Csatlakozott: Dec 18, 2003 Hozzászólások: -854 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Jan 15 Hétfő 8:58 Hozzászólás témája: 3. heti ANONIM versverseny
Tisztelt Alkotók!
Az ANONIM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök este 8 óráig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig, illetve hétfőn a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a nevezés kezdő napján, tehát hétfőn, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű.. Holtverseny nem lehetséges.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap illetve a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben Értékeink...témában várjuk a műveket.
Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! Kellemes alkotást kívánok mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!
Elküldve: 2007 Jan 15 Hétfő 20:26 Hozzászólás témája:
200703/01
Egry Artúr: pancreas teszi a dolgát
szököm én már bogokat húz
vénám csipkéin az idő
ahogy horgolt ágyterítőn
szobába-szabadult macska
kék-sápadt bőrrajzolatok
maori minták tetovált
mitikus verssoraiban
nincsen semmi szelídség
átszököm én már felbomlik
lassan a test ionokra
vizes oldat a szelídség
simogatásodat érzem
ahogy kezemhez érhet
zavarba ejtő gondolatod
úgy hever bennem a vers is
mint parázs, ha vízbe vetik
nem szököm én hova szöknék
nem múlik el az örök lét
nem szárad ki a semmi ága
nem várnak sehol hiába
pancreas teszi a dolgát
ha hagyod ha nem
múló időd visszafognád
nagy csontos ló legel odabenn
Budapest, 2007
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2007 Jan 22 Hétfő 4:42), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2007 Jan 16 Kedd 19:56 Hozzászólás témája:
200703/03
Lacoba: Csillagot rúgni
Csillagot tanulnánk rúgni, de még
csak unokáink avarján égünk vészesen.
Ásítozunk az ég felé, míg küzdelemlátszaton
törik kerékbe az ígéret bögréje... Untalan.
Csökönyösen, monoton fricskáz orrunkra
alulírtságunk néhány vállrántást... Kevés.
Sóhajra is kevés már földünk, trágyáját
lőrére cserélte kókadt kobakunk... Hej, bizony!
Csillagot rúgni sincs már sarkantyúnk,
mert gyanútlan vonat elé sem jut ideje
csengetni... Jó ára van! Ahogy mondom...
Több száz is lecsurran... Halottak is vannak!?
Fáradtak. Csillagukat a közöny rúgja majd
tovább... Talán.
Patkótlan mánk kantárját rojtozza a szél.
Legfőbb értékünk néhány pontszerű pillanat,
melyet folyvást belepnek tegnapi levelek. És
már eddig, eddig vagyunk... Tán már azon is túl.
Ki fogja? Kinek kéne? Hol? És mikor?
Valakinek biztos, hogy el kéne...
Legalább kezdeni.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2007 Jan 22 Hétfő 4:43), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2007 Jan 17 Szerd 8:47 Hozzászólás témája:
200703/04
csitesz: értékeink a szavak
értékeink a szavak.
melyek néhol meg-megállva,
vagy időnként botladozva,
de dobogó szívvel masíroznak
ebbe a fene nagy álom-világba.
vállukon a fegyver.
a hitnek fegyvere.
a jónak, a szépnek, a nem múló reménynek
valami különös elegye.
vagy sírnak a szavak
gyöngyként pergő tenger-ízű könnyeket.
elő egy összegyűrt papír-élet-zsebkendő!
ennél már csak jobb lehet.
menetelnek a szépre éhes szavak.
rendben, sorban, néha tápláló rímért kiáltva.
ajkukon a jelszó:
mindig előre, de sohase hátra!
...és tudják a szavak!
...azt, hogy e felborult földi rendben
sok bizakodó szempár reánk tekint.
mert megyünk a magunk útján,
és büszkén visszük vállunkon
az öröklét valóság-álmaink..
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2007 Jan 22 Hétfő 4:43), összesen 3 alkalommal
Elküldve: 2007 Jan 17 Szerd 13:27 Hozzászólás témája:
200703/05
102: az értékmegőrző kulcsa
megremeg-e tested, mikor megcsikordul
elhanyagolt zárja, melyet vakon, orvul
otthagytunk magára, rozsdájába fúltan.
akkor-ládánk árva. eldugtuk feldúltan.
