Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
Elküldve: 2007 Ápr 9 Hétfő 20:35 Hozzászólás témája: Utolsó óra
Egyszer eljön az utolsó óra, s akkor vágysz
legjobban arra a szóra mi Tied volt, a
szeretet. Éltetett, most elveszett. Lelked
már útra kész, de hited meging, mi lesz
azután, ha a test búcsút int e világtól
miben éltél és féltél attől a másiktól, minek
kapujában állsz és vársz, hogy valaki
kinyissa ajtaját. Nem tudod mi vár odaát.
Emlékeid közt kutatsz, mit nem tettél meg,
mi volt az mi széppé tette életed. Rágondolsz
Istenre, az ő fiára és reménykedsz Te is a
feltámadásba. Nézed vágyódva az eltűnő időt,
mi szemedre pókhálót szőtt és elhomályosítja
azt a könny, mert számodra élni öröm.Látod
magad előtt a meszeséget, mit nem érhetsz.
Félsz, hogy új utadon nem lesznek léptek,
mik elvezetnek a mennyei fényhez. Istent kéred,
utad ne kisérjék árnyak, aranyozza békesség
a tájat ahová lépsz. Zöldelő lombok sokasága
boruljon egymásra, mint síró anya, ha gyermekét
kiséri utolsó útjára, s a köztük bujkáló nap fénye
melegítse lelked, hogy eltaláljon az új hazába, hol
szivárvány színesíti az eget és bárányfelhőkön ülő
angyalok, muzsikálva üdvözlik jöttödet.
a barlangban sötét volt.
de láttam minden falát.
a távolból hallottam
a földet markoló ember
sírt ásó sóhaját.
a hideg levegő
bekötözte sebeimet.
mosolyogtam a pókra,
ki a sarokban
új hálóját kötötte meg.
nyújtózkodtam egy nagyot.
helyretettem összetört csontjaim.
felálltam, mentem a kijárat felé.
láttam, hogy egy hatalmas kő jelenti
a bent, és kint.
felemeltem kezem.
a kő mozdult. sziklák súrlódó zaja.
a bejáratnál horkoló katonák,
és világom
három napja várt illata.
felvettem egy ledobott köpenyt.
elindultam utamon.
ott hagytam a barlang bejáratánáll
követhető lábnyomom.
Furcsa dolgok történnek a temetőkertben:
őrök szaladnak a városba ijedten;
s kik holtat balzsamozni jöttek sok kenettel,
megdöbbenve hallják: föltámadt a Mester!
Tudod, érted is – Remélem érted!? – halt,
Hiszen mindünkért vérzett a keresztfán,
Pedig testéből neked is részt akart.
Tudod, félned sem kell szelíd jóságát,
Hiszen szeretete mindent betakar...
Ismét ünnep jött el – a feltámadás,
Szelíd, madárdalos, vidám kikelet,
Hogy szele megérinthesse lelkedet.
Jézusom,
Feszült figyelemmel
Követem sasszárnyként
Kitárt karjaidat,
Szöges ellentétben adósoddal,
Júdással,
Aki egy zsák pénzzel lóg.
Hal és kenyér van bőven,
És véredet isszuk,
Emlékezve arra,
Hogy válladra vettél minket.
Néha nem a földön jártál,
S Péter elsüllyedt szégyenében,
Tagadhatatlanul,
A vak is látta.
Szívünk barlangjába zártunk,
De te eltűntél a föld színéről,
Mi beletörődtünk,
Lázár is folytatta
Addigi életét,
De a végére járunk,
S várunk haza téged.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
