Elküldve: 2007 Márc 31 Szomb 6:41 Hozzászólás témája: 14. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
Túl vagyunk a vacak télen, és itt maradtam
a hátamra ragadt tavalyi porral. Nem
komálom az ilyen pihenést, ahol még
azt a kis pihe takarót is sajnálják a
magamfajta kertecskétől. Ki érti ezt?
Bezzeg nekik biztos volt meleg dunyhájuk...
Nem baj. A lényeg, hogy most már
egyre erősebben összekacsintunk
a napocskával. Ő nagyon jó. Szelíd
és nyájas, mint egy kezesbárány.
Szeretem őt... Csendben megsúgom nektek,
hogy a kerítésszomszéd még bele is
szerelmesedett. Mindegy. Azt hiszem
már túl van rajta, de a kivágott fák
még azóta is sírdogálnak, a helyükre
ültetett apró népség pedig még a
legkisebb kis szellő fél fogára sem elég...
A gyerekeim is jól átvészelték ezt
a paplan nélküli lehetetlen helyzetet,
pedig nem volt nekik könnyű, hiszen
a fránya népek ilyenkor nagyon élnek
a kéreg alatt. Már úgy elszemtelenedtek,
hogy fennhangon kacarásztak, amíg a
gazdácskám szét nem csapott közöttük
a nyesés utáni kaparással, meg azzal
a – pfuj - nagyon büdös műesővel...
Bizony! Nekem ám van gazdácskám.
Mindjárt több is. Pocak Gyuri -
ő a főnök – már - nem nagyon mászik fára,
de alulról is tudja, melyik ágat hogyan kell
metszenie Nagytalpúnak. Ők az én
kedvenceim. Tudjátok, kifésülik a hajamból
a tavalyi leveleket, aztán csak akkor
égetik el, amikor megszáradt. Nem úgy,
mint a szomszédok, hogy a már nyers,
lucskos gazt is faggatni akarják azzal,
amit a gazdiék tűznek neveznek. Naná,
hogy nem lesz belőle csak az orrfacsaró
földi felhő, amitől még a jelölős macska is
odébbáll... Nagyon bírom őket. Ne adjátok
tovább, de ha újra születnék, akkor Fehérhaj
szeretnék lenni, és én lennék a főnök
felesége. Tudom, hogy nem lehet, de milyen
jó is lenne... Egy hete új ruhát kapott
Barackocskám. Nagyon jól áll neki.
Nem is csoda, hogy az összes zümmögi
körülötte legyeskedik, no, és persze
Szilvácska körül. Ők is az én büszkeségeim...
Ma nagy nap volt. Előkerültek a szerszámok.
Ez teljessé teszi nekem a tavaszt. Ma
elültette az embercsaládom a virágokat.
Ez nagyon jó. Ilyenkor minden porcikám
ujjong, hiszen rövidesen jön a pedikűr, és
megint fiatal leszek, gyönyörű ágyásokat
rajzolnak arcomra, apró magokat fésülnek
közé. Sokszor még a Hétvégilány is
idehaza van ez idő tájt. Ő hozza rám a
legeslegfinomabb műesőt. Ilyenkor
teljesen elérzékenyülök, mert rövidesen
virul minden kis testrészem, majd
apró hajtások kerülnek a dekoltázsomba,
hogy aztán az ékszerdoboz sok-sok
finomságot nyithasson az én kedvenceimnek.
Az én embercsaládomnak...
…Sötétedik. Alszom egyet. Jó éjt!
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2007 Ápr 1 Vas 3:57 Hozzászólás témája: kedvenc tárgyam
kedvenc tárgyam mindig kéznél,
ha a zsebembe nyúlok,
érzem vagány keménységét,
s dalolták már ügyességét
számos női húrok.
kápráztatott leányszívet,
előcsalt sok asszony sóhajt,
teszi mindig rendben dolgát,
mikor mit a fehér népnek
rózsaszínű lelke éppen óhajt.
dícsérik is leleményét
válogatott elismerő szóval,
megadja a módját mindig
ahogy illik,
érzelmileg teletűzdelt borssal, sóval.
nem is hagyott eddig még
soha engem cserben,
légyen forró nyár, hideg tél,
domboldal, vagy patakmederben.
elég ennyi elismerő, szép szó róla,
tovább ne is mondjam.
hogy lássátok, mindez való beszéd,
előveszem nektek, és megmutatom
a kedvenc töltőtollam.
Panaszkodsz a drága
könyvekre... Te Drága...
Kiolvastam mindet.
Ezek itt nem díszek.
Ők értékek, érted?
Hja, az ember mindig dönthet...
Hát akkor égessünk könyvet!
Attilával gyújtsunk most be,
dobd szegény-legényt a tűzre,
nézz a lángra, nézz a füstbe!
És a végén mi is marad?
Hamu és kőkemény szavak.
Másképpen volt, a múlt mögött,
hitted: kiűzhető ördög.
(De te nem tudod, mi a szó:
Lucifer: ő a Fényhozó...
Most meg bennem dobban, látod?
Ad kegyetlen ajándékot...)
Fiatalzöld lett a kert,
zeng a madárparlament.
A természet színét váltja,
kaméleon-napórája
egy percidőt nem pihen.
Kikerül a kerti székem,
porosodó, vén vigécem,
vitézkedett negyven évig,
megette a rozsda félig.
Szék ölében a kispárna,
vendég testét nem kívánja.
Széle rongyos, rojtja horgolt,
elcsúfítja régi borfolt.
Mindhiába a vegyészet,
elbánt vele az enyészet.
Ütött-kopott a hangulat,
fénytelen a párnahuzat.
Olyan elnyűtt, olyan vézna,
alig tartja néhány cérna...
Mi az, ami nélkül
Útnak soha nem indulok?
Mit rejt a női táska?
Ez itt kérem a nagy titok!
Van benne ezer kacat,
Lim-lom, bolti blokk, használt zsepi,
Dobozából kihullott, s kettétört cigi,
Fél csomag mentolos rágógumi,
Rég nem működő, halott öngyújtó
Gyógyszer is, mi ha fáj a fejem bekapható,
Parfümös üvegemnek is helyet szorítok,
S egy homályos kis tükör is ott lapul.
Pénztárcám, benne TAJ-, adó-, név-, bank-,
És ki tudja még hányféle kártya…
Jaj, hogy benne mennyit matatok!
Míg megtalálom, amit akarok!
Rémálmom, hogy egyszer mindezt
Véletlenül kiborítom…
Mi az, amit soha otthon nem hagyok?
Ellenőrzöm mielőtt a cipzárt behúzom?
Kulcsaim, rúzs, cigi s a telefonom.
De nincs kedvenc... a kacatokhoz is ragaszkodom!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
