20. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!

Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A héten a téma: Köszöntő (FULL) májusfára

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! Szárnyaljon a fantáziátok!

[csitesz]

víg leányok kacagnak
az iskola udvarán.
májusfákat állítanak
ügyesen, szaporán.

dolgozik is mindkét kezük,
ahogyan csak lehet,
közben tapad reánk szemük,
és gondolnak jókat, szépeket.

elképzelik májusfánkat.
egy-egy pántlikával derekas oldalán,
tátjuk is a táti szánkat,
vágyódva, igazán.

gyertek lányok, van itt még hely
két almának, fügének,
kiürül a sok jó kehely,
viszi hírét full-leányok szivének.

[tavinarcisz]

Fullos májusfa köszöntő

Májusfát is állítanék
én egy május éjszakán,
itt a Fullon hadd örüljön
minden asszony és leány.

Virtuális szalagoktól
díszlene a fűzfalomb.
Jaj, csak aztán nehogy vírus
jöjjön át a tűzfalon!

Lenne rajta költemény még
nicknévvel, vagy anonim,
köztük olyan is, amiben
csak elvétve van a rím.

Aztán, hogyha kitáncoljuk,
kell majd egy-két kerek, nyers,
versenybe is jól beillő,
úgynevezett gyerekvers.

Hát akkor most végezetül
leülök a gép elé,
mert Fullextrás köszöntőbe
mára ennyi épp elég.

[tamiska]

Szépítsd ki lelked,

A tavasz jöttére,

S dobd oda a kékbe,

Egy nagy IGEN - nel.



Hagyd, hogy a napsugár,

Részeidre tépve,

Szétszórjon a világ,

Nyújtózását tetten érve.



Szép vagy mint kezdésben

A megbúvó ígéret,

Szép, mint a tavasz színek,

Mint maradék a feledésben.

[naiva]

Májusfa a Fullnak!

Íme, itt áll középen Fullnak májusfája!
Lelkes kis csapata büszkén körbeállja.
Mindenki hozott rá valamit, mi szépít,
Amitől e fa színekben tobzódik.

Hoztunk rá szavakat: sok szépet és búsat!
Mély gondolatotokat, hogy a szél ne fújja…
Felfűzzük sorba mind a csupasz ágakra.
Ez lesz számunkra a világ legszebb fája!

Díszítjük ág-bogát játékos rímekkel.
Szerelmes sóhajjal, mesélő képekkel.
Vágytól égig érő, lángoló sorokkal,
Olykor bolondos, őrült mondatokkal!

Egymás kezét fogva táncoljuk hát körbe!
Mindenki belefér táguló körünkbe!
Sokszínű lett a fa, sokszínű a csapat.
Szerető megértés, ami összetartja.

2007. május 15.

[Lacoba]

Vers helyett
(Májusfára)

ékes szavakat dalolnék - a Fullon innen -
szépen ragyogó igét - tán még azon is túl -
forrásvízben füröszteném - az üveghegyen -
erdők, mezők illatán - hol a lélek az úr -
és hajába szirmot is szórnék - szép csendesen
hogy repüljön rímek hátán - míg széles az út

Zagyvaróna, 2007. május 16.

[lena1]

Májusfát készítek a fullos csapatnak,
búzavirág lelkéből, mit ősszel aratnak.
Aranymadarak dalolnak majd rajta,
szivárványt kötök zöldellő lombjukra.

Fák kecses ágain, tavaszthozó nyár ül,
minden új hajtása száz mosollyal készül,
hiszem, hogy a szeretet körbefonja törzsét,
s e hatalmas érzéstől többé nincs menekvés.

Lehetnek bánatok, lehetnek keservek,
ha szeretünk, az érzés mindent feledtet,
s képzeletben a májusfa örökre ott marad,
mert nincs olyan szív, mi ettől megtorpad.

[LEKA]

Képzeletben minden olyan egyszerű
A kigondolt játék mindig nagyszerű
Játszadozzunk együtt mi is emberek
Mint ahogy a gyermek földön hempereg

Állítsunk egy nyárfát, ide magunknak
Ahol helye lehet minden szavunknak
Színes szalagokkal felcicomázzuk
Ahogy verseinket széppé formázzuk

Vörössel a szívünk vágyát jelezzük
Mikor kedvesünket szívből szeretjük
Epedezve írnánk a forró vágyról
Szonettben zenghetnénk a boldogságról

És ha vége lenne a lángolásnak
Messzire bujdosnánk, ahol árkot ásnak
Takarna a magány fájó mélysége
Értenénk, mit jelent a szalag kéksége

Tudjuk az évszakok, mint váltakoznak
Reménykedünk, hogy majd változást hoznak
Ködfátyolban, fényben, sírva, nevetve
A sárga és zöld szín, épp megfelelne

Mikor a vidámság ránk telepedne
S hangulatkötélen ő kerekezne
Csak kacagnánk rajta, mindent feledve
A rózsaszín szalag, felkerülhetne

Lehetne még több szín, szalag és érzés
Kinek, mi a fontos, ez itt a kérdés
Hallgasson mindenki szíve szavára
S tegyen egy szalagot ide a fára!

[Netelka]

Tavinarcisz, Lacoba, Lena

[soman]

Tavinarcisz
Lacoba
LEKA

[Eroica]

Leka,
Naiva,
Tavinárcisz

[csega]

csitesz, tamiska, lacoba

[Tupir]

tavinarcisz
LEKA
lena1

[Metallica]

Lena1
Csitesz
Leka

[102]

Tavinarcisz
Lacoba
LEKA