ám e legutóbbi korántsem sovány tény
sem lehet majd akkor enyhítő körülmény,
mikor ezer emlék, akkor-börtönökből
kiszabadul végül, s felettünk törvényt ül.
nem, ne ígérj semmit! eszembe sem jutott
felnyitni a ládát. csak annyit akarok
elmondani némán, időnként titokban
eljövök majd lopva. szellemalakokban
cseppentek majd belé testből, mondatokból,
lélekből, estéből, vacogó fogakból
itt, legbelül párolt olaj-esszenciát,
ha egyszer kulcs érné, könnyen forduljon át.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2007 Jan 22 Hétfő 4:43), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2007 Jan 18 Csüt 16:12 Hozzászólás témája:
200703/06
winner:
Értékeink!
Születésünk óta cipeljünk őket,
S eltékozolva szórjuk szét e kincseket.
Szívünk, lelkünk féltett értékeit,
Elménk évek csiszolta gondolatait.
Ó ha tudnánk ki érdemes e kincsekre?
Ha látnánk mi az, mit utóbb megbánunk.
Múló napok vakvágányán toporgunk.
Kisiklott életünk eltékozolt szerelmeit,
Meggyötört lelkünkben cipeljük.
Értékeink!
Mitől szebbé, varázsoljuk a napjainkat,
Megosztjuk lelkünk szép titkait.
S e titkok mily fontossá válhatnak valakinek.
De csak az érti e titkos rezdüléseket,
Kit számunkra rendelt a sors,
S tudjuk, hogy néki mi vagyunk rendelve.
Kettőnk értékeit egy harmadik
Egy kisember kapja majd örökül.
S mi kapjuk feladatul, hogy e kisember
Megtanulja használni kincseit.
Értékeink!
Külső szépség, mi oly mulandó,
Ma csillogása holnapra elmúlik.
Éveket arcunkon számláló barázdák,
S a holnap szépsége holnaputánra,
Elvész, hiába keressük riadtan majd.
Erősek vagyunk és ellenállunk,
De lassan gyengülve erőnket elveszítjük.
S jön ki erősebb szebb nálunk, helyünkre áll.
Küzdünk ellene, de elsöpör útjából.
Nem tudja még, az ő ideje is véges.
Értékeink!
Vigyázzunk rá, óvjuk, féltsük, hiszen miénk.
Éreznünk kell mikor, s kivel osztozzunk.
Ki érdemes arra, hogy megkapja értékeinket.
Meg kell tanulni, használni e kincseket.
S meg kell tanulni azt is, hogy mikor kell
Megtartani magunk, s mikor megosztani,
A kiválasztottal, kit a sors számunkra rendelt.
Eltékozolt lehetőségek vissza nem térő
Alkalmak ezreit siratni nem szabad.
Bátran vállaljuk értékeinket és önmagunkat.
2007. január 15.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2007 Jan 22 Hétfő 4:44), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2007 Jan 18 Csüt 16:22 Hozzászólás témája:
200703/07
soman: Aznap...
Aznap
fáradttá ért
bennem a rámrakódott
lelki kosz. Gyűrött kilométereket
és fásult lányokat vágtam már zsebre,
vagy haza. Dübörgő utamon a keljfeljancsi
vágyak arasznyi hossz-úságában hiába mértem
mekkora az út menti lányok kacér keble, s hogy
laza. Megálltam egy lepukkadt csehónál, hol csak
egy dögös Merci parkolt. Bent az öltönyös figura
gőgős fölénnyel tolta magába a bigmek utánzatot,
mint valami elfuserált narkót, miközben megvetve
nézte szakadt farmerom. Honnét tudná ez a tag,
hogy Levis a legjobb haverom? Ő fölénnyel, én
indiánföldről származó bölénnyel oltottam
éhem, aztán váratlanul sört rendelt
whiskyvel, a vörös pultos lány suttogta:
"Well", hajában átizzadt lepedők rőt fénye
csillogott, mire én is egy whiskyt a másik elé
toltam, és mielőtt különös barátság vette volna
kezdetét, rám köpte a felgyülemlett epét; "Szép a
motorod. Harley? Hány köbcentis? Mennyivel megy, és
mennyit ér?" Még egyszer megnéztem az ipsét; ebbe tényleg
csak ennyi fér? Kint a sztenderen nyugvó vasban üvöltött a lélek:
"Vajon mennyit érek?" Lehet, hogy tényleg ennyi csak a lényeg?
