24. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!


Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A 24. heti versverseny témáját: blue adta.

A héten a téma: A vihar szerelmesei

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni Szárnyaljon a fantáziátok!

[piroman]

Sebesség: Isten a neved!

Két keréken él az élet,
újra és mindig az úton,
féktelen vért ír, csak zúzzon!
Húzzon mennydörgős zenéket!

Szélben tépve él az élet,
szállva, mint egy szép gyors bomba,
gázkarral akkordot fogva,
Lássuk Sátán, mennyit érek?

Mint az állat, élünk mánknak,
jó ez, szétesik emléked...
Bús helyett, víg vihart kérek:
míg csendes gödröt nem ásnak...
.........................................
Hm. Benzinkút. Szabad illat...
"- Mennyit evett? Spórolsz, wazzeg?"
"- Piró ismét verset rezeg..."
"- Nemá! Most meg mif.szt sirat?!"

[tamiska]

Esős időben

Kifent pengéjű szél süvít
Kutyának feláll a szőre,
Gyűrt víztócsa feketéllik,
Rácsodál a szemlélőre.

Konok magamba ballagok,
Szél támad, sugdossa egyre;
Az elfelejtett dallamot,
Pirosló dermedt fülembe.

Szélárnyékban meg-megállok,
Valami késztetést érzek,
Hogy egy esős lassú táncot
Szemeim elé idézzek;

Velem voltál, veled voltam,
Zenére ringott a vágyunk,
Sűrűsödő langy záporban,
Jártuk, csak jártuk a táncunk.

Mikor is volt? Hogyan csókolt?
Megálltunk, öleltél egyre,
Sose hagyj el csillogás volt
Tágranyílt könnyes szemedben.

[luczyus]

Esőcseppek

!
Most angyalok könnye hull az égből
Nemzi alázuhant földnek porát
De sárrá válik, nem talál Igazt
!

Mégis Ezer évnek titkos cseppje Keres
Csend. Egy magra csöppen, itatja azt
Virágba szökik a szép-élet, remeg
Csíra-nimfa nevelődik. Eső szakad
!
Hatalmas mennydörgések éjjelén
Tanulni porából tanul a föld
Ember beléje hullott cseppjének
Végtelen-kereszt tükréből, szemez
!
De valóságnak simítása felszakít
Hatalmas áradással elragad
Szikla, kő legyél, csend a zajban
És eső, ha hull, szakadj
!
Csepp hull reád, a Mag te vagy
Nimfa-lelked énekel és feltörik
Nyitva lesz, feltört fakadt-árban:
Minden-Egy. Teljesség-Vagy
!
Majd Csepp leszel. A kör forog, nem áll
S hogy szülsz-e, ölsz-e, jössz-e, mész-e
?
Minden-Mind-Egy. Minden-Minden.
Nimfa vagy, csend Csíra, Eső veled...

[tavinarcisz]

A vihar szerelmesei

Van viharos szerelem,
szerelem vihara.
Ezt Maureen O'Sullivan,
vagy Maureen O'Hara
játszotta valaha?

De hogy pont a viharba
szeressen valaki? -
Nincs is ekkora marha,
esetleg van, aki?
Nem derül soha ki.

[naiva]

Viharban

Hirtelen jött…
Borzongató fuvallat suhant végig a szobán…
Fázósan a kitárt ablakhoz léptem,
S hitetlenkedve néztem, hogy a ház előtt
Földig hajolnak a szél- tépázta fák.

Vészjósló
Felhőtakaró borult sötéten az égre.
Másvilági tájjá vált a fülledt délután.
Álomszerűek lettek kinn a fények..
S már verte is az eső a látóhatárt.


Lecsapott
Féktelen haragja, a nyári viharnak!
Zacskó repült kerge tánccal a magasba.
A játszótéri hinták fájón nyikorogtak,
Sötét, tornyos felhők, jégkönnyeket sírtak.

Dühöngött
Odakinn az őrültté vadult szél!
A sárkánnyá vált felhők egymást kergették,
Szórták a villámot vöröslő lángnyelvként,
Föld mélyéből dörrent az öblös égzengés.


Bénultan
Bámultam a Tombolást, a Káoszt, az Erőt.
A szaladó Embert… biztonság felé menekülőt.
S lélekben, a szélcsavarta, sudár fákkal együtt
Én is meghajoltam a természet ereje előtt.

[lena1]

Falavelek szállnak, ágakról leesnek,
a szél sodrásával álmokat keresnek,
s görcsösen kapaszkodnak a fába,
de vihar után csak hűlt helyét találja,
mert a zivatar vágyakat bontott,
hulló csillagokkal könnyet is ontott
és messzesodort minden emléket,
mi régen szép volt, de mára elégett.

Az ég alja lángtenger, villám csap oda
fényben úszva lángol az isteni csoda,
mely hatalmas erővel bír és falat dönt
s hol nem marad élet, mely hitet dönt,
mert jajszóval sírnak a kegyetlen erők,
s nem néznek teret, nem néznek időt,
csak tarolnak mindent mi előttük áll,
s kegyetlen szívvel az úr lesz a halál.

[Netelka]

A bolond lány dala

Szilaj viharoknak szerelmese vagyok,
s izzó szemmel kémlelem a végtelen eget,
jönnek-e messziről dübörgő ciklonok,
palackból szabadult, tébolyodott szelek.

Mikor feltűnnek végre a horizonton,
és a hőség hátán villámok cikáznak,
én, a bolond lány, hajamat kibontom,
s részese leszek e fékeveszett táncnak,

hogy feketék dőlnek az égről a földre,
és ordít az út, a folyók és a hegyek,
száz tajték fut a világon körbe-körbe,
míg én, a bolond lány is viharrá leszek.

Jégesőt könnyezek, hogy hűljön a vérem,
és a sárba dobálom zivatar-ruhám,
majd elrejtőzöm a felhők tetejében,
hogy ez a bolond világ ne találjon rám.

[Lacoba]

Felhőnász

Készül az égi család
- hangolnak az istenek -
és lecsap újra a nász,
még földanya is remeg.

Ott rohan esztelenül
- nótáz a kevély rokon -
ő sem maradt egyedül,
megvillan az ágakon.

S íme megindul a pár
- felhőruha szárnyakon -
sírnak a nagymamikák,
könny perdül az arcokon.

És leszakadt az eső
- mint gyermeki szó repül -
árnyakat ír remegőn,
hisz dörög is cefetül.

Összeborulnak a fák
- sok kis szem az ablakon -
reccsen elé a világ,
s megrezdül az álmokon.

[Netelka]

Tamiska, Naiva, Lacoba

[piroman]

Netelka
naiva
tamiska

[Eroica]

Lucyus
Lacoba
Netelka

[102]

tavinarcisz
Netelka
Lacoba

[persecuted]

Netelka
Luczyus
Naiva

[Samway]

Léna
Netelka
Lacóbá