Vasmű úti szalagház lakói. A könyvtár és a parkoló közötti bokros részben két hajléktalan tábor ütötte fel szállását a tavasszal, s azóta is ott vegetálnak. Nappalra vedlett pokrócaikba tekerik derékaljukat, kacatjaikat, s elrejtik a bokrok közé. Reggel a lakók megvető pillantásai kíséretében végzik szükségüket, s kiürült borosüvegjeikben hozott vízzel mossák le az éjszaka piszkát magukról. Később aztán eltűnnek, hogy a nappali gyűjtögetésből fáradtan hazatérve, este körbetelepedve a pokrócokon lakmározzanak, s piáljanak.
Vasárnap és hétfőn éjjel irdatlan veszekedések, káromkodások és ütlegelések között múlatták az időt, a negyven fokos hőségben nyitva hagyott ablakok lakóinak éjszakai nyugalmát zavarván. Kedd kora reggelre egy összevert, megrugdalt pária feküdt a betonon széttárt karokkal. A bokorból előbújó piros ridikülös nő leguggolva mellé arcába köpött, és elvégezte kis dolgát. A másik két férfi előmászva körbevizelte, majd megterítve a pokrócon, falatozni kezdtek.
A kiterült pária nem mozdult. Egy kutyáját sétáltató nő lábával megmozgatta megmerevedett karjait, kutyája szűkölve, farokbehúzva, vinnyogva jelezte, hogy baj van.
Hat óra felé valakinek eszébe jutott, hogy mentőt hívjon. A mentősök megállapították a halálát, majd jöttek a rendőrök, halottkémek, helyszínelők. Hét órakor már mindenki az ablakokban lógott és lesték az ingyen cirkuszt. Alsó szomszédom kukkerral figyelt minden mozdulatot és közvetítette felénk. Nyolc óra felé megjöttek a bádog koporsóval, s mielőtt beletették volna, még egy sorozat felvételt készítettek a lemeztelenített hulláról. A jegyzőkönyveket felvették a nővel és a két férfivel, majd elhajtottak, magukkal víve a hullát.
Másnap reggel hatkor kinézve, a megszokott látvány fogadott: a piros ridikülös nő szétterpesztett lábakkal végezte kis vagy nagy dolgát, a férfiak összegöngyölték éjszakai toalettjüket és eltávoztak. Maradt utánuk a rengeteg ételmaradék, boros üvegek, szutykos szatyrok, papirosok és a bűz.
Ez így megy május óta. Néha a könyvtár bicikli-tárolójában fekszik valaki ürülékében fetrengve, máskor a közeli padokon hevernek részeg bódulatban a lakosság megbotránkozására.
Ki tehet erről? Vajon mikor tisztítják meg a várost ezektől a szerencsétlen páriáktól? Több táborhelyüket tudom a Duna parton és a Római város részben. Összerondítják a játszótereinket, parkjainkat.
Tenni, tennünk kellene valamit, hogy kiküszöbölhessük ezt a városkép és országimázst rontó, egyre jobban kibontakozó jelenséget... Bizony ez is megérne egy misét, vagy egy hathatós intézkedést. Ne csak a parlagfüvek ellen hadakozzunk, hanem nézzünk körül a környezetünkben, s a városháza illetékesei tegyenek már valamit végre, hogy vége legyen ennek az ingyen cirkusznak! Állítom, senkinek sem fog hiányozni!

[Lacoba]

2
3
5

[gabiga]

1
2
4

[persecuted]

2
4
5

[Tupir]

1
3
4

[Netelka]

1, 2, 4

[LEKA]

1
5
6

[Jodieline]

1
3
4

[soman]

1
2
4