Az ötödik kör után zsibbadt agyam feszítő hólyagidegpályán
jelezte, hogy élek. A kitüremkedő ing
nyomása felett elpattant egy gomb a
merciemblémás mellényen,
de ez nem volt problémás,
nem vettük észre, miután közösen filóztunk
az élményen, vajon milyen lehetne vöröskével
együtt hármasban űzni az
eszeveszett ágyék kongatás
dühöngését, mígnem az érintett
laza mozdulattal az asztalba vágta kését,
de mi már csak vigyorogtunk whisky kacajjal
évődtünk a bátor csajjal, míg e három külön világ
kibomlott, mint három romlott virág; a pultos vörös,
a mercis tag, meg én, a szelíd motoros, ki éppen
vad bozontjába túrta az ebéd maradékának
atomi zsiradékát. Mondtam már?
Aznap fáradttá
ért bennem a
rámrakódott lelki
kosz. a buditól sem
választott el, csak egy
testi hossz, hol megoszthattam
magányom a csésze undormányos
porcelánjával, mellyel sárga cseppjeim
kötöttek szívárványhíd kapcsot. Mire
visszamentem, legalább 66 indokom lett
volna az útra, de az ivó sörszagú lehelete
marasztalt. Véletlen volt, hogy felrúgtam egy
asztalt. A vörös elfogadott egy vodka-narancsot,
mikor a tag levetett nyakkendőjét fonta a nyakára,
de miután ennek sör-fejreöntés lett az ára, hanyagolható
hellyé vált a söntés, a vörös köszönt, és hátrament végezni
jó dolgát, nem, barátom, nem kezdtük el dúdolni a Zúg a
Volgát, csak hazug árnyainkat préseltük a bárpult fakadó
réseinek felkoszlott szilánkjaiba. "Jártál már az angyalok
városában?" "Miért, jó a koszt ott?" "A fenét. Ott lakom.
És te?" Most mondjam neki, hogy az ÚT az otthonom?
Még én sem hiszem el. "Na mindegy." Így a pajti. "Te
olyan laza fickónak nézel ki. Jó a tetkód." "Neked meg
új a műprotkód, meg dagadt a brifkód, mi?" "Hallottad,
hogy az a hülye Thompson fejbe lőtte magát? Úgy állt
bosszút, hogy a világra kente az agyát." A felszínes
társalgás után a lényegre tért, mikor ehhez a
mondathoz ért: " Tudod, alig ismerlek, de mintha
mégis, tőled egy kicsit átlényegültem volna én is.
Ahogy elnézlek, nem vagy túl eleresztve. Csak
mint egy magányos farkas, veszve.
Szemedben őrült vadság tüze ég,
motorodon a szabadság eszménye
terpeszkedik. Pedig, nekem van három házam, vitorlásom, ötszáz
fős vállalkozásom, otthon vár szilikonnal bélelt nőm, még sincs másom
ezen a kib*ott világon! Értékem mértéke az idő, mi ebben a rohadt
bugyogásban rendre kifő, nekem marad a szennyes hétköznapokba
ürült üres váladéka a konzervlét megbuggyant lelkének, a posvány
konvenciók monoton lüktetése
dübörög fejemben, míg,
míg te, ismeretlen barátom,
úgy látom, motorodon
dübörgöd végig kalandos
léted mába vetett hitét!"
Visszajött a vörös, félbehagyta.
Vagy befejezte? "Gyere, érezd
meg te is az ízét." A vöröske
kihívó mosolyát hiába adta,
mókuskucorgását jelezte,
de ekkor már tojtunk rá,
a pillanatnyi vágy varázsa
más ideákba torkollt,
kinyújtott testrészünk
részegen horkolt. Beröffent a vékettes disznó
alattunk, esbetűt húztam kövér gázon az aszfaltba,
míg vöröske irigyen bögyölt könyökölve az ablakba,
mi levetkőztük megmaradt értékeinket, nem elég menned,
az utad hasítsd és öld is, kigyulladt köröttünk az erdő, tüzet
fogott minden zöld is, és emberi mivoltunkban pöre hangon
üvöltöttünk bele az éjszakába, hogy megremegett a föld is...
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2007 Jan 22 Hétfő 4:44), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
